A tükör hordozója

„A regény tükör” – talán ez volt az a mondat, amelyet mindenki magával vitt tőle, akár olvasta a kötelezőként meghatározott könyvét, akár nem. Nemcsak a szavak, a színek nagy játékosa is volt: Vörös és fekete, Vörös és fehér váltotta egymást az életében. Marie-Henri Beyle − írói nevén Stendhal – 1783-ban, 231 éve született.

Mielőtt íróként ismerték volna, Napóleon hivatalnokaként majd katonájaként tevékenykedett. Számos csatában részt vett a császár bukásáig, majd miután ez bekövetkezett, megkezdődött irodalmi karrierje. Úti rajzai és esztétikai munkái mellett regényeivel vált igazán híressé: A pármai kolostor, a Vörös és fehér mind ismert művei, de hazánkban Julien Sorell története, a Vörös és fekete, amelyre legtöbben asszociálnak a Stendhal név kapcsán.

Utóbbiból több film is készült: a legismertebb a Gérard Philipe főszereplésével forgatott 1954-es produkció, amelyet még kettő követett 1993-ban és 1997-ben. A ’93-as feldolgozás Ewan McGregor Julienjével több részes tévésorozatként készült el.

A romantika és a realizmus határán alkotott, híressé vált gondolata azonban inkább utóbbi mellett foglal állást: „Igen, uraim, a regény: tükör; hosszú úton vándorol. Hol az ég kékjét tükrözi, hol az út pocsolyáinak sarát. És maguk erkölcstelenséggel vádolják azt az embert, aki a tükröt viszi? A tükör pocsolyát mutat, és maguk a tükröt vádolják! Vádolják inkább a pocsolyás utat, még inkább az útbiztost, aki tűri, hogy ott poshadjon a víz s megszülessék a pocsolya!” – írta.

Forrás: wikipédia/Kultúra.hu