A szép hercegnő titka – Egy da Vinci-kép nyomában (1. rész)

Két francia mérnök-informatikus évszázadokon átívelő nyomozással kiderítette, hogy A szép hercegnő profilból című, 1999-ben 21 ezer dollárért megvásárolt rajz alkotója nem más, mint Leonardo da Vinci (1452-1519), a reneszánsz festőóriása.

Így a mű mai értéke a vételár ötezerszeresét is elérheti, akár 100 millió dollárra – csaknem 22 milliárd forintra – is rúghat. A két független szakember a Dan Brown, a Da Vinci-kód című sikerregény szerzője által megalkotott tudós nyomozónak a „valódi” változata. Az amerikai írótól eltérően azonban Jean Penicaut és Pascal Cotte a legkevésbé sem hisz a természetfölötti vagy ezoterikus erőkben, helyettük a tudomány és a technika vívmányait alkalmazta – sikerrel.

A páros a párizsi Boulevard Saint-Germain egyik belső udvarában rendezte be fénytechnikával foglalkozó, Lumiere Technology nevű laboratóriumát. Néhány éve azzal keltettek feltűnést, hogy rekonstruálták a Louvre kincsének, Leonardo da Vinci Mona Lisájának eredeti színeit, amelyeket az évszázadok során rájuk rakodott por és a fény hatása megváltoztatott. Nem sokkal később kiderítették, hogy a da Vinci egy másik olajfestménye, A hermelines hölgy, amely ma a krakkói múzeum büszkesége, igazából „másként festett”: a fényelemzés jól mutatta, hogy milyen volt az eredeti, a későbbi restaurálások során több tekintetben módosított mű.

A szép hercegnő (La Bella Principessa) pergamenlapra remekelt háromszínű kréta- és tusrajz. Penicaut és Cotte ennél a műnél Martin Kemp művészettörténésszel együttműködve nem egyszerűen a kép eredeti állapotát mutatta ki, hanem magát a szerzőt fedezte fel: bebizonyították, hogy Leonardo da Vinci műve. A reneszánsz mester legjobb szakértőjének tartott Kemp, az Oxfordi Egyetem művészettörténet professzora a mesterről szóló könyvének októberben megjelent átdolgozott új kiadásában már a reneszánsz mester tizenharmadik autentikus portréjaként említi a profilképet – eddig csak tizenkettőről tudtak.

Egyedülálló technika

A két mérnök a világon egyedülálló, nagy felbontású, több spektrumú kamerát fejlesztett ki. A 600 kilogrammos berendezéshez hasonlóval még a francia múzeumok központi restauráló műhelye sem rendelkezik. Különleges sajátossága, hogy képes bármiféle fizikai behatolás nélkül olyan 12 ezer pixeles felvételt készíteni, amelynek alapján 240 millió pixeles mátrixot lehet rekonstruálni. A masina tizenhárom szűrője példátlan pontossággal osztja fel ezt a spektrumot az ibolyántúlitól egészen az infravörös sugarakig, így összesen 3,120 milliárd adatot rögzít – ez egy profi fényképezőgép teljesítményének a nyolcszázszorosa.

A párizsi Le Monde riportja szerint a „szép hercegnő” legújabb kalandja 1990-ben kezdődött.

A kép neve akkor még másként hangzott: Fiatal lány profilból reneszánsz viseletben, és a katalógus szerint a rajz német mester műve a 19. század elejéről. Kate Ganz New York-i képkereskedő akkor vásárolta meg 21 850 dollárért a Christie’s árverésén egy Svájcban élő kanadai gyűjtő, bizonyos Peter Silverman orra előtt. 1999-ben azonban, mivel időközben nem tudta másnak értékesíteni, minden haszon nélkül a régi kikiáltási áron eladta az általa ismert egyetlen érdeklődőnek, azaz Peter Silverman. Riválisának jó volt a szimata: azt gyanította, hogy nem egyszerűen a fiatal lány viselete reneszánsz, hanem maga a festmény is. Valamelyik nagy mesteré. Vagy akár Leonardóé…

2007-ben, amikor hírét vette a két mérnök csodamasinájának, az új tulajdonos betoppant műhelyükbe, és elővette a borítékot a „reneszánsz viseletű lány” képével. „Hallottam az önök műhelyéről. Lefényképeznék ezt a rajzot?” – kérdezte tőlük.

Árulkodó tenyérlenyomat

A csapat munkához látott. A pergamenlap kicsinek tűnt (24×33 cm), de minden pontja számos információt árult el a különleges kamerának. Előbb fénysugarakkal pásztázták végig, majd a számítógépes programokkal elemezték a felvételeket.

Az első izgalmas eredménynek egy tenyérlenyomat bizonyult a portré nyakán. Később, 2009-ben egy kanadai kutató is hasonló eredményre jutott, mint a franciák: úgy vélekedett, hogy a lenyomat nagyon hasonló ahhoz, amelyet Leonardónak a Vatikánban található Szent Jeromos-képén találtak.

További jel volt az enyhén görbülő vonalvezetés, amely a balkezesekre jellemző – és a reneszánsz mester balkezes volt. A lány hajviselete, öltözéke és annak színei megfeleltek a Sforza-család milánói udvarában honos divatnak, a C14-es karbonvizsgálat pedig a 16. századra datálta a pergamenlapot.

Ezeknek az első nyomoknak alapján Penicaut és Cotte már gyanították, hogy a képen ábrázolt fiatal nő nem más, mint Bianca, vagyis Lodovico Sforza herceg házasságon kívül született lánya, akit 1496-ban a herceg törvényesített és férjhez adott hadseregének parancsnokához, Galeazzo Sanseverinóhoz. Bianca néhány hónappal az esküvő után tragikus hirtelenséggel meghalt. Alig 14 éves volt.

A nyomozás során a képet többször is átkeresztelték. Először A szép milánói lány néven emlegették, majd 2009 végén az oxfordi progesszor, Kemp óvatosabb nevet választott: A szép hercegnő.

Négy további művészettörténész is osztotta a vizsgálódók sejtését: a rajz Biancát ábrázolja. Végül Kaliforniából a nagy tiszteletben álló Carlo Pedretti, az egyik vezető Leonardo-szakértő is nyilatkozott. „Ha Silverman feltételezése beigazolódna, ez lenne az utóbbi száz év legjelentősebb felfedezése a mester életművével kapcsolatban” – szögezte le. (folyt.)

forrás:mti.hu