A Fekete Tisza a Duna partján
Január 26-án Budapesten, az Aranytíz Kulturális Központ Lovagtermében tartották meg Marcsák Gergely Fekete Tisza című kötetének bemutatóját. A rendezvényt a Magyarság Háza szervezte, és külön érdekesség, hogy a moderátor Gergő felesége, Shrek Tímea író volt. A Fekete Tisza a beregszászi költő első könyve, még 2019-ben jelent meg, és három rangos díjat is elnyert, viszont a világjárvány miatt eddig elmaradt a budapesti bemutatója. Az eltelt időben Gergely két újabb kötettel jelentkezett.
Tímea profi módon építette fel a kérdéseit, ahogy a közönség megismerte a kötetben szereplő verseket, egyben bepillantást nyert Marcsák Gergely életébe, irodalmi pályafutásába is. A kezdetekről elmondta, hogy kifejezett mentorai nem voltak, első műveit a Punykó Mária szerkesztette Irka című lapnak küldte el, értékes tanácsokat kapott Tárczy Andortól, Nagy Zoltán Mihálytól és Vári Fábián Lászlótól. Kiemelte, hogy nagyon szerette a méltatlanul mellőzött kárpátaljai költő, Fodor Géza verseit. 2010-ben publikált először, mégpedig a kárpátaljai Együtt című folyóiratban, aminek napjainkban a munkatársa. Gergő elmondta, nagyon fontosnak tartja a családi gyökereit, a szülőföldet, a kárpátaljai magyar közösséget. Bár napjainkban egyre nehezebb a helyzet Ukrajnában, ő mégsem gondolt arra, hogy a biztonság és a könnyebb életkörülmények miatt elhagyja a szülőföldet. Gergő életének fontos állomása volt a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság, aminek alapításakor az alelnöke volt, jelenleg pedig az elnöki tisztet tölti be.
A nagyapja megpróbáltatásairól ír a Nagyapa című versében, amit elsőként olvasott fel. A vers két sora napjainkban különösen aktuális:
Donbászon nincsen semmi jóvátéve.
Az agglomeráció lángokban áll.
Ezt követően a Különjárat című művét olvasta fel. Ez volt az a verse, amire az idősebb pályatársak is felfigyeltek, később sokan megzenésítették, de ez lett a címe egy antológiának is, amely a fiatal kárpátaljai magyar szerzők műveiből ad válogatást.
A kötet első ciklusában található a címadó vers is, amit a szerző fel is olvasott. Ha lehet egy személyes megjegyzésem, nekem ez a kedvenc versem Gergőtől. Egy irodalmi túrán vettem részt, melynek során többször is átkeltünk a Tiszán, Magyarország területén persze, és ekkor, mintegy varázsütésre, a fülemben felhangzott a vers refrénje:
De elhagynak a szenvedések,
s a vén hucul tutajra tesz.
Terít egy inget szemfedélnek
fölém, s hozzájuk átevez.
Gergő elmondta, hogy ez egy kitalált történet, de akár igaz is lehetne, hiszen Kárpátalján a múltban rengeteg hasonló eset történt. A verssel emléket szeretett volna állítani az ártatlan áldozatoknak.
A második ciklusban szerepel egy fontos mű, ami a két fiatal irodalmár szerelmének szavakból emelt oltára, ez a Karácsonyi vásár című vers.
Kétségtelen, hogy Marcsák Gergely az újabb – szerencsére, már van legújabb is – kárpátaljai irodalmi generáció, nemzedék legtehetségesebb és legsokoldalúbb képviselője. Nemcsak irodalmár, de zenész is, a beszélgetésben nem került szóba, de korábban évekig egy rockzenekar énekese volt, továbbá számos verset zenésített meg, köztük kortárs kárpátaljai szerzők műveit. Életének másik fontos állomása az Előretolt Helyőrség Íróakadémia, aminek Gergő és Tímea is a hallgatója. Gergő itt ismerkedett meg Farkas-Wellmann Endre erdélyi költővel, akinek szintén megzenésítette jónéhány versét és többször felléptek együtt egy pódium-műsorral, aminek a címe A római disznó monológja. Tudni kell, hogy a verseskötet az Előretolt Helyőrség gondozásában jelent meg. A közönség soraiban ott ült a József Attila-díjas költő is, akinek Gergely két verset szentelt. A Silviáról és a Halálról című paródiát fel is olvasta. Ezen kívül elhangzott még a Mátyás anyja Prágában című tragikomikus kárpátaljai ballada, ami tulajdonképpen egy kistérségi átirat. Ebben a versben Gergő ironikusan mutatja be a kárpátaljai rögvalóságot, ahol a diplomás tanár a több fizetésért Prágába megy dolgozni egy raktárba, hogy a fiának jobb életet biztosítson, miközben a fiút odahaza behívják katonának, hogy védje meg azt az országot, amely lábbal tiporja az ő alapvető jogait.
„Ki kopog
Ilyenkor?
Ne már, ez egy holló?
Csőrében
Papiros,
Vagy ahhoz hasonló.”
Pecsétje
Szigonyos,
Cirill az írása.
Hadkie-
gészítő
Szíves meghívása.
És ott van még az Opsi című vers, ami nagyon népszerű volt a világhálón, a legnagyobb közösségi oldalon nagyot ment, rengetegen olvasták el és osztották meg. Ahogy Tímea megjegyezte, a fiatalok nem egyszer idéztek a műből, amikor kárpátaljai iskolákban tartottak irodalmi rendezvényeket. Ez olyan vers, amiben hemzsegnek a szláv szavak, és igazán csak azok értik meg, akik ott születtek, de a lényeget az anyaországi olvasók is megértették.
A világjárvány dacára sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre, a közönség soraiban sok kárpátaljai foglalt helyett, számos ismerős arcot fedeztem fel, a tollforgatók közül ott volt Ráte Emese és Stock Lajos. A rendezvény hivatalos részét követően a szerző dedikálta a köteteit. Gyorsan váltottunk néhány szót Gergővel és Timivel, készült egy közös fotó, aztán mindenki sietett a dolgára, a házaspárt beregszászi otthonukban a gyermekük várta.
Lengyel János