101 éve született Komlós János

Százegy éve, 1922. február 9-én született Komlós János újságíró, konferanszié, színigazgató, érdemes művész.   

Budapest „Csikágójában”, a Keleti pályaudvar környékén, vallásos zsidó családban nevelkedett, a rabbiképzőbe járt.

Élete végül más irányba kanyarodott, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott bölcsészeti tanulmányokat. A második világháború idején munkaszolgálatra vitték, az ötvenes években az Államvédelmi Hatóság tisztje volt.

1957-ben a Magyar Rádió irodalmi osztályán dolgozott, 1958-tól a Magyar Nemzet, 1962-től a Népszabadság kulturális rovatát vezette.

Hosszú ideig volt az Élet és Irodalom állandó filmkritikusa, a televízióban igen gyorsan népszerűvé vált Az érem harmadik oldala címmel havonta jelentkező műsora.

Komlós 1967-ben alapította meg, és halálig vezette a legendás Mikroszkóp Színpadot, a magyar politikai kabaré sajátos műhelyét. Noha kiváló művészekkel,

többek között Hofi Gézával dolgozhatott, a Mikroszkóp arculatát az ő ötletei határozták meg.

Színházában a butaság ellen indított harcot, kabaréjában a félsikereket és a látszateredményeket tette nevetségessé.

Nem termett színpadra, de képes volt arra, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljon. Minden este kilépett a függöny elé, és jellegzetes, mimika nélküli mandarin-arcával, két, folyamatosan gesztikuláló kezével mondta a konferanszié szövegét.

Jellemzője volt az intellektuális humor és a vitriolos gúny is.

Néha a közönséget is bevonta a játékba: a nézők papírcetlikre írt kérdéseit összegyűjtötték, és az előadás folyamán Komlós minden – néha kényes – kérdést is kertelés nélkül megválaszolt. A kis színház minden este
megtelt, nagy sikerű bemutatókat tartottak.

Színigazgatóként is mindig újságírónak tartotta magát, de rendkívül sokoldalú volt. Tanulmányt írt Ilja Ehrenburgról, magyar színpadra alkalmazta Borisz Vasziljev Csendesek a hajnalok című regényét, felhívta a figyelmet a kirgiz író Csingiz Ajtmatovra. 1965 és 1980 között több kötetben jelentek meg szatírái, humoreszkjei és jelenetei (Többet ésszel mint anélkül, Csak az első száz év nehéz, Hányadszor mondjam?, Fő a fejünk…), emellett különféle közéleti tisztségeket is betöltött. Újságírói munkáját 1961-ben Rózsa Ferenc-díjjal ismerték el, az érdemes művész címet 1975-ben kapta meg.

Váratlanul halt meg 1980. július 18-án, még hatvanadik életévét sem érte meg.

Forrás: MTI

Nyitókép: Fortepan/Szalay Zoltán