Könyvajánló: Tájba írt történelem – Kultúrtörténeti időutazás Kárpátalja legmagyarabb városában és vonzáskörzetében

Zubánics László: Tájba írt történelem – Kultúrtörténeti időutazás Kárpátalja legmagyarabb városában és vonzáskörzetében. Archív felvételekkel. Ungvár – Budapest: Intermix Kiadó, 2011. 115. old.

BAKOS KISS KÁROLY
TÁJBA ÍRT TÖRTÉNELEM
A szűkebb pátriánk kultúrtörténete iránt érdeklődő olvasó örömmel veheti kézbe Zubánics László legújabb kötetét Tájba írt történelem címmel, melyben a helytörténész most Kárpátalja legmagyarabb városaként számontartott városának, Beregszásznak a múltjába enged bepillantást. Bár bizonyos rész tekinthető tudományos munkának is, hiszen a források, hivatkozások megjelölésével a szakmai igényeknek is eleget tesz, de sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha inkább az érdeklődő nagyközönség számára írt helytörténeti érdekességeket bemutató helyismereti munkaként tekintünk e kötetre. Stílusában is erre enged következtetni, hiszen már a könyv felütésekor Füzesi Magda költeményét követően ilyen mondatokkal találkozik az olvasó: „A nagy magyar Alföld kalászokat ringató északkeleti peremén, zúgó tölgyerdők, aranyat izzadó trachithegyek és a síkságra érve megjuhászodó folyók karéjozta sík vidéken terül el Beregszász. Egy valóságos tündérkert, kis darabja annak, amelyet annak idején ősanyánk, Emese megálmodott.”
Miként a szerző írja, a helységeknek, miként az embereknek, megvan a maguk sorsa: megszületnek, fejlődnek, kiteljesednek, majd ha a végzet úgy akarja, eltűnnek a történelem színpadáról. S egy helytörténeti munka mivel is kezdődhetne, ha nem a szóbanforgó település eredetével. A tudományosan megalapozott, régészeti kutatások eredményeit, a legkorábbi írásos emlékeket felvonultató történelmileg hiteles adatokkal és a szinte már a költészet birodalmába tartozó mitikus eredetmondákkal. Lampertszásza nevének legkorábbi említésétől a Rákóczi szabadságharc eseményein át ível a kötet a közelmúltig, külön fejezeteket szentelve a város fontosabb tereinek, utcáinak, megemlítve nevezetesebb sze¬mélyiségeit. Természetesen a magyar irodalom nagyjainak Beregszászhoz köt¬hető szerzeményeit is többhelyütt idézi, így nem maradhatott ki a könyvből Tompa Mihály, Petőfi vagy Dsida aktuális költeménye sem.
Kicsiny, s a maga nemében heterogén szerkezetű kötettel van dolgunk, hiszen a fentebb említettek mellett még turisztikai tudnivalókkal is felvértezi az idelátogatni szándékozó olvasót, hogy a kultúrtörténeti tájékozódás, a genius locival való ismerkedés mellett a hétköznapi valóságban is némi fogódzót találjon. S a kötet zárlatában korabeli fényképekkel, képeslapokkal is megörvendeztet bennünket a kötet, hogy Beregszász utcáinak, tereinek, nevezetes épületeinek kontúrjaival idézze a város hangulatát.
S mivel is lehet befejezni egy Beregszászról szóló könyvet és könyvismertetést, ha nem Punykó Mária lírai mélységű vallomásával: „A temetői jegenyefákkal üzennek felnövekvő öregeim… Velük, általuk – jegenyékké váltan -vagyok itthon ebben a piszkos, sáros, gazdátlan, arcát, nyelvét változtató, átkozott, áldott 900 éves Beregszászban.”