A Pro Minoritate Alapítványról és folyóiratáról – interjú Tóth István, beregszászi főkonzullal
A Pro Minoritate Alapítvány működésével, annak rendezvényeivel foglalkoztunk az elmúlt hetekben.
Több cikk és interjú is megjelent, melyek behatóbban és részletesen mutatják be az alapítvány működését, leginkább a vezetők és a szervezők szemszögéből. A honlapunkon már korábban megjelent interjú Tárnok Máriával, az alapítvány kuratóriumi elnökével, valamint Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ alelnökével, aki napjainkig együttműködő partnere a szervezetnek.
Jelenlegi interjúm alanya Tóth István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, aki részben politikai szemszögből beszél a szervezet és a Kárpátaljai Szabadegyetem működéséről, illetve tájékoztatást ad a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóiratról. A folyóirat rendszeresen foglalkozik a határon túli magyarok politikai és kulturális életével, a szomszédos országok, népek történelmével és aktuális politikai törekvéseivel, illetve folyamatosan törekszik tágabb régiónk, Közép- és Kelet-Európa politikai, társadalmi helyzetének elemzésére.
– Ön milyen részt vállalt a Pro Minoritate Alapítvány munkájában?
– A kárpátaljai Pro Minoritate tábor ötlete akkor merült föl, amikor a Fidesz érzékelte azt, hogy mekkora érdeklődés van itt ilyen jellegű tábor, ill. szakmai összejövetelek iránt. Ez a szabadegyetem Erdélyben kezdődött, Bálványoson, ahol nagy sikere volt a résztvevők körében, és emellett volt politikai hozama is. Ott ezt a magyar és a román politika „egymásra találásának” is nevezhetnénk. Mindenképpen az oldott ismerkedés és eszmecsere volt jellemző rá. Kitűnő előadókkal zajlottak ezek az összejövetelek, neves szakértőkkel, politikusokkal, parlamenti pártok képviselőinek részvételével. A táborok egyik, mondhatnám legjelentősebb mozgatója Németh Zsolt, a Külügyminisztérium jelenlegi politikai államtitkára volt. Egy beszélgetés során szóba került, hogy Kárpátalján is lenne egy ilyen jellegű rendezvény iránt érdeklődés. Németh Zsoltot nem kellett erre kapacitálni, neki korábbról is voltak kárpátaljai kapcsolatai, így azonnal megerősítette a fölvetett ötletet. El is indult a most húsz éves tábor szervezése. A kárpátaljai szabadegyetem nem akkora kiterjedésű, mint az, ami Erdélyben működik. Ott nagyobb létszámmal és hosszabb ideig zajlik az összejövetel. Kárpátalján rendkívül fontos volt, hogy a demokrácia, a parlamentarizmus tapasztalatait hogyan lehet megosztani a helyi ukrán politikai elittel. A kárpátaljai témák már kezdettől fogva a régiót célozták meg, különös tekintettel a magyar- ukrán kapcsolatokra, a regionális ügyekre. Említhetjük itt a környezetvédelmet, a sajnálatosan máig örökzöld oktatási ügyeket, ezek a kezdetektől terítéken vannak. Igyekeztünk helyi politikusokat, ukrán politikai és közigazgatási vezetőket meghívni. Ez általában sikerrel járt.
– Tehát minden tábort, a tábor témáját az aktuális politikai helyzet alakította?
– Igen. Azt gondolom, hogy egy-egy olyan gondolat, ami megfogalmazódott a megbeszélések alatt, a nagypolitikában is megmutatkozott. Kirajzolódott egy szemlélet, egy stratégia az ukrán politikusok részéről és a mi oldalunkról is. Egyáltalán nem voltak haszon nélküliek ezek a rendezvények. Az oldott légkör lehetővé tette azt, hogy hangsúlyos kérdésekben közös nevezőre jussunk. Nagy súlyt helyeztünk a határmenti kapcsolatokra, Kárpátalja és a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különböző turisztikai, környezetvédelmi és egyéb kapcsolataira, az együttműködés elősegítésére. Ezeknek később lettek eredményei.
– A Pro Minoritate folyóirat az alapítvány által létrehozott kiadvány. Mit tudhatunk róla?
– Szívesen beszélek róla. Alapító főszerkesztője vagyok, és sokáig szerkesztettem is a kiadványt. Ez az alapítvány által megjelentetett nemzetpolitikai folyóirat. Az idők folyamán kinőtt abból az igénytelenebb, szerényebb nyomdai kiadásból, amilyen korábban volt. Amíg szerkesztettem, addig politikai nézetektől vagy pártoktól függetlenül közöltünk tanulmányokat. Ezt a koncepciót a jelenlegi szerkesztők is tartják.
Ez a nemzetpolitikai folyóirat kitűnő tanulmányokat közölt és közöl. Hogy egyebet ne mondjak, azok az egyetemi tanárok és szakértők, akiknek publikációs jegyzékre van szükségük, ők a folyóiratban megjelent tanulmányaikat nagyon szívesen felvették a publikációs listájukra. Tekintélyes forrás tehát a Pro Minoritate.
– Mi alapján válogatták be a kötetbe a tanulmányokat?
– Általában a szerkesztőbizottsággal összeállítottuk a következő szám témáit, és ahhoz kerestünk szerzőket, s mindig kaptunk is. Ehhez természetesen szükség volt egy ismeretségi körre is. Kárpát-medencei szerzők, vagyis magyarok, románok, szlovákok, szerbek, sőt, nyugat-európai szerzők is szerepeltek és szerepelnek a folyóiratban.
– A kiadvány az alapítvány fennállása óta létezik?
– Igen, azóta. Első száma 1991-ben jelent meg, a II. Bálványosi Nyári Szabadegyetem idején. Eleinte az aktuális politikai helyzethez kapcsolódó tanulmányokat közöltünk. Az utóbbi időben inkább a tudományosság, a szaktanulmányok kapnak teret. Magam 1992-től 1998-ig szerkesztettem a kiadványt. 1999 óta új főszerkesztővel és szerkesztőbizottsággal, megújult formátummal, évi négy-hat alkalommal jelenik meg a folyóirat.
Gál Adél
Kárpátalja.ma