196 éve hunyt el Beethoven

Százkilencvenhat éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.    

1770. december 17-én született Bonnban. A család generációkra visszamenően a zenével foglalkozott, nagyapja Leuwenben volt karnagy és basszista, később a bonni udvar muzsikusa, apja udvari énekes a kölni érseknél. Tehetsége korán feltűnt: nyolcévesen már szerepelt zongoristaként, 1782-től tanára helyett orgonált s 13 éves korában három zongoraszonátája jelent meg.

1784-től udvari orgonista, majd zenekari brácsás volt, a maga erejéből, zenekari munkája során képezte magát. 1781-ig járt iskolába, műveltségét a Breuning családban szerezte meg, ahol zenetanár volt. 1787-ben a kölni
választófejedelem Bécsbe küldte, itt Mozarttól tanult, de beteg anyja miatt hazatért Bonnba. 1792-ben végleg Bécsbe költözött, az elhunyt Mozart után Haydn lett a tanára, de másoktól is vett órákat.

Az 1794-es francia megszállással bonni támogatása megszakadt, csak bécsi pártfogói szalonjaiban lépett fel. Az arisztokrácia melléje állt: Razumovszky orosz nagykövetnek és Lobkowitz hercegnek írta az 5. és 6. szimfóniát, Esterházy Miklósnak a C-dúr misét, Rudolf főherceg érseki beiktatására a Missa Solemnist. 

Beethoven ajánláskompozícióiból élt, nem vállalt állást.

Alkotásait megfizették, Lichnowsky hercegtől évi 600 forintot kapott. 1800-06 közt a Brunszvik család vendégeként számos művét Martonvásáron írta.

Magánélete nem volt boldog, többször nősült volna, de kapcsolatai megszakadtak. „A halhatatlan kedveshez” írott levelének címzettje talán Antoine Brentano, talán valamelyik Brunszvik-lány volt, s neki írhatta „A távoli kedveshez” című dalciklusát is.

1808-ban Jérome Bonaparte Kasselbe hívta, de pártfogóitól évi 4000 forintot kapott, hogy Bécsben maradjon. 1815-ben öccse meghalt, fiának gyámja Beethoven lett, aki bár apaszerepre vágyott, de erre nem volt alkalmas, vad rajongása miatt a fiú öngyilkosságot kísérelt meg.

Beethoven Európa számos városában koncertezett, de süketsége miatt 1814-ben lemondott a nyilvános szereplésről.

Hallászavarai 1795-ben kezdődtek, 1808-ra már erősen nagyot hallott, 1819-re teljesen megsüketült.

Fel kellett adnia a hangversenyezést és magányos különccé vált. Szenvedéseit érzékelteti Heiligenstadti végrendelete. 1819-től csak írásban tudott érintkezni másokkal, utolsó éveit 400 beszélgető-füzetéből ismerjük. Utolsó útjára tízezren kísérték, köztük Franz Schubert is.

Műveit a felvilágosodás és humanizmus eszméi hatják át s a feltörekvő polgárság szabadságvágyát hirdetik;

a zene kifejező erejét a maximumra fokozta a hagyományos keretek szétfeszítésével.

Legfontosabbak hangszeres művei, bennük tetőzik a zene klasszikus korszaka.

Támogatói révén tehetsége kötöttség nélkül bontakozhatott ki, újszerű muzsikája a szalonokból kitört a tömegekhez.

Művészetét sokat támadták, a Mozarton felnőtt ízlés kezdetben nehezen fogadta be nagyléptékű s a tökéletes kifejezésre törő muzsikáját, de a bécsi közönség mindig mellé állt, s ítélete maradandóbb volt, mint a szakma kritikája.

Beethoven újítása zenéjének dualitása, az ellentétek harca a témák közt s azokon belül. Nagy dinamizmus, erős szubjektivitás jellemzi, az egymással ütköző részek egysége tükröződik műveiben.

Ő a klasszikusok utolsó nagy alakja, akiktől individualizmusa révén elszakadt.

Egyetemessége – mely csak Michelangelóhoz és Shakespeare-hez mérhető – elválasztja utódai romantikus zenéjétől is, bár vele kezdődik ez az irányzat.

Művészete áttört a zeneélet korlátain, néptáncokat, utcai nótákat, indulókat, népdalokat, minden zenei anyagot beépített s saját lelke ritmusára gyúrt át, transzcendens régiókba emelve azokat.

Művei a hősök (Eroica, Coriolan, Egmont) s a dübörgő Sors (V. szimfónia) ütközetei, zsarnokság és szabadságvágy összecsapásai. Zenéjében jelen van a természet is (Apassionata szonáta, 6., Pastorale szimfónia). Metafizikai hitet fejez ki egyházzenéje, a Missa Solemnisben istene grandiózus képét alkotja meg. Míg elődei az előadás alkalmaihoz igazodtak, így műveik olykor több változatban, nem végleges alakban jelentek meg, ő szakított a tömegtermeléssel, koncentrált alkotásmódját relatíve kis terjedelmű életműve tanúsítja.

Öt zongora, egy hegedű – és egy hármasversenyt, kilenc szimfóniát, nyitányokat (Egmont, Leonora, Coriolan), kísérőzenéket (István király), baletteket, dalokat, kórusműveket komponált. Egyetlen operája a Fidelio, melyhez négy nyitányt írt.

Beethoven vérbeli demokrata volt, közismert hogy az Eroica szimfónia Napóleonnak szóló dedikációját széttépte, amikor a címzett császárrá koronáztatta magát. Impulzív természete sokakat megsértett, sokszor fölényes vagy gyanakvó volt, noha rajongott a nagybetűs Emberiségért – mint azt a schilleri Örömóda impozáns
feldolgozása érzékelteti a 9. szimfóniában.

Az 1814-es bécsi kongresszus alatt az érdeklődés középpontjába került, ám e hiú ragyogás már nem rázta fel rezignációjából. A 9. szimfónia 1824-es premierjén, háttal állva a nézőtérnek, nem észlelte a sikert, csak a közönség felé fordulva vette észre a zenéjétől mámoros tömeget.

Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője 1827. március 26-án halt meg.

Forrás: MTI