„… az égre írj, ha minden összetört!”

Radnóti Miklós tragikus élete és költészetének nagyszerűsége sokak számára ismert. Ám azoknak, akik ezeket a költeményeket nemcsak tanulhatták, olvashatták, de Bődi Szabolcs (Kunszentmiklós polgármestere, magyar-dráma szakos tanár) és Tóth Péter (a kunszentmiklósi Varga Domokos Általános Művelődési Központ tanára, Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó) versszínházi estje során hallhatták is, talán egy kicsivel többet jelent.
Radnóti költeményei nem először látogattak el hozzánk. Az előadók verses estjüket közel egy éve, 2012. április 11-én mutatták be első ízben Kárpátalján. A beregszászi előadás sikerein felbuzdulva a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet októberben újabb körutat szervezett, melynek során Ungváron, Técsőn Nagyszőlősön, Munkácson és Mezőkaszonyban hallhattuk a költő szavait. Most, egy évvel az első előadás után és a holokauszt magyarországi április 16-i emléknapját követően a szervezet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezetével karöltve április 19-én a Csapi 2. Sz. Középiskolában rendezett Radnóti-estet.

A vendégeket Balogh Lívia, a KMKSZ Csapi Alapszervezetének elnöke köszöntötte. Balogh Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nyugalmazott főigazgatója bemutatta az előadókat, s legelső Csaphoz kötődő élményét is megosztotta a hallgatósággal.
Az est betekintést engedett Radnóti gyermekkorára visszatekintő naplójába, az Ikrek havába, melyben oly szépen vall tragikus színezetű árvaságtudatáról, ifjúkora fájdalmairól. Szembesít a világháború okozta borzalmakkal, a fasiszta erőszakkal, a korral, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”. Megelevenedtek előttünk a lágerben eltöltött napok szenvedései s a költő utolsó évei az eclogák és a Razglednicák sorai által. Hallhattuk a legvégsőkig kitartó EMBER küzdelmét, szülőföldje és szerelme, Fanni iránt érzett mérhetetlen szeretetét és ragaszkodását az Erőltetett menet, a Nem tudhatom és a Tétova óda vagy Levél a hitveshez című versek által. Hiszen „lehet talán még!… kiálts rám! s fölkelek!” – mondja, de a az élet másként hozta. A mindössze harmincöt évet élt költő már nem térhetett haza, de bori noteszében versei s költői nagyságának emléke igen. Bődi Szabolcs és Tóth Péter közreműködésével pedig még gondolatai és érzései is.

A program a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.