Felhangolva: Hapák Alexandra
Kicsi kora óta ismerem. Visszahúzódó, szerény kislány volt. Aztán néhány hete összefutottunk, és egy másféle Alexandrát láttam magam előtt. Olyan volt, mint egy virágszál, amely kinyílt, kivirágzott, és készen áll arra, hogy ezzel másoknak is szebbé tegye az életét. Úgy tűnik, mindezt a zenének köszönheti, de az interjúból kiderül…
— Hogyan kezdődött a zene iránti érdeklődésed az életedben?
Beregszászban, a Kodály Zoltán Művészeti Iskolába jártam zongoraszakra.
A zeneiskola utolsó évében szerettem bele igazán a zenébe, addig nem is gondolkodtam azon, hogy a zenét, mint pályát válasszam. Amikor befejeztem a zeneiskolát, akkor kezdtem ismerkedni az orgonával. Krajnik Irén, a római katolikus templom kántora megengedte, hogy a templomi orgonán gyakoroljak. Aztán elkezdtem kántorkodni.
— Kicsi korodban a zongoraszak a te ötleted volt, vagy a szüleid javasolták?
Kiskoromban nagyon szerettem énekelni, de akkor még nem volt énekszak a zeneiskolában, ezért zongora lett belőle. A zene iránt érdeklődtem már akkor is, csak még nem tudtam, melyik hangszert válasszam.
— Azt jól sejtem, hogy egy zongoraszakos számára nem okoz különösebb gondot az orgona, hiszen hasonló hangszer?
A két hangszer hasonló, de azért vannak különbségek. Az orgonának is megvannak a kihívásai. Egyik nagyobb különbség, hogy az orgonánál a billentyű addig szól, amíg leütve tartom, tehát a hangok hosszúságára nagyon oda kell figyelni. Illetve van pedál része, vagyis a láb is dolgozik.
— Mennyi idő alatt sajátítottad el az orgonát?
Eleinte nem a teljes szentmisét játszottam végig, csak egyes dalokat. Azokat elég gyorsan meg lehetett tanulni. Amúgy körülbelül egy-két év telt el, mire már a szentmisén végig én orgonáltam. De valójában az orgonát közelebbről az utóbbi egy évben ismertem meg, amikor az orgonaszakot választottam a debreceni szakgimnáziumban, ahova járok, és ahol egy érettségi utáni képzésben veszek részt.
— Az egyházközségi kórusban is énekeltél. Ez hány éves korodtól van jelen az életedben?
Körülbelül azóta, amióta orgonálok a templomban. Krajnik Irénke néni felfedezte, hogy hangom is van, és így kezdődött.
— Hány éves voltál ekkor?
Olyan 14-15.
— Inkább szólóban énekelsz szívesen vagy kórusban?
Jobban szeretek szólóban énekelni. Kórusban nem a saját hangodra koncentrálsz, hanem az összhatásra. Szólóban jobban hallom a saját hangom, úgy könnyebben énekelek.
— Teltek az évek, és iskola után mégsem a zenét választottad.
Igen, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola matematika szakos hallgatója lettem, amit valójában most egy év kihagyás után folytatok. Hiányzott már. A matek iránt már régóta érdeklődtem, sok versenyre is jártam. Mindig is szerettem. Édesanyám is matematikatanár volt. Van valamennyi hasonlóság a szolfedzsio és a matek között, mindkettőnek megvan a logikája.
— Most jelenleg zenei képzésen veszel részt Debrecenben, ahogy említetted is. Honnan jött ez a határozott váltás és döntés az életedben?
Jelenleg a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium érettségi utáni kétéves képzésében veszek részt orgonaszakon.
Ez már egy tudatos döntés volt számomra. Mindenképpen szerettem volna zenét tanulni, és úgy éreztem, hogy az orgonaszak megfelelő lesz. Amikor Debrecenbe kerültem, reménykedtem, hogy lesz lehetőségem az énektanulásra is, és a zeneszerzés iránt is érdeklődöm. Úgy alakult, hogy minden vágyam teljesülni látszik, hiszen mindezekre most van lehetőségem. Fél éve egy énektanár is foglalkozik velem. Klasszikus éneket tanulok. A tavaszi hangversenyen egy kamarakórusban is énekelhettem. Év végén pedig a zeneszerzés szakosok versenyén vendégszerepelhettem, és bemutathattam egy darabomat.
— Milyen dalokat szerzel? Mi a témája, a stílusa?
Nem annyira professzionálisan szerzek zenét.
Improvizálok, és felveszem hangrögzítő segítségével. Azután pedig visszabontom, és természetesen alakítok is rajta. Stílust illetően modernebb, sötétebb hangulatú zenéket szerzek. A koncerten előadott művem címe Cseppkőbarlang. Arról szól, hogy egy cseppkőbarlangban vagy, egyre mélyebbre kerülsz, a saját világodban merülsz el, de végül meglátsz egy fényt az alagút végén, és kifutsz a napfényre.
— Ezeket meg lehet valahol hallgatni?
Még egyelőre nem publikáltam, de a hangversenyen készült felvétel.
— Miben segít neked a zene a hétköznapokban?
Abban segít, hogy ki tudom fejezni az érzéseimet, és a belső feszültségem csökken. Ezt különösen az improvizálásokban élem ki.
— Ezeket a szerzeményeket ilyenkor megmutatod valakinek?
Van, hogy meghallgatják a barátaim, apukám, és a zenetörténelem-tanáromnak is megmutattam már jó párat. Azt mondta, hogy lát bennem fantáziát.
— Kedvenc énekes, zeneszerző?
Kedvenc énekesnőm Maria Callas, és nagyon szeretem Sosztakovics vonósnégyeseit hallgatni.
— Hogyan látod saját magad olyan 5-10 év múlva? Mit szeretnél elérni a zeneszerzéssel, a hangoddal, az orgonával vagy éppen a matekkel?
A későbbiekben nagyon szívesen lennék énektanár. Most nyáron részt vettem egy énekmester kurzuson Nagyváradon. Engem is tanítottak, de nézhettem, ahogyan a többiekkel is foglalkoznak. Jó volt megtapasztalni, hogy mindenkinek egyedi a hangszíne, és az ének által belelátunk valamilyen szinten a másik ember lelkébe.
— A színpad nem vonz?
Valójában azt is szeretem, mindkét pálya vonz. Meglátjuk, hogyan alakul az élet. Most egyelőre mindennel foglalkozom, amit szeretek, és majd kirajzolódik a jövő. Jelenleg készülök a felvételire, szeretnék mindenképpen zeneművészeti egyetemen tanulni. A magánénekszakon és az egyházzene-ének-zene párosításon gondolkodom.
Fehér Rita
Nyitókép: Musicum Laude Junior