Arany-versek Bűvöletében – aknaszlatinai tanulók Nagyszalontán

Nagyszalontán nyitották meg hivatalosan az Arany János-emlékévet március 2-án, a költő születésének 200. évfordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia, a szülőváros önkormányzata és az Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében megvalósuló rendezvénysorozat első napján Csűry István református püspök és Áder János köztársasági elnök köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepi beszédek és koszorúzások után az MTA kihelyezett konferenciájára került sor, majd a nagyváradi Szigligeti Színház Honnan és hova? című verses estje zárta a nyitónapot.

Március 3-án, pénteken került sor Domján Sándor képzőművész kiállításának megnyitójára az Arany-palotában lévő galériában. A művész elmondta, hogy Arany élete és költészete gyerekkorától fogva megihlette. 1967-ben, a költő születésének 150. évfordulóján beküldte egy Toldit ábrázoló művét a Misa nevű ifjúsági lapba, ahol közzé is tették. Azóta többször nyílt kiállítása a jeles napon. Az Arany-év alkalmából megrendezett önálló tárlatán az elmúlt fél évszázad legjobb „aranyos” darabjai láthatók. A megnyitó második részében Csörsz Rumen István irodalomtörténész, gitárművész szólaltatott meg műveket Arany Dalgyűjteményéből, s olyan hangszereket, melyeken még maga a költő is játszott.

Szombaton és vasárnap került sor a 22. Arany János-szavalóverseny lebonyolítására. A művelődési egyesület elnöke, s egyben a bicentenáriumi év egyik szervezője, Patócs Júlia kiemelte, hogy a szavalóverseny a jubileumi évre való tekintettel idén világméretűvé bővült: Magyarországról, valamint a határon túli területekből – a Kárpát-medencéből és a diaszpórából – egyaránt jelentkezhettek versenyzők a 7–8., 9–10., 11–12. osztályos, valamint felnőtt korcsoportban. A kialakult döntős mezőny versmondói így – a teljesség igénye nélkül – Csíkcsicsóról, Csíkszeredáról, Székelyudvarhelyről, Székelykeresztúrról, Sepsiszentgyörgyről, Lippáról, Szolnokról, Bajáról, Hajdúböszörményből, Hódmezővásárhelyről, Nagykőrösről, Ipolyságból, Nürnbergből, Írországból és Nagyszalontáról érkeztek. Kárpátalját az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola diákjai képviselték. Kötelezően két témakörben kellett verset választani: először Arany János elbeszélő költeményeiből részleteket adtak elő, majd – tekintettel a reformáció 500. évfordulójára – Arany és a hit témakörből merített alkotások kerültek bemutatásra.

A Magyar Házban zajló kétfordulós verseny zsűrije, mely színészekből, előadóművészekből, szakemberekből állt, korcsoportonként 3-3 főt juttatott a legjobbak közé, akik még egy fordulóban külön is megmérettettek. A verseny érdekessége volt, hogy idén első alkalommal, a zsűri és a közönség, a teremben elhelyezett kivetítő segítségével virtuálisan megtekinthetett több, főként a diaszpórából nevezett előadót is. A 7–8. osztályos kategória legjobb szavalója Györgypál Gergő (Nagyszalonta) lett, a 9–10. osztályosok között Papp Csenge (Szolnok) remekelt, a 11–12.-es diákok közül Bertalan Tímea (Székelykeresztúr) volt a legkiemelkedőbb, és végül, de nem utolsó sorban a felnőttek között Grossman Péter (Nürnberg) nyerte el az első helyet. Az Arany János Művelődési Egyesület minden évben odaítéli a teljes mezőny legkiemelkedőbbjének az Arany János-díjat. Ez évben a fődíjat Papp Csenge érdemelte ki, a Szolnok Városi Kollégium székhelyintézményének képviseletében (felkészítő tanára: Farkas Rózsa). A díjjal Domján Sándor Arany Jánost ábrázoló fametszetét nyerte, melyet Nagyszalonta polgármesterétől, Török Lászlótól vehetett át.

A verseny lezárultával nem érnek véget a programok. Az Arany-év során könyvbemutatók, kiállítások, fesztiválok, irodalmi estek, konferenciák várják az érdeklődőket, Nagyszalontától Debrecenen és Nagykőrösön át Budapestig, felölve s bemutatva ezzel a költő életének minden jelentősebb állomását. Ahogy a rekonstruált szülőház kertjében bólogató „vén eperfa” unokája, s a Csonkatoronyban látható kisdiák Arany utazóládája elindítja a vándort az Arany-út követésére, úgy ér véget majd az emlékév a Margitsziget lombjai alatt. S közben minden emlék az életmű újbóli felfedezésére, olvasására buzdít. Mert – ahogy Áder János fogalmazott – „Van értelme a gyengéd szónak akkor is, miközben mások kiabálnak. Ha jól figyelünk, a hangjai most is hallatszanak. Érdemes közelebb lépni hozzá.”

Juhász Edit, Kötél Emőke
Kárpátalja.ma