299 éve hunyt el Bercsényi Miklós
299 éve, 1725. november 6-án hunyt el gróf székesi Bercsényi Miklós főgenerális.
1665. szeptember 24-én látta meg a napvilágot a felvidéki Temetvény várában, Pöstyén közelében (ma Tematin, Szlovákia). A nagyszombati jezsuitáknál, majd egy ideig a nagyszombati egyetemen tanult. Ezután a nádor, Esterházy Pál szolgálatába lépett, 1683-ban meghódolt Thököly Imrének, de a török Bécs alatti veresége után visszatért a császár hűségére s részt vett a törökellenes felszabadító harcokban. 1685-ben lett vágsellyei kapitány, Buda 1686-os ostroma után ezredessé léptették elő, s Szeged és környéke kapitánya lett. Drugeth Krisztina grófnőt vette feleségül.
1688-93 közt a bányavidék helyettes főkapitánya, 1689-ben grófi címet kapott és aranysarkantyús vitéz lett. 1691-ben Ung vármegye főispánja, 1696-97-ben felsőmagyarországi főhadbiztos, majd a vármegyék panaszait kivizsgáló vegyesbíróság polgári főhadbiztosa lett. Részt vett Tokaji Ferenc 1697-es hegyaljai fölkelésének leverésében.
Egyre inkább érzékelte azonban a rendek elégedetlenségét a bécsi udvar elnyomó politikája miatt, s lassan szembefordult azzal. Terveinek megnyerte II. Rákóczi Ferencet, akivel a Habsburgok magyarországi-uralmának megdöntését francia segítséggel tervezték. “Minden tanácskozásunk arra irányult, hogy hazánk hasznára fordítsuk az Európát fenyegető nagy háború körülményeit” – írja Emlékirataiban Rákóczi. Bercsényi részt vett a francia és svéd kapcsolatok megteremtésében, XIV. Lajoshoz írt emlékirata már 1700-ban említi a fölkelés lehetőségét. (Kéréseiket a Napkirály először elutasította, de a spanyol örökösödési háború nehézségei miatt 1703-ban elismerte Rákóczi fejedelemségét s havi pénzügyi támogatást is küldött.)
1701. májusában a császáriak elfogták Rákóczit, Bercsényi a lengyelekhez menekült, megszerezte II. Ágost és a varsói francia követ támogatását s a felkelés előkészítéséhez kezdett. Rákóczi szökése után Varsóban találkoztak, 1703. májusában együtt adták ki a brezani kiáltványt.
Az ezután kitört tiszaháti felkeléssel kezdődött a szabadságharc. Bercsényi lengyel csapatokkal álépte a határt, s a sikeres felső-magyarországi hadjáratot irányította. A küzdelem fő katonai vezetője, generális lett. 1704. októberében ő vezette az udvarral Selmecbányán folyt – eredménytelen – béketárgyalásokat. 1705. szeptemberben a szécsényi országgyűlésen országos főtábornok és első szenátor lett. 1705-06-ban Nagyszombatban szintén kudarccal tárgyalt a békéről.
Nézetei sokban különböztek Rákócziétól. Igyekezett a protestáns köznemesség befolyását szűkíteni az államigazgatásban, nem értett egyet a fejedelemmel a reguláris katonaság szükségességéről, s a külpolitikai orientáció kérdéseit is eltérően ítélték meg, de végig kitartott a rendek konföderációjára tett esküje mellett. Rákóczi így ír:
Rákóczi hasonlóan marasztalja el többi hívét is, Bercsényit hűségében és szellemileg fölibük helyezi, s megvédi a kapzsiság vádjai ellen. Másutt leghívebb barátjának és titkai egyedüli ismerőjének nevezi.
Bercsényi 1706-ban érsekújvári főkapitány lett, 1707-ben Varsóban I. Péter cárral kötött szerződése Rákóczi tervezett lengyel királyságának előkészítését célozta. 1707. júniusában az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok (második) trónfosztását, Bercsényi megfogalmazásában: `Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé!` Ekkor kapta a fejedelmi helytartó címet.
Az 1708-as trencséni vereség után már nem tudta a szétzilált kuruc sereget ütőképes erővé tenni. 1710. novemberében a pestis elől ide-oda menekült, ezért Rákóczi, hogy eltávolítsa, Lengyelországba küldte orosz segítségért, de nem ért el eredményt. Itt érte a szatmári béke híre, a felkínált hazatérési feltételeket nem fogadta el. 1711-16 közt a lengyel Brezanban élt, majd az újabb osztrák-török háború hírére híveivel a nagyvezír táborába ment, kuruc emigránsokból és törökökből álló húszezres serege Orsovánál előretört, de később visszaszorult.
Az 1718-as pozsareváci béketárgyalásokon az osztrákok hiába követelték Rákóczi és Bercsényi kiadatását. 1717-ben Drinápolyba, 1720-ban Rodostóba ment, itt 1723-ban újra megnősült, Kőszeghy Zsuzsannát, Mikes Kelemen szerelmét vette feleségül.
1725. november 6-án halt meg. Hamvait – Rákóczival együtt – 1906-ban hozták haza, s a kassai dómban helyezték nyugalomra. Fia Bercsényi László (1689-1778) Rákóczi alatt kapitány volt, majd Franciaország marsallja lett, ő szervezte meg magyar mintára a francia huszárságot. Az ő fia, Michel Francois de Berchény is francia katonatiszt volt.
Forrás: Múlt-kor/MTI/Panoráma
Nyitókép: Bercsényi Miklós szobra az ungvári várban (Fotó: www.szadvar.hu)
Kapcsolódó:
„Kiki azért böcsüllye megh szabadsághat…” — Bercsényi Miklós gróf alakja és emlékezete
Kárpátalja anno: Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina házassága