Kárpátaljaiak a nemzetközi hucul lovas fórumon
A „Nomad” Történelmi Lovas Kulturális Egyesület beszámolója
„Az elmúlt hétvégén a HIF – Hucul International Federation (Nemzetközi Hucul Szövetség) éves gyűlésén vettünk részt.
A HIF – Hucul International Federation 1994-ben alakult, azon hucul lótenyésztő egyesületek ernyőszervezete, amelyek méneskönyvet vezetnek. Nyolc tagországa van. A HIF célja ennek az őshonos lófajtának a megőrzése, tiszta tenyésztése, annak elősegítése és koordinálása világszerte. A hucul Magyarországon őshonosként elismert lófajta, ám a Kárpátok kislova ezzel együtt közös kulturális értéke Európának.
A hucul egy kemény, „biztoslétű” kis ló, amely különösen jól alkalmazkodott a ridegtartáshoz. Fajtaspecifikus tulajdonságainak, megbízhatóságának köszönhetően sokrétűen használható. Tereplovaglásra, nyereg alatti munkára, fogatolásra, hegyi és mezőgazdasági munkára egyaránt alkalmas. Kis mérete ellenére rendkívül szívós, erős idegrendszerű, ösztönösen nyugodt, megnyerő külsejű és természetű hegyi ló. Veszélyeztetett fajta!
A HIF – Hucul International Federation nagygyűléseinek minden évben valamelyik tagország ad otthont. Idén, 2024-ben Magyarország volt a házigazda. Jósvafőn került megrendezésre az Aggteleki Nemzeti Parkban. A nemzeti park területén, háromszáz hektáron legel Magyarország legnagyobb létszámú hucul ménese. A ridegen tartott ménes egész évben megtekinthető a Jósvafőtől mintegy 1 km-re található gergés-lápai legelőkön.
A közgyűlésen egy tagország kivételével mindenki jelen volt. Mi, a „Nomad” Történelmi Lovas Kulturális Egyesület a „Plemkonecenter”-el közösen képviseltük az ukrajnai hucul lótenyésztést.
Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy egy egészen személyes élményt osszak meg beszámolómban! Csodálatos megtapasztalás volt számomra, hogy bár mindannyian más – néhányan több – nyelvet is beszéltünk, mégis kiválóan megértettük egymást, mert egy irányba tartunk. Az ügy, a cél közös. Ily módon az úton is együtt kell haladnunk.
A férjemmel ellentétben én nem beszélek németül, így a nap folyamán, amikor németek közé keveredtem, és ő nem volt mellettünk, kénytelenek voltunk más kommunikációs formát választani. Egyik ilyen alkalommal a mindjárt ellő kancáknál járva egy kedves német hölggyel együtt figyeltük meg a leginkább léggömbre hasonlító lovakat. „Megbeszéltük”, hogy mindketten együtt tudunk érezni a vemhes állatokkal, majd arról is „szó” esett, amire előző mondatomban utaltam: azt az érzést keltik, hogy elszállnak, mint a lufik. Én nem tudok németül, ő nem beszél magyarul. Ez ilyen. 🙂
Visszakanyarodva: az esemény több helyszínen zajlott, melynek utolsó megállója a ménes volt, ahová lovaskocsikkal jutottunk el lenyűgöző környezetben.
Összegzésül: egy tartalmas, új információkkal, kapcsolatokkal, élményekkel teli napot zártunk.”
„Nomad” Történelmi Lovas Kulturális Egyesület