Nemzeti Összetartozás Napja a Magyarság Házában

Határon túli magyar szervezetek vezetői, valamint magyarországi és külhoni diákok részvételével emlékeztek meg az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára június 4-én, a Magyarság Házában, ahol este ünnepi gálaműsorral léptek fel a tehetséges néptáncosaink.

Az intézményben egész nap megtekinthető volt a nemzeti összetartozást az épített örökségben bemutató kiállítás, és a Nemzeti Összetartozás Fája, amelyet a tavalyi megemlékezésre Kárpát-medencei művészeti iskolás diákok állítottak össze a Magyarság Házának irányításával, valamint nagyméretű vetítővásznon azok az archív filmfelvételek, melyek a Trianoni békediktátum aláírásáról készültek.

A díszlépcsőház középső Pihenő részén lévő „Összetartozás fáját” tavaly ugyancsak Kárpát-medencei művészeti iskolás diákok alkottak meg közösen, ezzel fejezve ki a maguk nyelvén nemzeti identitásukat és összetartozásukat.

A Kerengőn – „Megújult épített örökségünk – értékmentés a Kárpát-medencében” címmel – az 1998-ban, az első Orbán-kormány idején elkezdett, magyar vonatkozású Kárpát-medencei világi és egyházi műemlékek felújításáról tabló-kiállítás volt látható.

A Rákóczi terem oldalfalán pedig a Magyarság Háza korábbi „Rejtőzködő Kárpát-medence” c. rendezvénysorozatának összefoglaló képeit tekinthették meg.

A délelőtti megemlékezésen Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter mondott ünnepi beszédet, melyben június 4-ét gyász, az emlékezés és a tanulságok levonása, valamint a büszkeség napjának nevezte.

Gyász, mert 1541, a régi magyar történelmi Magyarország összeomlása óta nem érte akkora tragédia a nemzetet, mint Trianonnal. A kormányfő helyettese ahhoz az emberhez hasonlította az országot, mint akinek mindkét lábát és a mindkét kezét levágták. Semjén Zsolt szerint az egyes nemzetrészek és az ottélő egyes emberek és családok története is a gyászról tanúskodik, hiszen sok millió honfitársunkat gyilkoltak meg, üldöztek el szülőföldjéről, vittek munkatáborokba, vették el vagyonát, vagy nyomorítottak meg, csak azért mert magyarnak született.

Az emlékezés napja is egyúttal június 4-e, hiszen történelmünk egyik legnagyobb tragédiájára nem emlékezni nemzeti öngyilkosság lenne – mutatott rá. Kiemelte: évtizedeken keresztül nem lehetett a Trianon szót kiejteni, és nem lehetett az elszakított nemzetrészekről, területekről beszélni. Ennek következményeként tudta be, hogy még a rendszerváltás után is lerománozták az erdélyi magyarságot és ukránozták a kárpátaljai magyarokat.

Itt az ideje, hogy saját magunkban tudatosítsuk és világgá kiáltsuk azt az igazságtalanságot, ami akkor történt, ezt ugyanis rajtunk kívül senki nem teszi meg – jelentette ki Semjén Zsolt, aki szerint eljött az ideje annak, hogy egy olyan „magyar emlékhelyet építsünk” amely emléket állít minden magyar szenvedésnek.

Tanulságként említette, hogy Trianon nem volt szükségszerű. Bekövetkeztének alapvetően többek között az volt az oka, hogy a nemzet nem volt egységes. A magyar hadsereg még képes lett volna az ország határait védeni, de Budapestről szétverték – mondta, majd Linder Béla akkor hadügyminiszter szavait idézte, miszerint „nem akarok több katonát látni.” Semjén Zsolt szerint az etnikai határok megvédhetők lettek volna, de az országot, a magyar önbecsülést a nemzet iránt érzéketlen csoportok belülről szétverték.

A nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter rögzítette: nem sok nemzet van, amelyik egy ilyen csapás után megmarad. Politikai és gazdasági csoda, amit gróf Bethlen István tett, ahogy néhány év alatt talpra állították az országot. A magyar nemzet büszke lehet arra, hogy túlélte Trianont – mondta.

Hozzátette: büszkék lehetünk azokra a hőseinkre, akik határokon túl sokszor a legnehezebb helyzetben kitartottak a magyarságuk mellett kockáztatva nemegyszer az életüket, egzisztenciájukat, szabadságukat, jövőjüket.

46196aEz a büszkeség jogosít fel és kötelez arra, hogy azért is megmaradjunk – jelentette ki Semjén Zsolt, aki szerint a nemzet teljességében csak akkor tud megmaradni, ha minden nemzetrésze megmarad.

Felidézte az országgyűlés döntését is négy évvel ezelőtt a honosításról, ami lehetővé tette a nemzet közjogi egyesítését. Ez az egyetlen lehetséges válasz Trianonra – mondta, hozzátéve: széttéphették az országhatárokat, üldözhettek és üldözhetnek minket, de a nemzet nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egységes volt.

Rámutatott: az új Országgyűlés már az egyetemes magyarságé, abban minden magyar politikai akarata megjelenik, éljen bárhol a világon.

Az ünnepségen, melyen a kassai születésű Márai Sándor Halotti beszéd című verse is elhangzott, részt vett mások mellett Mádl Dalma, a néhai Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Schmitt Pál korábbi államfő, korábbi és jelenlegi országgyűlési képviselők, Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.

A Magyarság Házában szervezett programsorozat a délelőtti műsorral nem ért véget.

A nemzeti összetartozás napja kísérőrendezvényeként a Magyarság Házában tartotta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Trianon következményei a 20. és 21. században: kisebbségi kérdések Európában című tanácskozását, amelyen előadást tartott Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.

Magyarország akkor tud jó nemzetpolitikát folyatni, ha egy erős, az érdekeiért kiálló ország képét mutatja, amire fel lehet nézni és amire büszkének lehet lenni – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerdán, a fővárosi Magyarság Házában.

A helyettes államtitkár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Trianon következményei a 20. és 21. században: kisebbségi kérdések Európában című tanácskozásán, a nemzeti összetartozás napjának hivatalos állami kísérőrendezvényén azt mondta, akkor erősíti Magyarország a nemzetpolitikáját, „amikor elmegy Brüsszelbe és határozott vitát folytat a bankadóról vagy a rezsicsökkentésről”.

Magyarországra akkor tudnak támaszkodni a külhoni magyarok, ha Magyarországon olyan kormány van, amely minden kérdésben határozottan képviseli a saját érdekeit, mert akkor lehet arra számítani, hogy képviselni fogja a szomszédos országokban élő nemzetrészek érdekeit is – szögezte le Répás Zsuzsanna.

Megjegyezte: ha Magyarország minden kérdésben határozott nemzeti érdekérvényesítést folytat, akkor „más szemmel néznek rá a szomszédos országok kormányai is, másképp tudunk tárgyalni minden kérdésről”.

Jelezte: a „magyar kérdésnek” minden, a szomszédos országokkal folytatott tárgyaláson ott kell lennie. Mint mondta, a szomszédos országokkal való viszony nem két-, hanem háromoldalú viszony a magyar kormány, a szomszédos kormány és a szomszédos országokban élő magyar közösség között.

Répás Zsuzsanna rámutatott: a miniszterelnök nem megy úgy el nemzetközi tárgyalásra a szomszédos országokkal, hogy előtte ne tárgyalna az ott élő magyar közösségek vezetőivel és ne kérné ki a véleményüket az őket érintő legfontosabb kérdésekben.

A helyettes államtitkár a magyar nemzetpolitikai stratégiáról szóló előadásában emlékeztetett: a „tabudöntések sora”, az első tabu ledöntése az volt, amikor Antall József miniszterelnök arról beszélt, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Mint mondta, ez volt a hivatalos bejelentése annak, hogy Magyarország foglalkozni fog az elszakított területeken élőkkel is, vagyis ez volt a nemzetpolitika indítása.

A következő tabu, ami ledőlt 1996-ban, az intézményesített kapcsolattartás tabuja volt, a legfelsőbb szintű magyar-magyar párbeszéd, majd a státustörvény 2001-ben, ami deklarálta, hogy a magyar állam nem csak általában törődik a külhoni magyarsággal, de személyes kapcsolatban is van velük, majd ezt követte 2010-ben az állampolgársági törvény.

Répás Zsuzsanna arra is kitért előadásában, hogy meglátása szerint az elmúlt időszak nemzetpolitikájának a legnagyobb problémája abból fakad, hogy a hatalmon lévő kormányok elkötelezettsége változó a külhoni magyarok irányába. Mint mondta, a külhoni magyarok azt érzik, a magyar kormány politikája nem jelent mindig biztos támaszt, az, hogy mennyire támaszkodhatnak a magyar kormányra, attól függ, milyen kormány van hatalmon.

46196 balogMindig emlékezni és gondolni kell az 1920. június 4-én történtekre – mondta köszöntőjében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Éltető hagyomány – Kárpát-medencei örökségünk című gálaműsor kezdetén, melyet a budapesti Magyarság Házában rendeztek június 4-én este hét órától.

Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig gondoljunk reá – kezdte a versidézettel beszédét Balog Zoltán. A magunk mögött hagyott idő tapasztalata vitára hív minket a költővel – mondta. Hozátette: Ma beszélnünk kell róla.

Az ország önképét az összetartozás adja, melyről azért kell beszélnünk, mert szét vagyunk szakítva, de van közös Kárpát-medencei jövőnk. „Erről beszélni kell, közösen gondolkodni, és stratégiát alkotni. Benne kell lenni a köznevelésben, a kultúrpolitikába, a gazdasági stratégiában, hogy benne legyen mindannyiunk életében is” – fogalmazott a miniszter.

Kiemelte: Szükségünk van arra, hogy ne engedjük, hogy a globális tömegmédiára épülő szél elfújja az önazonosságunkat. A határok felett újra kell egyesítenünk a nemzetünket, melynek feltétele a szabadság, az emberi méltóság.

Közös stratégiai jövőképpel üzenhet a magyarság a világnak. Képesek vagyunk átlépni a haragon, ami a nemzet 1920-as traumáját övezi.

Felidézte a Határtalanul iskolai program fontosságát, melynek az a célja, hogy minden magyar iskolás a nyolc osztály elvégzése alatt eljusson egy olyan országba, amelyet határ választ el Magyarországtól. Ezt az élményt meg kell adni a gyerekeknek – hangsúlyozta.

46196 táncAz est hátralévő részében gálaműsort mutattak be a Magyarság Háza tehetséggondozó programjában részt vevő Kárpát-medencei néptáncosok és népzenészek, valamint a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny szerepelőinek közreműködésével. Felvidékről a műsorban a zselízi Kincső Néptáncegyüttes vett részt.

Langerné Victor Katalin, a Magyarság Háza igazgatója elmondta, hogy az ünnepi előadás a tehetséggondozó programon résztvevő fiatalok közös alkotásaként jött létre. A Kárpát-medencei néptáncosok és népzenészek az elmúlt öt napot a Magyarság Házában töltötték, és készültek erre a közös műsorra, amely egy Kárpát-medencei magyar népi kultúrát reprezentáló összeállítás.

A Nemzeti Tehetségprogram keretében az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2013 decemberében pályázatot írt ki a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. részére, amelynek célja a magyar kulturális örökség, nemzeti hagyományaink és a népi kultúra megőrzése volt.

Ennek jegyében öt napos tehetséggondozó művészeti tábort szerveztek Budapesten a Magyarság Házában, ahová a Kárpát-medence és a Kárpátontúli területek öt nagyobb régiójából (Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Csángóvidék), valamint Magyarországról hívtak meg fiatal néptáncosokat és népzenészeket.

Erdélyből a Kökényes Néptáncegyüttes (Dicsőszentmárton), Felvidékről Kincső Néptáncegyüttes (Zselíz), Vajdaságból a Becsei Kiscimbora táncegyüttes, Kárpátaljáról a Nagydobronyi Hímes Táncegyüttes, a Csángóvidékről a Pusztina, Magyarországról a Fóti Népművészeti Iskola vett részt a programban. A zenét a Váci Pikéthy Konzi növendékei szolgáltatták.

A fiatalok most találkoztak először. De nem voltak idegenek egymásnak, hiszen magyarul táncolnak, magyarul beszélnek és magyarul gondolkodnak. Összesen 30 fiatal 27 településről érkezett. Ők tehetségesek, olyan képességgel rendelkeznek: időutazók a magyarság múltja és a jövője között. Amit most 40 óra alatt gyakoroltak az egy több száz éves lépés és dallam volt. Megelevenítik a nemzeti összetartozást – mondta Langerné Victor Katalin.

A budapesti műhelyfoglalkozást helyi felkészítő és gyűjtőmunka előzte meg helyi mentorok, szakmai vezetők segítségével. A Magyarság Házában a régiónként feldolgozott hagyományokból és népszokásokból, helyi tánc- és zenekincsekből közösen alakították ki a közös produkciót.

A műsor szakmai vezetői Könczei Árpád zeneszerző, koreográfus, néptánckutató s egyben a műsor rendezője, Balla Zoltán néptánckutató, tánctanár és Blaskó Csaba népzenész egyben zenei vezető voltak.

Létrejött egy közös alkotás, amelyet a Magyarság Házában, nagyközönség és a világháló segítségével ország világ előtt (hiszen az élő közvetítésnek köszönhetően bárki belenézhetett a műsorba) bemutattak a Nemzeti Összetartozás Napján. A június 4-i est narrátora a felvidéki származású Erdélyi Claudia volt.

A gálaműsoron tizenegy táncot vittek színpadra. Az „Előhang”-ot Varga Veronika, a Fölszállott a páva ének kategóriájának helyezettjének gyimesi keserves éneke adta. Az első közös tánc a Gyimesi táncok voltak, melyben kerekest, kettős jártatóját és sirülőjét láthattuk. Moldvai csángó táncosok pusztinai népdalokkal és táncokkal léptek fel. A fóti táncosok dunántúli táncokat mutattak be Somogyból, őket követték a kárpátaljai- és vajdasági táncosok.

A második közös tánc az ugrós volt. Legényes párhuzamokat láthattunk a délalföldi ugrós és kalotaszegi legényesből, majd közös friss csárdást és szaporát. Az erdélyi táncosok Küküllő menti népdalokkal és táncokkal,a Kincső 2 pár táncosa Zoboralji csúfolódóval, lassú és páros tánccal mutatkozott be, ezzel is méltón képviselve Felvidék táncos örökségét.

Végül a Váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola zenekara következett Párhuzamok című műsorával, majd Balogh Károly szólótánca, aki jászsági cigánytáncot mutatott be, amellyel a Fölszállott a páva szólótánc kategóriájának nyertese lett.

A harmadik közös tánc egyben a finálé volt, melyben szatmári táncokat (verbunk, lassú és friss csárdás) láthattunk. A műsor alatt közreműködtek a Pikhéty Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei.