„A határon túliak is érezzék anyaországnak az anyaországot” – interjú Dolhai Istvánnal

Kárpátalját bemutató napot tartott a budapesti Klebelsberg Kultúrkúria június 3-án. A találkozó nagyban segíti az anyaországi és határon túli magyarok közötti kapcsolat ápolását. A rendezvénnyel kapcsolatban mesél Dolhai István, a Kultúrkúria igazgatója.
Ki szervezte ezt a találkozót?
A II. Kerületi Önkományzatnak egy intézménye, a Klebelsberg Kultúrkúria. A tavalyi évben volt egy olyan kezdeményezésünk, hogy a klebelsbergi szellemiség jegyében a határon túli magyaroknak egy bemutatkozási lehetőséget adunk itt, Budapest szívében A II. kerület budai hegyekkel határolt területének a zöldövezeti része, Pesthidegkút körülbelül tizenhét-tizennyolcezer lakosával arról híres, hogy Klebelsberg annak idején itt, a mögöttünk lévő kastélyban élt és feleségével itt töltötték el napjaik jelentős részét. Ezt a kastélyt maga Klebelsberg a saját kezével építette minisztersége idején, majd visszavonulása után itt élt. Innen a kapcsolat, és innen a névadása is ennek az intézménynek. Mikor 2005-ben átadták, Klebelsberg Kuno nevét viselte. Klebelsberg Kuno határon túli magyar egyetemeket telepített ide, Magyarországra, aztán határon túli fiatal magyaroknak adott tanulási lehetőséget a két világháború között Bécsben, Rómában, Párizsban. Mi azt gondoltuk, hogy e szellemiség mentén haladva egy picit fordítunk, és határon túliakat fogunk elhozni ide, Hidegkútra, majd beszélgetünk kultúráról, zenéről, összetartozásról és minden olyanról, ami magyart a magyarral összeköt. Menet közben a kormány meghozta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, mi szerint június 4-én ünnepeljünk azt, hogy egy nemzetnek a tagjai vagyunk, illetve emlékezünk arra, hogy Trianon hogyan szakította szét az országot. A tavalyi évben elkezdtük Felvidékkel, Erdéllyel, idén pedig Kárpátaljával folytatjuk, ami szerencsés, hogy június 4-ét megelőző napra esett.
Milyen visszhangok voltak az elmúlt két találkozóval kapcsolatban?
Hála Istennek, nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, hiszen nagy a médiaérdeklődés ezzel a témával kapcsolatban, főleg június 4-e környékén. Ha valaki az interneten utánanéz, bőven olvashat róla. Az előző rendezvényekről is sokat írtak és most is látok néhány újságírót, remélem, hogy erről is fognak írni. De mivel jó a kapcsolatunk a Vajdaság.mával és a Felvidék.mával, így a Kárpátalja.mával is, hiszen ez egy testvérszervezet, ezeken a hírportálokon is elég sokat írnak az ilyen rendezvényekről. Azt gondolom, hogy a hidegkútiak nagyon nyitottak erre a témára, sokan látogatják a határon túli területeket is; nagy érdeklődéssel vannak ezzel a témával kapcsolatban.
Milyen programokkal találkozik az, aki eljön erre a rendezvényre?
Mindig egy adott tematika mentén haladunk. Általában igyekszünk egy kis zenét, egy kis irodalmat, egy könyvet és egy tudományos beszélgetést bekapcsolni ebbe a programfolyamba. A kultúra minden terültéről próbálunk válogatni. A mostani kerekasztal-beszélgetés, Kondor Katalin vezetésével, nagyon érdekes. Különböző területekről érkező embereket hívtunk meg: van egy görög katolikus lelkész, van egy óvodavezető, van egy polgármester, egy színész, kik mind-mind a saját aspektusukból élik meg, hogy milyen határon túliként élni, és ott valamit alkotni a kultúra területén. Ebből mindig egy nagyon érdekes beszélgetés szokott születni.
Mire számíthatunk a jövőben?
Nagy elmaradásunk a Délvidék még, így legközelebb Délvidéket fogjuk meghívni. A Vajdaságból, Horvátországból, Szlovéniából fogunk meghívni különböző embereket hasonló tematika mentén felépítve a találkozót.
Milyen eredményt várnak el ezektől a rendezvényektől? Mit tartanak legfőbb célnak?
Nem várunk konkrét eredményt. Igazából azt szeretnénk, hogy emberi kapcsolatok alakuljanak ki. A határon túliak is érezzék anyaországnak az anyaországot, még ha néha mostoha-anyaországként is viselkedik, ami sajnos az elmúlt időszakban jellemző volt. Emellett mi is úgy menjünk ki, mintha haza mennénk. Én azt szeretném, hogy jó kapcsolatok alakuljanak ki ezeken a találkozókon, melyek mindig kötetlen beszélgetéssel végződnek. Egy kis helyi specialitású konyha mellett esznek-isznak az emberek és beszélgetnek. Szerintem ez a lényege. Hiszen egy ilyen intézménynek közösségi érdekeket kell szolgálnia. Az emberek eljönnek ide, jól érzik magukat, bizonyos értékek mellett beszélgetnek, információt cserélnek. Sokakban egyfajta romantikus kép él a határon túli területekről és idealizáltan gondolnak nagyon sok mindenre. Ezek a beszélgetések lehozzák az embereket a földre és valós problémákkal szembesítik őket. Ez sokat jelent azoknak is, akik eljönnek és azoknak is, akik itt vannak. Utána egy reálisabb képet tudnak alkotni arról, hogy milyen határon túl kisebbségi létben élni.
Sok sikert kívánok a továbbiakhoz, és köszönjük a meghívást!