Ahogyan csak ő tudott tanítani – beszélgetés Fring Erzsébettel

Horváth Anna nemcsak művészként, de tanárként is örökre az emberek emlékezetébe véste magát. A Beregszászi 6. Számú Általános Iskola diákjai sok éven át élvezhették kivételes művészettörténet óráit. A tehetséges szobrász november 5-én ünnepelte volna 90. életévét, melynek kapcsán emléknapot tartottak az iskolában. Fring Erzsébetet, az iskola szervezőpedagógusát kérdeztük a kivételes „tanárnőről”.

– Hogyan és miként forrt össze az iskola neve Horváth Annáéval?
– Az iskola diákjait évekig vittük Anna nénihez, vagy ő jött hozzánk. Ez az egészségi állapotától függött. Biciklijét tolva hozta el a nagy táskákat, amelyekben szemléltetők és rajzok voltak. Minden osztály megfordult nála az évek folyamán. Fakultatív művészettörténet órát vezetett rajzos formában. Élvezték a gyerekek, mert ő úgy magyarázott, ahogyan rajzolt. Szigorú volt a diákokhoz. A természetességet és az igényességet szerette. Annyira megfigyelte az emberi vonásokat, hogy amikor az iskolában ránézett egy gyerekre, meg tudta mondani, hogy ki a nagyapja. Jó időben, ha az egészsége is megengedte, nem volt olyan nap, hogy ne jöjjön be hozzánk. A rendezvényeinken mindig részt vett, a szülőkkel is jó kapcsolatot ápolt. Sok ajándékot kaptunk tőle. Azok a grafikák, amelyek most kiállításra kerültek, mind az ő ajándékai az iskolának, a kollégáknak. Tanítók napja alkalmával megszámozta az alkotásait és mi sorsot húztunk belőlük. Ki milyen számot húzott, olyan tárgyat kapott. Huszti Jolika néni meghatározó személyisége volt az iskolának. Anna néni megformálta őt Jolán szobor című munkájában, mely néprajzilag az egyik legszebben kimunkált alkotása. Én, mikor befejeztem a kántorképzőt, akkor kaptam tőle egy Krisztust ábrázoló Feltámadás című zsírkrétarajzot. Ezek is megtekinthetőek a tárlaton.

– Milyen kapcsolatban állt ön Anna nénivel?
– Én végzettségem szerint ének-zene szakos tanár vagyok. Művészettörténetet a korosztályom sajnos nem tanult, amin Anna néni ledöbbent. „Hogy lehet a művészetnek egy szeletét így kivenni?” – kérdezte. Akkor kezdett engem is érdekelni a művészettörténet. Könyveket kaptam tőle kölcsön és személyes beszélgetésekre is meghívott. Próbálta megnyitni nekem ezt a világot, hogy a zenéhez hozzá tudjam kötni a művészet más elemeit is, és komplex egészben lássam azt. Azóta már tanítok is művészettörténetet, mivel részt vettem egy továbbképzésen. Különleges módon tanított meg a Túl a Tiszán van egy város, Beregszász című dalra. Mivel már 80 év körül járt, az énekhangja nem volt tökéletes, s úgy tanította, hogy „ott menj egy kicsit feljebb, ott menj egy hanggal lejjebb.” Halála után körülbelül három évvel egy nyugdíjas tanárnő rám hagyta a kottáit. Mikor kinyitottam egy népdalkönyvet, ez a dal volt benne. S rájöttem, Anna néni akkor csupán egyetlen hang hibával tanította meg nekem ezt a dalt. Ő mindenben különleges volt.

– Mit lehet tudni a művésznőről?
– Vasutas volt az édesapja, az édesanyja árván nőtt fel. Beregszászban, a Gyár utca 12. szám alatt született. Nagyon sok helyen dolgozott. Ezek közül a téglagyár egy meghatározó pontja az életének, mert ott találkozott az agyaggal, mely a későbbi jövőjét eldöntötte. Ott kezdett el ugyanis saját kedvére az agyagból szobrokat formálni. Semmilyen művészeti tanulmányt nem végzett, autodidaktaként sajátította el ismereteit. Legmagasabb kitüntetését mint érmész, egy medállal érte el Moszkvában. Állandóan kísérletezett az anyagokkal, kipróbálta azoknak különböző keverékét és égetését. Nagyon szeretett időseket rajzolni és megformálni. Érdekes az alkotásaiban, ahogyan az emberi kezet ábrázolja. Ha figyelmesen megnézzük a grafikáit, akkor láthatjuk, hogy a kéz nagy hangsúlyt kap rajtuk. Tájékozott volt, az egész világ művészeti alkotásairól hosszan tudott mesélni, pillanatok alatt lerajzolta azokat. Sokat olvasott, nagyon szerette a zenét és a néprajzot. Ő az értelmét, az értékét és hasznosságát nézte mindennek és mindenkinek. Egy embert az alapján mért, hogy mit tud letenni. A gyerekeknek pedig mindig azt tanította, hogy próbálják magukból a legtöbbet kihozni, és teremtsenek értéket maguk körül.

Kárpátalja.ma