Az egykori koronavárosban is megkondultak a harangok

Minden év november utolsó hetében Visken is megemlékeznek a sztálini terror idején elhurcolt férfiakról. A málenykij robot 70. évfordulóján, november 30-án a templom előtti 1989-ben elhelyezett, Balázs István fafaragóművész által készített kopjafáknál gyülekezetek a megjelentek. A megemlékezésen a község katolikus és református lakosai együtt rótták le kegyeletüket.

A gyászünnep a református énekeskönyv 95. zsoltárának eléneklésével kezdődött, majd Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Ezt követően Jenei Károly református lelkipásztor a 139. zsoltár válogatott verseit idézte, s felhívta a figyelmet arra, hogy minden emlékezés csak akkor igazi és hiteles, ha azok, akiknek tanulni kell, tanulnak abból, hogy a következmények beláthatatlanok. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskola diákjai verses irodalmi-történelmi összeállítással emlékeztek meg az egykoron elhurcolt viski férfiakról.

Keresztúri József vezetésével a két gyülekezet énekkara különböző, a sztálini rezsim áldozatainak emlékét megörökítő énekeket adtak elő, mely alatt a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Czébely Lajos helytörténész, a viski középiskola tanára elmondta: „Ha ma körülnézünk a világban, akkor ugyanezeket a sátáni eszméket és cselekedeteket észlelhetjük. A pénz minden emberi tartást megsemmisítő hatalma nem szűnt meg garázdálkodni napjainkban sem. Nekünk az a kötelességünk, hogy újra és újra elmondjuk, leírjuk az utókornak a tapasztalatinkat, hogy ne forduljon elő újra ’44, sem ’56. Az emberektől ritkán kapunk segítséget ezek kimondására, főként lelkiismeretünkre kell támaszkodnunk e tekintetben.”

Ezekben a hetekben és napokban Kárpátalja-szerte megemlékeznek ’44 novemberének sötét napjairól. Sok szó esik a szörnyűségekről és a jogtalanságról, melynek következménye több ezer magyar férfi elhurcolása és méltatlan halála lett. Az egykori koronavárosból 286 magyar férfit deportáltak, ebből 197-en soha nem tértek vissza. A községben nincs olyan magyar család, amelyik ne lenne érintett a tragédiában. A kárpátaljai magyarság holokausztja az 1944-es elhurcolás, amelyről évről évre emlékeznünk kell.

Váradi Enikő
Kárpátalja.ma