A kárpátaljai falusi élet festője – Harangozó Miklós képeiből nyílt kiállítás Beregszászban

Harangozó Miklós kárpátaljai festőművész képeiből nyílt kiállítás Beregszászban, a Munkácsy Mihály Galériában. A tárlat május 18-án Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében jött létre.

Az eseményt a Rezeda Folkműhely énekkara nyitotta meg egy népdalcsokorral. Ezután Beke Mihály András, a beregszászi magyar konzulátus első beosztott konzulja köszöntötte a megjelenteket, majd Szilágyi Mátyás főkonzul mutatta be Harangozó Miklós életútját.

A főkonzul úr elmondta, hogy a tárlaton olyan képek is megtekinthetők, amelyeket eddig nem láthatott a közönség, illetve a hirtelen elhunyt festő néhány befejezetlen művét is kiállították. Kifejtette, hogy a művész „tépelődő, gondolkodó, alkotó” egyéniség volt, aki „mélyen érzékelte a színeket”. „Harangozó Miklós festészetében ott találjuk a paraszti élet szeretetét, a munka megbecsülését” – mondta el Szilágyi Mátyás, hozzátéve, hogy mindezt egy olyan korban tudta kifejezésre juttatni, amikor „a szabadságot megtörték”, ennek ellenére ő lélekben mindig is szabad maradt.

Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kiemelte, hogy Harangozó Miklós művészete „egy vallomást és szelepét tartalmazza annak az időspektrumnak, ami a XX. század második felére korlátozódik”. Kifejtette, hogy a kárpátaljai magyarság a ’40-es és ’50-es években a szovjet jelenlét miatt zárkózott el, és csak később kezdett megnyílni, amikor a Kárpátokon túlról hoztak a régióba orvosokat és tanítókat. Kiemelte a festő születési helyének zárt légkörét, ahol a hagyományos paraszti társadalom nem nézte jó szemmel azt, ha valaki például festő akart lenni, „úri huncutságnak” minősítették az emberek a művészetet.

A megnyitót a néhai festő fia, Harangozó Miklós görögkatolikus lelkipásztor zárta. Elmondta, hogy édesapja mélyen vallásos ember volt, életében a hit mellett a kitartása játszott fontos szerepet. A munkássága kapcsán megosztotta, hogy apja mindig céltudatosan dolgozott, és egyidőben több képet is festett. „Idős korában is voltak céljai, szeretett volna még többet adni a világnak” – mondta, hozzátéve, hogy ez üzenet a világnak, hogy ha az ember kitartó, tud maradandót alkotni.

Kovács László kiállításszervező kijelentette, hogy Harangozó Miklós a kárpátaljai festőművészet fősodrában Koczka András helyére lépett. „Koczka András volt az, aki a paraszti elemeket és zsánerképeket festett”, akinek a halála után „maradt egy űr”. Elmondása szerint Horváth Anna tanácsolta Harangozónak, hogy próbálkozzon falusi jelenetek festésével.

A kiállítás munkanapokon látogatható előzetes egyeztetéssel, délelőtt 10 és 12 óra között.

Harangozó Miklós festőművész 1937. december 16-án született Salánkon, gazdálkodó családba. A festészet iránt a katonai szolgálata után kezdett el érdeklődni. A pályakezdő Harangozó Miklós útját a fancsikai festő és pedagógus, Kutlán István egyengette, akinek a művészete nagy hatással volt a kibontakozó tehetségre.

Képeivel 1961-ben debütált, ettől kezdve hazai és külföldi kiállításokon vett részt. Művészetére szinte azonnal felfigyeltek. Az indulását segítette Kutlán mellett Boksay József, Glück Gábor, Horváth Anna, Kassay Antal, Koczka András, Petky Sándor és Soltész Zoltán is. A vásznon a kárpátaljai tájat és az itt élő emberek mindennapjait örökítette meg, Ugocsa megye tájfestőjeként tartják számon.

Oroszországban végezte felsőfokú tanulmányait, a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Népi Egyetemen szerzett diplomát 1968-ban. Az első önálló tárlatát Ungváron adta át 1978-ban. 2008-tól az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség tagja volt. Tevékenységét a Kárpátaljai Magyar Nívódíj – Hollósy Simon Képzőművészeti Díjjal méltatták. A festő 2014. április 30-án hunyt el.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma