Működő autonómiamodellekről és autonómiatörekvésekről tanácskoztak a Magyarság Házában

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet április 8-9-én Területi autonómiák Európában, lehetőségek és megoldások címmel az autonómia témakörében rendezett nemzetközi konferenciát a téma külföldi és magyar szaktekintélyeinek részvételével.

Az egybegyűlteket Kántor Zoltán, az intézet igazgatója köszöntötte, majd Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes nyitotta meg a konferenciát. Beszédében kiemelte, az autonómia a kisebbségi jogok királynője, majd hozzátette – a magyarság nem alávalóbb egyetlen más nemzetnél sem. A miniszterelnök-helyettes szerint az egyes külhoni magyar nemzetrészekre jellemző autonómiaelképzelések nem valóságtól elrugaszkodott törekvések, hiszen ilyen törekvésekre számos példa van az Európai Unióban. A konferencia első napjának záróbeszédét Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár mondta, aki beszédében hangsúlyozta: Budapestről nem kényszerítenek autonómia igénylésére senkit, ezt az igényt a kisebbségi közösségeknek helyben kell megfogalmazniuk, és a megoldásokat helyben kell kidolgozniuk.

A konferencia főelőadását Andreas Gross, a kisebbségi autonómia mint a konfliktusmegelőzés eszköze jegyében íródott GROSS-JELENTÉS (2003) elkészítője, svájci nemzetgyűlési képviselő, mindemellett az ukrán választások Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése megfigyelői missziójának vezetője tartotta meg. Gross előadásában az autonómiát a demokratizációs folyamat részeként mutatta be. Elmondása szerint az autonómia az erős demokráciák része, a demokrácia és az autonómia fogalmai így elválasztatlanok egymástól. Gross meggyőződése szerint a mai európai demokráciák kettős válságon mennek keresztül: túlságosan nacionalisták, illetve centralizáltak, így mindinkább eltávolodtak az állampolgároktól. A demokrácia alappillérének minősülő decentralizáció megvalósításához a politikai hatalom megosztására van szükség. Ennek eredményeként az állampolgárok egyenlő esélyek mellett tudnak részt venni a politikai döntéshozatalban. Az autonómia is a hatalommegosztás egy módjának tekinthető, mely lehetőséget biztosít a nemzetiségi megoszláson alapuló demokratikus kormányzási formára. Az autonómia így a demokratizációs folyamat részeként építő szegmenssé tud válni az adott hatalom demokratikus átépítésének folyamatán belül.

Gross meglátását a konferencia második előadója, Markku Suksi, a finnországi Åbo Akadémia professzora kutatási eredményeivel is alátámasztotta, amelyek a finnországi Åland-szigeteki autonómiához kapcsolódnak. Ez az autonómia rendkívül jól rögzült a jogrendben. Suksi szerint habár a területi autonómia nem képes minden konfliktust feloldani a többségi társadalom és a kisebbség között, és nem képes az emberi jogok teljes körű biztosítására, de Åland lakossága számára az önigazgatás megszerzése számos pozitívumot hozott. Åland az EU tíz legjobban teljesítő régiója közé tartozik, valamint Finnországban itt élnek a legegészségesebb emberek, és itt a legmagasabb a születéskor várható élettartam is. Vagyis az autonómia nemcsak életszínvonalbeli növekedést, hanem társadalmi kiegyensúlyozottságot is hozott.

A délelőtti szekció utolsó előadója, David Smith a skót Glasgow-i Egyetem oktatója és a svéd Uppsala Egyetem vendégprofesszora volt. Előadásában a nem területi autonómiára (NTA) fókuszált, párhuzamba állítva azt a területi autonómia sajátosságaival.

A rendezvény délutáni panelbeszélgetése során Jakab András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Központja Jogtudományi Intézetének igazgatója saját kutatását ismertette, melyet az állam és a nemzet közötti viszonyok témakörében készített.

Másodikként Günther Rautz, a Bolzanói/Bozeni Európai Akadémia kutatója adott elő, aki Dél-Tirol – az egyik legismertebb és legsikeresebbnek tartott − területi autonómiamodelljét mutatta be.

A következő előadó, Sabrina Ragone, a spanyolországi Alkotmányos és Politikatudományi Tanulmányok Központjának kutatója Katalónia függetlenségért vívott harcának jogi aspektusait mutatta be.

A panel utolsó előadójaként Korhecz Tamás, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke az autonómiák egyik többé-kevésbé működő modelljének szerbiai változatát vázolta fel. Korhecz szerint három szempontból különleges a szerbiai megoldás. Egyrészt nem helyi, hanem országos szintű önkormányzatiságot nyertek el a kisebbségek, másrészt jóval több jogkörrel rendelkeznek, harmadrészt egyedi a finanszírozási rendszerük is.

A konferencia második napján azok a határon túli régiók mutatkozhattak be, ahol jelenleg nem rendelkezik a magyarság autonómiával. A beszélgetés kerekasztal formájában zajlott az előző nap előadóinak részvételével.

Salat Levente, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a székelyföldi autonómia kapcsán tartott előadást. Az előadó kifejtette, az autonómiastátusok elérésének három módja van: nemzetközi szerződés, kétoldalú szerződés vagy a belső jogrend átalakítása.Székelyföld esetében szerinte az utóbbi nyújthat lehetőséget. Hozzátette: jelenleg Romániában napirenden van az ország regionális átalakítása, de nem biztos abban, hogy a folyamat idén lezárul. Salat szerint változtatni kell azon, ahogyan az autonómiakérdésről gondolkodtak Erdélyben, továbbá, hogy ebben a kérdésben ignorálják a román partnert. Nincs eléggé koherens stratégia arra, hogy miként lehet a román közvéleményt jobb belátásra bírni, hogyan lehet befolyásos politikai partnereket szerezni, hogy ez a kérdés eséllyel kerüljön be a román közpolitika napirendjébe ─ mutatott rá.

Tokár Géza a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala képviseletében kiemelte, Felvidék kapcsán nehezen beszélhetünk autonómiáról, azonban felvázolhatóak azok a kitörési pontok, amelyek segítséget nyújtanak a téma köztudatba kerüléséhez.

Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatója Kárpátalja tekintetében beszélt a területhez kapcsolódó autonómiatörekvésekről. Felvázolta, hogy Kárpátalja rendkívül változatos történelmi múltjában számos ígéret, kezdeményezés volt az autonómia kialakítására, de ezek realizálására nem került sor. Előadásából kiderült, hogy bár a magyar kisebbség rendelkezik egyfajta autonómiakoncepcióval a Tisza-melléki járás kialakítása formájában, de Ukrajnában egyelőre minden ilyen jellegű kérést az állam integritását veszélyeztető törekvésként definiálnak, annak dacára, hogy az ország déli részén van már példa az autonómiára a Krími Autonóm Köztársaság keretein belül.

Vizi Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójának a kisebbségek önigazgatási törekvéseiről tartott előadásával zárult a kétnapos rendezvény.

A konferencia jelentősége nemcsak annak aktualitásában van, de a téma tudományos színvonalra emelésének fontosságában is megtalálható. A magas színvonalú előadások által bővülhettek a kárpát-medencei magyar közösségek autonómiával kapcsolatos ismeretei.