Petőfi Sándor-program a Kárpát-medencei szórványmagyarságért

Március 10-én a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) megtartotta soros ülését Budapesten. A konferencián Grezsa István miniszteri biztos tartott tájékoztatót a Petőfi-program elindításával kapcsolatban.

A program alapvető célja, feladata a magyar szórványközösségek támogatása nyelvi, kulturális téren és a közösségépítés szintjén, valamint hogy erősítse, szorosabbra fűzze az anyaországgal való kapcsolattartást. A program keretén belül ötven olyan magyarországi személyt szeretnének felkészíteni, akiket majd Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Macedónia, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területére küldenének az ott élő magyar szórványközösségekbe. A pályázás egyik kritériuma, hogy a jelentkezők tudják azon ország nyelvét, amelyikben szeretnének tevékenykedni. A konferencián Kárpátalját ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, valamint Ambrus Pál, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség küldöttje képviselte.
A konferencia kapcsán ifj. Sari Józseffel beszélgettünk.
– Hogyan fogadták a jelenlévő szórványképviselők a programot?
– Egyöntetűen az volt a vélemény, hogy ez nagyon jó kezdeményezés. Mindenki üdvözölte, hogy a szórványmagyarsággal is egyre jobban kezdenek foglalkozni. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a felkészítőknek jó helyzet- és helyismerettel kell rendelkezniük. Ajánlották, hogy a felkészítésbe vonják be az adott ország képviselőit. Kárpátalja esetében pl. a Felső-Tisza-vidékről, vagy a KMPSZ-től. Többen kiemelték az egyházakkal való kapcsolat jelentőségét, valamint a jelentkezők kommunikációkészségének fontosságát is hangsúlyozták. De minden program annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ettől függetlenül el kell indítani, s 9 hónap után le lehet vonni belőle a tanulságot. Érdekes, hogy miért Petőfi Sándor a program névadója. Azért, mert ő szekéren, gyalog bejárta az egész Kárpát-medencét, igaz, akkor még a saját országában járt. S ennek kapcsán szinte minden olyan területen megfordult, ahol most szórványban élnek magyarok, ezért kapta a program róla a nevét.
– Mit lehet már tudni a programról?
– Jelenleg épp a fogadószervezetek és mentorok kiválasztása zajlik. A tervek szerint augusztus elején felkészítő programon vesznek részt azok a fiatalok, akiket majd kiválasztanak. Pályázás útján, illetve egy személyes interjún keresztül történik a kiválasztás. A program időtartama 9 hónap lesz, és további célja, hogy az anyaországi nemzeti elkötelezettségű fiatalok számára egyfajta tanulási lehetőséget biztosítson a szórványközösségekben.
– Mi lesz a feladatuk az ideérkezőknek?
– A feladatuk elsősorban a közösségépítés lesz. Ezenkívül vegyenek részt a kultúrális életben, a nyelvoktatásban. Igyekezzenek jó kapcsolatokat kiépíteni az egyházakkal az alatt a 9 hónap alatt, amely alatt itt fognak majd tartózkodni.
– Hogyan látja a szórványmagyarság jövőjét Kárpátalján?
– Úgy érzem, hogy a 24. órában jött az ötlet, mert elég nehéz helyzetben van a szórvány. Attól függetlenül, hogy az oktatási, az óvodai rendszere bizonyos mértékben kialakult a magyar kormány támogatásának köszönhetően, mindezeken túl az eredményesség lenne a fontos, pl., hogy az óvodában álladóan magyarul beszéljenek a gyerekkel. Fontos lenne elérni, hogy az iskolában a szünetben és az étkezdében egymás között is magyarul kommunikáljanak a tanítók. Elsősorban a gyerekekről van szó, ha náluk meg tudjuk őrizni az anyanyelvhez való ragaszkodást, kötődést – ez a program talán erre valamilyen kis reményt adhat –, akkor van jövőnk. A reményt pedig nem szabad feladni!

Váradi Enikő