Szégyenpiactól Stockholmig: éthoszon, rímen és refrénen
Marcsák Gergely második verseskötete egy izgalmas utazás. Bejárjuk Kárpátalját széltében-hosszában, közben olyan megállóink vannak, mint például a Menedék kocsma, a Feketehegy vagy Munkács. Látunk szépet és visszataszítót, mulattatót és elgondolkodtatót is. Sőt, még Stockholmba is eljutunk. Rovatunkban a 2025-ben megjelent Szégyenpiac nagycsütörtökön kötetet ajánljuk – stílszerűen nagycsütörtökön.
Az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent gyűjteményben harminchárom vers olvasható, három ciklusra osztva. A költő elmondása szerint a kötet címe eredetileg Szégyenpiac lett volna, ám ezzel a címmel jelent meg 2024-ben az Együtt szerzőinek antológiája.
Utazásunk a kötettel mondhatni lentről indul, az Ároklét ciklus azonos című versével, majd Kárpátalja megyeszékhelyén folytatódik. A többször is előforduló szégyenpiac egy valóságban létező hely Ungváron, amelyet ukránul részegpiacnak (п’яний базар) hívnak.
Érdemes kiemelni ebből a ciklusból az Egy emlékműhöz című verset, amely a Munkács váráról eltávolított turulszobor kálváriáját eleveníti fel. Ugyancsak szomorú történetet mesél el a Bródy című költemény is.
A partok között nevet viselő szakaszban kapott helyet a fent említett Stockholm című alkotás, amely élménybeszámoló, ugyanakkor baljós előérzettel telített szomorkás tavaszon. A ciklus legerősebb darabjaként az Üres falakat emelném ki. Az ezt megelőző versekben gyakran megjelenik a víz (tenger, hajózás, part, mocsár, iszap, eső), majd hirtelen a bezártságba csöppenünk, és a menni vagy maradni kérdésbe ütközünk. Ezt a kérdést erősíti tovább a Holnap is élünk című regény főhőséről, Somogyi Gáborról szóló mű. A Kovács Vilmoshoz című alkotás viszont sajátos válasszal szolgál az eddigiekre:
„Magadat ezért ne vedd komolyan.
Jobb, ha a poéta mesék tején csüng.”
Talán éppen ezért kalauzol bennünket a kötet harmadik része, a Tavaszváró Fedor postáshoz, majd a Feketehegyre. Ám a valóság mégsem tűnik el, ahogyan Az űrhajós panaszában is olvashatjuk:
„ágyamon, e rideg exbolygón
van élet, s mégis egymagam vagyok”.
A záróvers egyszerre játékos és komoly: a Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című költeményéből táplálkozó Egy gondolat bánt, macerál humorba burkolva szól a haláltól való félelemről, valamint a háborúellenességről. Az ároklétből induló Szégyenpiac nagycsütörtökön végére megérkezünk oda, hogy – ha lehet – egyhamar ne lássuk belülről azt a bizonyos utolsó gödröt.
Összességében Marcsák Gergely második kötete témáiban és formájában egyaránt izgalmas utazás az olvasónak. Egyfajta életigenlés a nehézségek közepette. Érdemes rászánni az időt, „hogy sóvárgó poharadba töltve / mulattasson éthosz, rím és refrén”.
Sz. Kárpáthy Kata