Újabb jégdarabot sikerült felhozni a Vosztok-tóból

Az orosz kutatók óriási előrelépéseket érnek el az Antarktisz valamint az egész Föld megismerésében. Az orosz állami hírügynökség most egy újabb jégdarab kiemeléséről adott hírt.

Olyan frissen fagyasztott jégdarabról van szó, amely 2012 februárja óta eltelt 10 hónap során alakult, amikor az orosz kutatók furata a világon először érte el a jégréteg alatti tó vízét, amely Antarktiszban több millió évvel ezelőtt vált elszigeteltté az egész világtól. A fúrás során kapott újabb jégdarab alapján a kutatók olyan élőlényeket találhatnak a vízben, amelyek ismeretlenek a tudományos világ számára és amelyeknek a Föld más tájain vannak „rokonaik”.

A Vosztok-tavat orosz és brit kutatók fedezték fel 1994-ben, de csak 1996-ban sikerült minden kétséget kizáróan igazolni a létezését radarfelvételek és különböző adatok segítségével. Ez az Antarktisz legnagyobb tava, mely édesvizű. Az orosz szakemberek szeizmikus hullámok segítségével végezték méréseiket, de mivel ez a mélységmérési módszer csak elszigetelt pontokon adott megközelítőleg biztos eredményt, átfogó képet a teljes tófenékről csak egy új módszerrel sikerült kapni. Lézeres magasságmérő és jégbe hatoló radar segítségével mérték meg a tó elhelyezkedését, méreteit.

Az orosz Vosztok-kutatóbázis szakemberei már évtizedek óta mélyfúrásokat végeznek a jégben, állandóan egyre közelebb jutva a tó vizéhez. A kutatás igen fontos az asztrobiológia, az űrkutatás, valamint a biológiai őstörténet tudománya, azaz a paleontológia számára. A Vosztok-tó ugyanis a nagy valószínűséggel a mai ismert felszíni mikroorganizmusoknál jóval kezdetlegesebb, ősi mikrobáknak adhat otthont. Továbbá egy későbbi expedíció számára a Jupiter Europé nevű holdjára – melynek óceánját vastag jégpáncél fedi – fontos információk szerezhetők itt. Mivel a jég megóvhatta a külső hatásoktól a tó ökoszisztémáját, ezért ha a tavat kutatják, tulajdonképpen az ősi Földet kutatják. Az orosz kutatók mindeddig folyamatosan közelítették a tavat, legutóbb már csak kevesebb, mint 200 méter választotta el a furatot a tótól. Az egyre mélyebb fúrások során vett jégminták egyre primitívebb sejteket, mikroorganizmusokat mutatnak. Ma már félmillió éves jégminták is a kutatók rendelkezésére állnak, s az azokban talált mikrobák már teljesen újak voltak a szakemberek számára, azaz mára valószínűleg kihaltak. Az orosz kutatókat folyamatos nemzetközi bírálat éri, mert korszerűtlen, környezetszennyező módszerekkel fúrnak. A fúrófejet közvetlenül hűtő és kenő fúrófolyadékként petróleum és freon keverékét használják, a tudósok úgy vélték, ha az oroszok lefúrnak a tó felszínéig, beszennyezhetik az évmilliók óta érintetlen egyedi ökoszisztémával rendelkező tó vizét.[2]

2012. február 6-án – 3768 méter mélységben – elérték a tó felszínét. Miután lefúrtak a tó felszíne felett 19-30 méterrel fekvő rétegbe, a mechanikus fúrófejet egy kamerával is ellátott hőfúróra cserélték, melyek napi 1,7 m-t haladtak tovább. A vízfelszín elérésekor a víz nyomása felfelé nyomta a fúróeszközt, így a tó vize is a furatba jutott, amely ezután megfagyott és kiemelhetővé vált. Az elképzelések szerint a mintát majd csak a sarki tél elmúltával, 2012 decemberében emelték ki részletes vizsgálatra. A mostani jégdarab egy újabb fontos mérföldköve az Antarktisz és Földünk megismerésének.