A viski Fodó családról – a 75 éve született Fodó Sándor emlékére

A régi Máramaros vármegyének Visk az egyik legjelentősebb települése volt, a Felső-Tisza-vidéknek a legnépesebb magyar közössége ma is itt található.

Visk első okleveles említése 1271-ből való, de ez az oklevél elveszett, a következő, 1281-ből való levél hivatkozik erre, amikor is IV. László király megerősíti a Hontpázmány nembeli Marcell két fiát: Mikó és Csépán mestereket, apja V. István által 1271-ben adományozott Visk földjében (villam et terram Visk). Ezek a testvérek voltak Visknek mint településnek első alapítói. Néhány év múlva a ma is Vár-hegy néven nevezett magas hegy tetejére egy erődített kőházat is építettek maguknak, de nem sokáig maradtak itt, mert oklevelekből tudjuk, hogy III. András, az utolsó Árpád-házi király 1300-ban cserét kötött a Hontpázmány fiakkal, Ugocsának más részén adott birtokot nekik. Kezdetben Visk is Ugocsához tartozott, 1300-tól azonban Máramaros vármegye keletkezésétől az új vármegyéhez csatoltatott, s a fentebb említett vár lett a vármegye kezdetleges központja. Ezidőben nagyobb szabású betelepítés indult meg a térségben, így Viskre is szász és magyar családok települtek, és őket tarthatjuk Visk második alapítóinak. Azt is bizonyosra vehetjük, hogy az újabb betelepülők nem a várhegy körül kezdték házaikat és templomukat építeni, hanem a település mai helyén, a Vár-hegytől 4-5 km-re. Az ide telepített szász családok a reformáció korában még beszélték ősi nyelvüket, később aztán teljesen elmagyarosodtak, csupán nevükben viselték s viselik ma is szász eredetüket: Héder, Hánka, Krüzsely, Czébely, Heczel, Burez stb.
Teljesebb családösszeírásokat az 1547–1550-es évekből bírunk, és ezekben több olyan névvel találkozunk, melyek később teljesen kihaltak, vagy elszármaztak Viskről. Viszont olyan nevek is előfordulnak, melyek a szomszédos vármegyékből: Ugocsából, Beregből és Ungból származtak Viskre: Csepei, Csetfalusi, az Ungi minden bizonnyal Ungból való lehet.
A XVII. sz. végén, illetve a XVIII. sz. elején újabb családnevek jelennek meg: Szépi, Bakkai, Imre, Lőrincz, valamint a Fodó családnevek. Ez utóbbi család Ugocsából, Túrterebesről származott Viskre. 1700 körül Fodó Mihály neve jön elő, s ennek két gyermekéről vannak adatok: Katalin, ki 1704–1767 között élt Bakots Miklósnéként és Fodó István, aki 1709–1765 között élt, és négy gyermekéről tudunk: Katalin 1743–1769 Pál Mester Mártonné; Mihály 1746–1812, felesége Csákai Katalin; Krisztina 1752–1782 előbb Lator Miklósné, utóbb Héder Istvánné és Fodó István 1755–1789, felesége Heczel Krisztina, mindnyájan a Velencze utcában laktak. Mihály az egyik, István a másik Fodó-ágat alapította, s mindkét ágnak ma is vannak leszármazottai. Az utóbbi, István mindössze 34 évet élt, és két fiát: Jánost, Istvánt hagyta árván, István 1787–1865 között élt, felesége Ötvös Ágnes volt, gyermekeik pedig: József, Márton, Pál, János és Katalin. Ezen Pál (1822–1882) volt Fodó Sándor üknagyapja, az üknagymama Szabó Klára volt, fiuk Fodó Lajos 1857–1927 és Igyártó Ágnes 1866–1946 a dédszülők voltak. Az üknagyapjának, Pálnak Márton nevű testvére földbirtokán a Sajánban ásványvízforrást fedeztek fel, itt épült fel később a sajáni gyógyüdülő.
A viski temetőben Fodó Sándor sírja közelében van egy márvány síremlék Fodó Károly (1847–1913) ezredes, katonatiszt emlékére, aki Szegeden szolgált, ő Fodó Sándor dédnagyapjának, Lajosnak volt unokatestvére.
1943-ban egy néprajzi kutatócsoport Visken is dolgozott, Igyártó Ágnes igen fontos adatközlő volt, tőle tudjuk, hogy Túrterebesről származott a Fodó család Viskre, a másik adatközlő a Sándor nagyapjának, Károlynak a testvére, Pál volt, aki a földművelésről és földművelési szerszámokról, azok Visken használt megnevezéseiről beszélt a néprajzkutatóknak.
Sándor apai nagyanyja, Márkos Katalin viski Hánka Márton (1730–1800) viski lelkész és máramarosi esperes leszármazottja, édesanyja, Igyártó Erzsébet szintén régi, viski nemes családból való. Így hát néhai Fodó Sándor ősei között ott vannak a régi szászok, ugocsai és máramarosi magyarok, nemesek és cívis polgárok, kik átörökítették a szülőföldhöz való ragaszkodást és a magyar fajta iránti szeretetet Fodó Sándorba is.

Közreadja: Józan Lajos
egykori viski, most huszti
református lelkipásztor