Vérből és CT-felvételekből azonosítaná az infarktuskockázatot egy magyar kutató
A szívinfarktus korai, személyre szabott előrejelzését kutatja Maurovich-Horvat Pál, a Semmelweis Egyetem docense, aki másodszor nyert a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület programjának pályázatán – írta az MTI-nek eljuttatott közleményében az egyetem csütörtökön.
Maurovich-Horvat Pál kutatócsoportja az elmúlt években képi diagnosztikai (radiomikai) háromdimenziós mintázatelemzési eljárásokat dolgozott ki, amelyekkel azonosíthatók a nagy rizikójú felrakódások, vagyis plakkok a koszorúerekben.
A következő szakaszban biomarkerek segítségével, egyszerű vérvétellel akarják kiszűrni azokat a panaszmentes betegeket, akiknél felmerül az infarktus kockázata.
A szív- és érrendszeri betegségek változatlanul vezetik a halálozási statisztikákat, mivel a koszorúér-betegeket nagyon nehéz azonosítani, kétharmaduk esetében az első tünet már maga az infarktus – magyarázta Maurovich-Horvat Pál, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense az egyetem portálján.
Népegészségügyi jelentősége miatt a kutatások fókuszában áll a téma az egész világon, hiszen ha meglennének az eszközeink az infarktus előrejelzésére és megelőzésére, a várható élettartam tíz évvel nőne – mutatott rá.
A kutatócsoport az elmúlt években olyan radiomikai, matematikai és háromdimenziós mintázatelemzési eljárásokon alapuló módszereket dolgozott ki, amelyekkel egy szív-CT-felvételen nagy valószínűséggel különbséget tudnak tenni az infarktus szempontjából nagy rizikójú és a stabil plakkok (koszorúerekben lévő felrakódások) között.
Szabad szemmel vagy az eddig ismert eljárásokkal nem feltétlenül azonosíthatók a valóban veszélyt jelentő plakkok, amelyek sok koleszterint és gyulladásos sejtet tartalmaznak – emelte ki Maurovich-Horvat Pál. A nemzetközi együttműködéssel megvalósuló vizsgálatban minden egyes plakkból több ezer mintázatot azonosítottak és azt is meg tudták nézni, melyikben zajlanak aktív anyagcsere-folyamatok.
A kutatócsoport azt is elemezte, hogy a szív CT-felvételéből lehet-e hasonló mélységű információt nyerni, mint a szövettani vizsgálatból. A kérdés jelentőségét az adja, hogy a szövettan alapján dönthető el, hogy nagy rizikójú-e az adott plakk vagy sem, ugyanakkor a koszorúerekből szövettani mintát élő betegből nem lehet venni.
A kutatócsoport arra jutott, hogy a több száz paramétert vizsgáló radiomikai analízisükkel nagy pontossággal el tudták különíteni a különböző típusú plakkokat a CT-felvétel alapján is. Eredményeiket a napokban publikálták a legnagyobb presztízsű radiológiai szaklapban, a Radiologyban.
A következő ötéves kutatási szakaszban – építve az eddigi eredményekre – azon dolgoznak, hogy akár egy vérvétellel ki tudják szűrni azokat a panaszmentes betegeket, akiknél felmerül az infarktus kockázata, és így érdemes náluk szív-CT vizsgálatot végezni.
A Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézettel együttműködve ezért olyan biomarkereket – biológiai jelzőanyagokat – keresnek, amelyek koszorúér-betegségre utalnak. A kutatásnak ebben a második szakaszában külön hangsúlyt helyeznek majd az infarktuson átesett betegekre, akik a legnagyobb rizikójú csoportnak számítanak.
Maurovich Horvat-Pál a portálnak elmondta: változó, hogy kutatási eredményeik mennyi idő alatt jelennek meg a mindennapi diagnosztikai munkában. Az infarktus kialakulásáért felelős plakkok alaktani vizsgálata során korábban általa felismert és leírt jelet, melyet az asztalkendő gyűrűjéhez hasonlított, már vizsgálják a klinikai munkában.
Maurovich-Horvat Pál először 2013-ban kapott támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjában. A közelmúltban elnyert újabb öt évre szóló pályázat keretében az eddigi eredményekre építve folytatják a kutatást.