Könyvajánló: Halott ember karácsonya

Lengyel János: Halott ember karácsonya. Interjúk. INTERMIX KIADÓ, Ungvár – Budapest, 2009.

A kedves olvasó Lengyel János kárpátaljai író-újságíró ötödik könyvét tartja a kezében. A kötetben olvasható, szerintem rendhagyónak nevezhető interjúk mindegyike egy-egy életjel a „mostohatestvér”-ként kezelt kárpátaljai és onnan különböző okoknál fogva elszármazott magyarok mindennapjairól, öröméről, bánatáról, irodalmi-művészeti életéről, s annak művelőiről.
A szerző megfontoltan kiválasztott alanyainak megszólaltatásával igyekszik bemutatni a nagyon is létező kárpátaljai irodalmi, művészeti, kulturális életet, de nem kizárólagosan, hiszen a többé-kevésbé ismert és elismert személyiségek mellett megszólaltatja az élet nehézségeivel küzdő átlagembert is. Megismerhetjük például „anyanyelvünk szerelmesét”, Bagu Balázs helytörténészt, néprajzkutatót, nyugalmazott magyartanárt, „A TANÍTÓ-t”, aki egész munkásságát a kárpátaljai magyarság szellemi épülésére áldozta, és a Szovjetunióból száműzött egykori polgárjogi harcost, Stumpf Benedek András művelődéstörténészt. Az interjúalanyok között természetesen nemcsak kárpátaljai magyarok találhatók. Megszólal székelyföldi honfitársunk, Zoltáni Zsolt unitárius énekes előadóművész, akinek hitvallása: „Szívemben az ősi ország az otthonom így jelenleg Magyarországon is ‘otthon’ vagyok”; a felvidéki Oros László, aki hatalmas könyvritkaság-gyűjteménye kapcsán kulturális értékek halmazára hívja fel a figyelmet. Szót kap Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, aki az Együtt főszerkesztői tisztségében az „utolsó szó” jogán vall írói hitvallásáról, a Kárpátalján művelt magyar irodalom helyzetéről. Elmondja gondolatait a szülőföldről áttelepült, Budapesten is kárpátaljaiként élő dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd, a Czébely-család három tagja: Czébely Lajos tanár, író, költő, helytörténész, zenész, az apa, aki
Magyarként a végeken címmel vall a jellegzetes kárpátaljai sorshelyzetről, és akinek gyermekei Magyarországon keresik boldogulásuk lehetőségeit; Gabriella, aki saját határait „átlépve” dolgozó édesanyaként és pályakezdő költőként találta meg életcélját, és Csaba, aki rockzenészként válik egyre ismertebbé. Megtaláljuk a kötetben „Koppány vezért”, azaz Vikidál Gyulát, Rétháti Györgyöt, a Magyar Műveltség Szolgálat főszolgáló helyettesét, aki Lengyel János teljes elkötelezettséggel segíti, támogatja Magyarországon tanuló határon túli fiatal honfitársainkat.
„Nekünk itt kell megmaradnunk magyarnak, megélni és mindennel dacolva nem vegetálni” – vallja Lőrincz Posták Gabriella pályakezdő költő, a nehéz sorsú édesanya, a beregszászi Európa-Magyar Ház munkatársa, mintegy összefoglalva a kötet interjúalanyai többségének végkövetkeztetését. Lengyel János interjús kötete napjainkban mindenképpen hiánypótló jellegű, méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik számára valamilyen szinten fontos az anyaország határain kívül rekedt nemzettestvérek sorsa.