A Nemzeti Filharmonikusok koncertje Ungváron

„Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvéré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben…”

Bartók Béla levele Octavian Beunak (részlet)

2012. május 7-én nagyszabású koncertet adott Ungváron a Kárpátaljai Megyei Állami Ukrán Zenei Drámai Színházban a magyarországi Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas karmester vezetésével. Az esemény fő támogatói, illetve rendezői Magyarország Külügyminisztériuma, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség voltak. A pótszékekkel együtt, mintegy 900 fős közönségből álló, teltházas előadást megelőzően Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke mondott köszöntő beszédet, melyben sok sikert kívánt a Filharmonikusok következő, Lembergben esedékes fellépéséhez, majd kifejtette:

„…Most azonban a zenekar itt van Ungváron és nekünk játszik, magyaroknak, illetve kárpátaljaiaknak. Ebben az összefüggésben az a szerepük, hogy erősítsék nemzettudatunkat, tartásunkat azáltal, hogy ezen a rendezvényen magunkhoz vegyük azt, ami a miénk, a magyar kultúra csúcsteljesítményét, a magyar kultúra két legnagyobb zeneszerzőjének, Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának művein keresztül.”

Az ünnepi koncert első előadása Miroszlav Szkorik ukrán zeneszerző Kárpáti Concertoja volt, amely kellőképpen előtálalta az est további műveit, illetve emelkedett hangulatát. Ezután következett Kodály Zoltán Galántai táncok című alkotása, mellyel kapcsolatban a Szövetség elnöke megemlítette, hogy a mű a két zeneszerző kiváló népdalgyűjtő, illetve népdal-feldolgozó munkásságára utal. „A népzenét mindannyian ismerjük. Ha kevésbé ismerjük, azért népzene, hogy meg tudja szólítani a lelkünket, akarjuk, vagy nem akarjuk. A magyar kultúrának a népdalgyűjtés és népdalfeldolgozás egy egyértelmű sikertörténete, de már ebben a momentumban is súlyos problematika van, hiszen azért kellett a népdalokat megkeresni, gyűjteni és őrizni, mert a régi, paraszti világ eltűnésével együtt félő volt, hogy a kultúrának ezen darabjai is eltűnnek. Ahhoz, hogy ezek megmaradjanak, nagyon elszánt, elkötelezett és zseniális embereknek kellett dolgozni, hogy ezeket a kincseket megőrizzék, és feljavított formában megpróbálják visszajuttatni annak a népnek, amely esetleg e nélkül ezt a kincset talán nem tudná kellően megőrizni és értékelni sem.”

Az est utolsó műsorszáma a Concerto című Bartók Béla mű volt, amelyet Bartók az amerikai emigrálása alatt írt. Az ottani elit baráti kör ellenére viszont mégsem nehéz felfedezni az alkotásban a nosztalgikus hangvételt, a távoli haza utáni vágyakozást… Kodály viszont Magyarországon maradt ’67-es haláláig, megélve a Kádár-, illetve a Rákosi-korszakot. Igaz, megtehette, hogy az embertelen rendszer ellenére – mely emberek ezreit nyomorította meg és űzte el – ne illeszkedjen be, ne adja teljesen át magát a hatalomnak. Ilyen értelemben ő is idegenként kellett, hogy éljen abban a világban, mint Bartók az Egyesült Államokban. „Talán érdemes ezt felidézni, amikor meghallgatjuk ennek a koncertnek ezt a darabját, amely nagyon direktbe szól rólunk.”

A három előadást a közönség szűnni nem akaró vastapssal hálálta meg, melynek eredménye két ráadás mű lett, melyek közül az egyik a jól ismert Rákóczi-induló volt.

kárpátalja.ma