A nap verse: Becske József Lajos: Bolygó fényekben

„Szemlélődöm: a világ a hangom.
Hagyd, Úristen, magam elsiratnom.

Messzire űznek rémisztő szelek,
rekedt a hangom, hogyha nevetek.

(Anyagunk, a szellem önagához
mérten csak az, amit kisugároz)

Bolygó fényekbe mártva tenyerem
Istent hívom, s egyszer tán meglelem-„

Forrás: Becske József Lajos: Barlangok mélyén című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2005