418 éve született Rembrandt

Négyszáztizennyolc éve, 1606. július 15-én született Leidenben Rembrandt Harmenszoon van Rijn holland festő, az egyetemes képzőművészet óriása.

Apja jómódú molnár, anyja pék lánya volt. Fiukat tudósnak szánták, de ő otthagyta a leideni egyetemet, s 1619-től Jacob van Swanenburghnál, majd Pieter Lastmannál tanult festeni. Tehetségét Constantin Huygens, Frigyes Henrik herceg titkára ismerte fel és ő ajánlotta be a hágai udvarba. Itt festette – Rubens-szel versengve – a Kereszt felállítása s a Levétel a keresztről jeleneteit; Rubens a pátoszt és szépséget, míg ő az esemény drámaiságát hangsúlyozza, az éjszakai megvilágítás révén is.

Rembrandt 1631-ben Amszterdamba költözött, ahol Hendrick van Uylenburgh műkereskedő révén keresett festő lett, sok portrét készített, s nagy honoráriumokat kapott. 1632-ben festette a Dr. Tulp anatómiáját, amelyen a hagyományos csoportkép-formával szemben gúlaszerűen helyezte el alakjait. A drámai világítás a néző tekintetét a boncolásra s a sebészre irányítja, s a hallgatóságot is igen hatásosan ábrázolta.

Sok mitológiai és vallási képet festett, a klasszikus témákat demitizálta: az Európa elrablásán egzotikus ruhájú nők tipikus holland kikötő előtt állnak, a Ganümédeszen a szép ifjú helyén rémült kisfiút látunk. Egyik híres remekműve a Danaé: a szerelmét váró nő aktja áradó fényben fürdik, ám a Jupitert jelző aranyeső nincs a képen. Ótestamentumi képein ritkábban ábrázolt jeleneteket dolgozott fel: a Belsazár lakomáján keleti ruhás alakokat fest, drámai, rémült pózokban, Izsák feláldozásán az angyal lefogja Ábrahám kezét, amelyből kiesik a kés.

1642-ben fejezte be egyik főművét, az Éjjeli őrjáratot az amszterdami polgárőrség számára. A XVI. századi holland szabadságharcra és a büszke polgárváros szellemére is utaló, 4,5×5 méteres vásznon a 29 alakot dinamikus csoportképben fogta össze.

Rembrandt 1634-ben megnősült, a képkereskedő unokahúgát, Saskia van Uylenburghot vette el, akinek hozománya és kapcsolatai segítették társadalmi emelkedését. Feleségét sokszor megfestette mitológiai ruhákban s otthon is, vidám, közös portréjuk a Kettős önarckép Saskiával. 1639-ben az amszterdami zsidónegyed szélén előkelő házat vettek, ez ma Rembrandt-emlékház. Három gyermekük korán meghalt, a negyedik, Titus születése után egy évvel, 1642-ben Saskia is elhunyt.

Saskia halálával pályája megtorpant, kevesebb megrendelést kapott. Ebben az új ízlésnek is szerepe volt, amely finoman kidolgozott részleteket várt, míg Rembrandt munkáit lendületes ecsetvonások, aranybarna színek, nagy árnyékok és sötét hátterek jellemzik. Bibliai képein az Újtestamentum történeteit örökítette meg, a Krisztus Emmausban nyugodt méltóságot sugároz. Képein sokszor a társadalom kivetettjei, szegények és öregek, s az amszterdami zsidónegyed lakói jelentek meg, ilyen az Öreg rabbinus is. Portréi közül kiemelkedik az Aranysisakos férfi s a Jan Six amszterdami polgármester. Később visszatért önarcképeihez, amelyekből több mint százat festett, nagy őszinteséggel s önelemzéssel, 1648-as, Budapesten látható önportréján könyvoszlop mögött ül.

Az 1650-es években anyagi helyzete megromlott, Saskia családja beperelte, csődeljárás indult ellene, metszeteinek árát hitelezői kapták. Élettársa, Hendrickje Stoffels (akinek aktját Fürdő asszony és Bethsabe Dávid király levelével című képein örökítette meg) Titus fiával műkereskedést nyitott, de ez sem segített: műgyűjteményét és házát elárverezték. Rembrandt Amszterdam olcsóbb negyedébe költözött, s mind magányosabban élt. Az 1660-as évek elején meghalt Hendrickje, majd 1668-ban elvesztette Titus fiát is, utolsó éveiben lánya, Cornelia gondozta. A festő 1669. október 4-én halt meg Amszterdamban. Utolsó éveinek műveit mély lélekábrázolás, átszellemült alakok, meleg, lágy színek jellemzik: Jákob megáldja József fiait, A tékozló fiú hazatérése. Titus portréja a fény-árnyék kezelés iskolapéldája, jellemfestő képességére remek példa csoportképe, A posztóscéh elöljárói. Rembrandt 600 festményt, 1400 rajzot, 279 rézkarcot készített.

Rembrandt a 17. századi németalföldi képzőművészet csúcspontja, mesterien élt a fény-árnyék ellentéttel, portréi mély emberismeretről tanúskodnak. Több mint száz önarcképe mellett sok csoportképen is szerepeltette magát, ezeken követhető a törekvő ifjútól a gazdag, tekintélyes férfin át a fáradt, elszegényedett öregig tartó életút. Utolsó időszakát Bródy Sándor dolgozta fel Rembrandt című könyvében, Születésének négyszázadik évfordulójáról világszerte megemlékeznek, Budapesten a Szépművészeti Múzeumban nyílt kiállítás rajzaiból és rézkarcaiból, illetve kortárs magyar művészek Rembrandt-művekre reflektáló alkotásaiból.

(MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)