A vörös az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény… – Március 15-i megemlékezés Rahón

A Rahói Római Katolikus Plébánia és a Rahói Magyar Iskola szervezésében március 12-én tartották az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést.

Nemzeti ünnepünk eszméinek felelevenítése és a hősök előtt való tisztelgés a Nepomuki Szent János Római Katolikus Templomban kezdődött ökumenikus istentisztelettel. Az igét László Károly técsői református lelkész hirdette a Rahói járás lelkipásztorai – Béres István, Mikulyák László, Mankovics Sándor – közreműködésével. Az igehirdetésben a forradalom üzenetének mában aktuális megfogalmazása hangzott el: olyan nép vagyunk, akiknek van mire büszkének lenni. ’48/49-ben az életüket áldozták azért, hogy népünk nagy lehessen, s a kivívott szabadságot soha senkinek nem sikerült elvennie tőlünk. Az emlékezés oltárán mi is elhelyezzük emlékköveinket, s azokat továbbadjuk gyermekeinknek.

Az ünnepi istentiszteletet követően a járási közigazgatási hivatal csordulásig megtelt nagytermében folytatódott a megemlékezés. Az egyes településekről érkezett vendégek és egybegyűltek mellett külön köszöntötték az esemény fővédnökét, dr. Grezsa Istvánt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosát, Szalipszki Endre Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Viktor Medvigy rahói polgármestert, Kocserha Jánost, Aknaszlatina alpolgármesterét, a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumának nevében Török Dénest és Bunda Szabolcs irodavezetőt, valamint az egyházmegyei Szent Márton Karitász igazgatóját, Fehér Ferencet.

Grezsa István köszöntőjében kiemelte, hogy a Pilvax kávéházból induló fiatalok fektették le a modern Magyarország alapjait, érték el a sajtószabadság megszületését, s mutatták meg Európának, hogy ha képesek vagyunk összefogni s egységbe állni, akkor szabad az út egy független, szuverén Magyarország felé. Ezzel példát s mintát adtak az utókornak, megfogalmazva az ünnep valódi üzenetét: nem tudnak, s nem is lehet minket eltiporni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a múltat s a jelent folyamatosan összevetni, elemezni kell, hiszen koronként más-más helytállást követel a haza. Így a Felső-Tisza vidékén – és máshol is Kárpátalján – a legfontosabb feladat az önazonossághoz való visszatalálás, a hősök emlékének ápolása, a közös értékek megőrzése. A kossuthi gondolat talán még sosem volt annyira aktuális, mint napjainkban: kötelezettséget kell vállalni azért is, ami lesz, s nemcsak azért, ami van. Különösen igaz ez a szórványban, ahol a szórvány megőrzése létfontosságú: ha elvesztjük, elvesztünk mindent, s elveszünk mindenhol. Nehéz ma magyarnak lenni Ukrajnában, de ruszinnak s ukránnak lenni is nehéz.
A kormánybiztos úr hangsúlyozta: az anyaország, gazdasági erejéhez mérten, mindenben támogatja Kárpátalját. Majd bejelentette, hogy a szülőföldön való boldogulás elősegítésére, illetve a kultúra ápolására – a katolikus egyház közreműködésével – Rahón épül fel az első kárpátaljai Magyar Kulturális Központ. Grezsa beszéde végén megemlítette, hogy mélyen felháborítja az új ukrán nyelvtörvénytervezet. Szégyenteljesnek nevezte, s ígéretet tett rá, hogy Magyarország nem fogja hagyni az alapvető jogok gyakorlásának eltiprását.

A műsor második felében „Márciusi ifjak” címmel a Rahói járás magyarlakta települései óvodáinak, iskoláinak és vasárnapi iskoláinak ünnepi műsora követezett: a házigazda Rahó, Gyertyánliget, Terebesfehérpatak, Kőrösmező, Nagybocskó diákjai tisztelegtek a bátrak előtt. Nem véletlenül választották a szervezők Sajó Sándor költő sorait a nap mottójául: „Magyarnak lenni nagy szent akarat,/ Mely itt reszket a Kárpátok alatt…” Utolsó műsorszámként a rendezvény díszvendége, a SZIGET Tánccsoport lépett fel Máramarosszigetről, akik kivételesen nem hagyományos népzenét hoztak magukkal, hanem – megidézve a reformkor szellemét – palotást táncoltak Erkel zenéjére.

Végül a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumi tagja, Török Dénes mondott köszönetet a rendezvényért – mely az EMMI és a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Programjának támogatásával valósult meg –, s köszönetet azoknak, akik adományaikkal támogatják a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást. Az ünnepi megemlékezés zárásaként Mikulyák László rahói esperes-plébános és Grezsa István emléklapot adtak át a résztvevőknek. Mikulyák László elmondta azt is, hogy miért március 15-ét választották egy járási jellegű, sőt járáshatáron túlmutató rendezvény megszervezésére: ez az ünnep az ifjúságról szól, akik példáját adták annak, van jövő. Miközben mindenhol azt hallani, hogy hányan s hányan mennek el a szülőföldről, most megmutatkozott, hogy összetartással s összetartozással hányan s hányan képesek összefogni.

Kötél Emőke
Kárpátalja.ma