Könyvajánló: Istenhez fohászkodva…

Dupka György szerk.: Istenhez fohászkodva… Verses levelek, imák a sztálini lágerekből 1944-1957.
Intermix Kft., Ungvár – Budapest, 1992.
A frontátvonulás után a szovjet csapatok és az NKVD operatív csoportjai – a sztálini utasításnak eleget téve – hozzáfogtak a „kárpátaljai lakosság megszűréséhez”. Embertelen tevékenységük diszkriminációs voltát e gyűjteményben közzétett, s eddig elhallgatott dokumentumok is igazolják. E dokumentumértékű szövegek a Kárpátaljáról internált vagy koncepciós per folyamán elítélt és kényszermunkára hurcolt magyar rabságban töltött életét, szenvedéseit, kínzásait, vagyis a retorziókat örökíti meg. Az akkori koncentrációs táborok versfaragói az eseményeket rímes költeményekbe foglalták, melyeket fejben tartottak. Esetleges lejegyzésük fővesztéssel járt volna. Az írások szerzői között szinte minden társadalmi réteg képviseltetve van, hisz a begyűjtéskor nem volt különösebb szelektálás. Egyes verses imák szerzőire már a túlélők sem emlékeznek. Több írásos emléknek sikerült azonosítani alkotóját, első kézből történő megfogalmazóját. Ezekről bővebb adatokat a Jegyzetek c. fejezetben nyújtunk. Közülük Balog Sándor versei meglepően fejlett íráskészségről, figyelemre méltó költői értékekről tanúskodnak. Ő is gondolatban írta és emlékezetében őrizte meg verseit, amelyeket hazatérte után rögzített papíron, melyekben megrázó drámaisággal ábrázolja a lágerélet körülményeit, keserű iróniával a foglyok szenvedéseit, továbbá hírt ad a különböző nemzetiségű rabok igazi lágerbeli összetartásáról is. A fia, ifjú balog Sándor révén ő hagyta ránk a legtöbb és legszínvonalasabb lágerverseket.

Dupka György