70 éve hunyt el Radnóti Miklós

Radnóti Miklós halálának 70. évfordulója alkalmából megemlékezést szervezett a Rákóczi-főiskola Magyar Tanszéki Csoportja. A sokak által kedvelt költő élete és művei elevenedtek fel a műszerető magyar és angol filológusok közreműködésével. A megemlékezésen elsőként az Almanach együttes előadásában Ady Endre Az Úr érkezése című vers csendült fel megzenésítve. Ezt követően Radnóti életpályáját idézték fel, melyet Márai Sándor szavaival kezdtek: „Van a lényében valami angyali. A legnehezebb emberi helyzetekben is világít, zsong, zeng ez a lélek. Haláláig énekelt, aztán eltűnt a ködben.”
Glatter Miklós néven látott napvilágot 1909. május 5-én Budapesten a magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja. Zsidó családba született. Édesanyja és ikertestvére a születésekor halt meg, apját 11 évesen vesztette el. Anyai nagybátyja nevelte. A budapesti Újlipótváros műveltséget szerető kispolgárságából indult útjára a fiatal költő Radnóti Miklós néven. Nevét Radnót településtől kölcsönözte, mely nagyapja szülőhelye volt. Hilbert Károly lakásán ismerkedett meg későbbi hitvesével, Gyarmati Fannival. A hitvestársi szerelem megfogalmazása az ő költészetében érte el a 20. századi magyar irodalomban a legmagasabb színvonalat. Az őt megtestesítő filológus tanhallgatók naplójából idézve ismertették meg a költő fontos gondolatait, életérzéseit.
„Négyéves házassági évfordulónk:
Négy év az egynél több a jóból és alig
S közelse mindegy, mennyi volt a jó,
Az első év házasság még csak ladik…” (Naplórészlet 1939-ből)
Beiratkozott a szegedi egyetemre. Mire eljut a tanári diplomáig, már ismert költő, doktori disszertációját pedig Kaffka Margitról írta.
Radnóti szenvedéstörténete a háború éveiben kezdődött el. 1940. szeptember 5-én kezdte meg első munkaszolgálatát a IX. kolozsvári hadtestparancsnokságban. „11 óra. Éjjel 3-kor indulás Szinérváralja felé. Jósolják, hogy egy hétig utazunk majd marhavagonokban… se koszt, se kenyér, se posta! Mi lesz? Újra leszerelési hírekkel traktáltak az elvonulók. Az új hír: szombat. Nem hiszek már, nem akarok hinni! Nem akarok Összeroppanni!” (Naplórészlet, 1940. november 20.)
Amikor otthon volt, dolgozott, műfordítóként is remekelt. Bravúros fordító volt: klasszikusoktól szürrealistákig tudott bármiféle lírai művet bámulatos formahűséggel tolmácsolni. 1942. március 31-én a Rózsavölgyi és Társa céggel megállapodást kötött, hogy La Fontaine 15 meséjét magyarra fordítja. „Behívtak. Abba marad a Lafontaine-fordítás. A hazának nincs szüksége rá… hisz a Múzsa nem óvott, hogy befejezhessem…” (Naplórészlet 1942. július 1.)
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. Feleségének két tábori levelezőlapot küldött Borból, az elsőt a házasságkötésük évfordulójára július 23-án, a másodikat – ez egyben utolsó levele is volt – augusztus 16-án; ebben azt írta: „…köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet…” Ezekben az években emelkedett a jó költő a nagy költők közé. Radnótit a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték.
Kevés olyan költő létezett az irodalomban, akinek élete teljesen összefonódott a művészetével. Ő ilyen volt. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudat, a szenvedés jogosságának motívumai.
A megemlékezésen életének fontos korszakainál meg-megállva csendültek fel legismertebb versei: Két karodban; Tétova óda; Járkálj csak, halálraítélt!; Gondolsz-e rám. Végezetül a diákok Radnóti talán legismertebb versét, a Nem tudhatom… sorait szavalták el, melyet az Almanach együttes zenei kísérettel zárt.

Géci Nóra
Kárpátalja.ma