Határtalan magyar irodalom – anyanyelvi konferenciát tartottak Badacsonyban

Határtalan magyar irodalom címmel rendezett konferenciát a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága május 29-31-én Badacsonyban.

A konferencia egy-egy nagy napot szánt a Kárpát-medencei, illetve a nyugati magyar irodalom megtárgyalására. Kárpátalját 4, a Felvidéket 3, Erdélyt, a Partiumot és a Délvidéket 1-1 előadás képviselte.

Zékány Krisztina, az ungvári egyetem tanszékvezetője bemutatta A kárpátaljai magyarság a 21. században című kötetet, egy másik előadásában viszont ennek az irodalomnak a helyét, helyzetét vizsgálta az ottani középiskolai és egyetemi oktatási programban.

Ő is, és a Kárpátalja irodalmi életét bemutató Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója is jelezte a problémát, hogy az ottani fiatalok jó része a Kárpátalján megkezdett tanulmányait Magyarországon folytatja, s nem biztos, hogy vissza szándékoznak térni a szülőföldjükre. Dupka György felidézte, hogy a szovjet érában két magyar író képviselte Kárpátalját: Kovács Vilmos, akinek Holnap is élünk című regényét bezúzták, a másik író, Balla László negatív recenzióinak „köszönhetően”. A rendszerváltás után felpezsdült irodalmi életet jelzi, hogy a 150 ezres magyarságnak öt József Attila-díjas írója van és hárman tagjai a Magyar Művészeti Akadémiának. A jövőt illetően azonban nyugtalanító a nyelvtörvény, amely – ha nem változik – megöli a könyvkiadást, mert anyagilag nem képesek mindent ukránra lefordítva is megjelentetni.

A szovjet időkben üldözött Kovács Vilmosnak igazságot szolgáltatott az utókor azzal is, hogy irodalmi társaságot neveztek el róla. Ennek vezetője, a fiatal költő, Marcsák Gergely azonban nem a névadó, hanem Vári Fábián László költészetében a verseszményt és a múltidézést elemezte „…roskad az erkölcs, bomlik a kéve” címmel.

A konferenciáról bővebben ITT olvashatnak.