46 éve hunyt el Nagy László
46 évvel ezelőtt, 1978. január 30-án hunyt el Nagy László magyar költő, műfordító és grafikus, a XX. századi magyar irodalom egyik fontos alakja.
A Veszprém megyében található devecseri járási Felsőiszkázon (ma: Iszkáz) született 1925. július 17-én, parasztcsaládban. Három testvére közül egyikük szintén költő lett, Ágh István néven publikált.
Nagy László gyermekkorában megbetegedett, csontvelőgyulladást kapott. A többszörös műtétek után a lábában súlyosan roncsolódtak az idegszálak, ami miatt egész életét járógéppel kellett leélnie.
A költő Pápán érettségizett 1945-ben, majd felvételt nyert a Dózsa György Népi Kollégiumba. A képzőművészet vonzotta, hallgatója lett a Képzőművészeti Főiskolának rajz szakon, közben a Dési Hubert Képzőművész Kollégiumnak is a tagja volt. 1948-ban három szakon kezdte meg a budapesti egyetemen újabb tanulmányait, magyar-irodalomszociológia-filozófia szakokon, a második félévtől orosz szakos lett.
Eljutott Bulgáriába, ahol három évet töltött írói ösztöndíjának köszönhetően. Ezután otthon megnősült, Szécsi Margitot vette el. 1953-tól 1956-ig a Kisdobosnál dolgozott szerkesztői munkatársként, három évvel később az Élet és Irodalomhoz került, ahol előbb képszerkesztő, majd főmunkatárs lett.
Első kötete 1949-ben jelent meg.
Verseskötetei és műfordításai folyamatosan jelentek meg haláláig. Emellett drámát, esszét és naplót is írt, és könyvillusztrátorként is tevékenykedett. Munkásságát 1950-ben, 1953-ban és 1955-ben József Attila-díjjal méltányolták. 1966-ban Kossuth-díjjal, tíz évvel később műfordításaiért Botev-díjjal tüntették ki. A Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál aranykoszorúval jutalmazta 1968-ban. Utolsó kötete halálának évében jelent meg.
Költői pályájának elején erőteljesen érezhető a zárt paraszti élet, a népi pogány világ és a keresztény katolikus kultúra hatása. Népköltészeti irányát a bolgár néplíra is erősítette. Nagy hatást gyakorolt rá Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Arany, Ady, József Attila és mások művészete, valamint García Lorca, Jeszenyin, Dylan Thomas, Zbigniew Herbert művei, amiket ő ültetett át magyar nyelvre.
A boldog költőt 1952-ben sokként érte, amikor rádöbbent, hogy a politikai hatalom mennyire megtévesztette őt. A vidám szerepet egy borús látásmód váltotta fel, amiben a túlélés nehézségeit ecsetelte.
A ’60-as években jelentkezik hosszúversekkel. Az elkeseredettsége arra ösztönözte, hogy szövetségeseket találjon. Utolsó éveiben veszendőnek, múlandónak ítélte meg azt a világot, amiben költészete fogant. Művében megjelenik, hogy a költő nem a messiás, hanem a bujdosó, a számkivetett. Halála után posztumusz több válogatása jelent meg.
Nagy László költészetének fejlődése világnézetének változásával áll párhuzamban. Ahogy kijózanodik, kiábrándul a szépnek vélt világból, pofonként éri, hogy az idillikus világnak vége.
Életében megjelent kötetei:
- F. Nagy László: Tünj el fájás (1949)
- A tüzér és a rozs (1951)
- Gyöngyszoknya (1953)
- A nap jegyese. (1954)
- Rege a tűzről és a jácintról (1956)
- Játék Karácsonykor (dal, 1956)
- A vasárnap gyönyöre (1956)
- Deres majális. Versek 1944–1956 (1957)
- Ki viszi át a szerelmet (1957)
- Búcsúzik a lovacska (1963)
- Menyegző (1964)
- Vállamon bárányos éggel (1964)
- Zöld Angyal (1965)
- Himnusz minden időben (1965)
- Arccal a tengernek. Versek. 1944–1965 (1966)
- Szólítlak, hattyú. Énekes Budai Ilonának
- Ég és föld. Oratórium (1971)
- Versben bújdosó (1973)
- Versek és versfordítások, 1-4 (1975)
- Válogatott versek (1976)
- Csodafiú-szarvas (1977)
- Versek és versfordítások, 1-3.; 2., bővített kiadás (1978)
- Jönnek a harangok értem (1978)
Nagy László 52 évesen hunyt el 1978-ban, budapesti otthonában.
Nyitóképen:Nagy László Budapesten az Egyetemi Színpadon 1969-ben. Forrás: Fortepan/Kádas Tibor