229 éve hunyt el Kármán József

1795. június 3-án halt meg Losoncon Kármán József író, a magyar felvilágosodás egyik legjelentősebb alakja.

Losoncon született 1769. március 14-én. Apja, Kármán József református pap, később püspök, anyja Szalay Klára volt. A családi hagyományokkal ellentétben az ifjú Kármán jogi pályára készült, s 1785-ben a pesti egyetemre iratkozott be. 1788-ban - német nyelvtudását elmélyítendő - a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait. Bécsben ismerkedett meg gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt szép és könnyelmű nejével, akivel élénk szerelmi levelezést is folytatott német nyelven. 1788 júliusában, majd 1790-ben Pozsonyban letette jogi vizsgáit, s egy évvel később Pestre költözött, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Ebben az időszakban lett tagja A hét csillaghoz nevű szabadkőműves páholynak is.

Népszerű alakja volt a pesti életnek, egyként forgott irodalmi, művészeti körökben, s bejáratos volt az előkelő protestáns családok (Ráday, Beleznay, Podmaniczky) szalonjaiba is. Ebben az időben ismerte fel és fogalmazta meg, hogy az ország irodalmi, művészeti központjának Pesten kell lennie. Barátja, Ráday Pál révén kapcsolatba került Kelemen László színésszel, aki az első állandó magyar színházat szervezte. A három fiatalember összefogásával létrejött az első magyar budai színjátszó társaság, amelynek 1792-ben Kármán egyik igazgatója lett, s ő szövegezte meg a színház társulati szabályzatát is.

1794-ben Schedius Lajossal, a pesti egyetem esztétikatanárával és Pajor Gáspár orvossal szövetkezve, gróf Beleznay Miklósné mecénási segítségével elindította negyedéves folyóiratát, az Urániát. A lapot, amely elsősorban a tudományos ismeretek terjesztését tartotta fő feladatának, a nőolvasóknak ajánlotta:

Nem bántjuk a férfiúi nemet, ha azt állítjuk, hogy a szép nem az ízlés uralkodónéja.

A nőktől várta Kármán, hogy rávegyék a férfiakat az irodalom, a nemzeti nyelv és tudomány megbecsülésére. A mindössze három számot megért folyóirat főként szépirodalmi írásokat és ún. iránycikkeket közölt széles tárgykörből és választékos stílusban. Sajátossága volt a lapnak az is, hogy általában az írók neve nélkül hozta le a műveket, többek között Csokonai-versek is megjelentek benne névtelenül.

Az Urániában láttak napvilágot Kármán József írói munkásságának termékei is, amelyek közül kiemelkedik a Goethe Wertherének hatását mutató Fanni hagyományai című napló- és levélregénye, a magyar szentimentalizmus csúcspontja. A keretes szerkezetű mű bevezetője szerint a kisregény főhőse, T-ai József küldte el a szerkesztőknek elhunyt kedvese "hagyományait", azaz naplóját és leveleit. A kísérőlevél annyira hitelesnek tűnt az olvasók számára, hogy a XIX. században sokáig valóban megtörténtnek tekintették Fanni szomorú történetét.

Ugyancsak az Uránia adta közre A nemzet csinosodása című tanulmányát, amelyben Kármán a magyar társadalom és a vidéki nemesség korképét és a korabeli irodalmi állapotokat rajzolta meg, s megfogalmazta átfogó művelődési programját is. A társadalmi haladás érdekében fordítások helyett eredeti magyar nyelvű művek megalkotását, a formai szépség és kidolgozottság helyett a tartalmi mélységet tartotta fontosnak.

1794-ben Kármán kapcsolatba került a magyar jakobinusok mozgalommal, a Martinovics-féle szervezettel. A mozgalom felszámolásakor, 1795 áprilisában hazautazott Losoncra, s megsemmisítette a nála lévő titkos iratokat. 1795. június 3-án máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Egyes feltételezések szerint azonban öngyilkos lett, hogy esetleges letartóztatásakor nehogy másokra kelljen vallania.

Az MTI nyomán

(Nyitókép: cultura.hu)