Az Irka régi és új arca… Beszélgetés Espán Margarétával

Az Irka című gyereklap húsz éve a kárpátaljai gyerekek és fiatalok egyetlen magyar nyelvű kulturális, szórakoztató és ismeretterjesztő lapja. Interjúnk második részében Espán Margaréta, a lap új főszerkesztője mesél az Irkáról, s a lapban történt újításokról…

– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a folyóirattal?

– Gyermekkoromban lelkes Irka-olvasó voltam, így mindig rendkívüli eseménynek számított, amikor megérkezett a legújabb lapszám. Szerettem a pufók gyermekarcokat, amelyek az oldalakon mosolyogtak. Így visszagondolva, kiskoromban az egyik álmom az volt, hogy a versek, mesék, amiket majd akkor fogok megírni, amikor nagy leszek, megjelennek egyszer az Irkában. Punykó Marika nénivel először egy tanítási versenyen találkoztam. Ezt minden évben megszervezi a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszéke, amelynek én is hallgatója voltam tanítói és óvodapedagógia szakon. Akkor figyelt fel rám Marika néni, mint később elmondta. Aztán a Rahón megrendezett Irka-táborban erősödött a szakmai kapcsolatunk. Gyakran beszélgettünk később is. 2013-ban elküldtem neki egy gyerekverset, de nem árultam el, hogy én írtam. Kíváncsi voltam a véleményére. Tetszett neki, és le is közölte a lapban. Illetve szólt, hogy ha van olyan ötletem, amit fel lehetne használni az Irka szerkesztése során, szívesen fogadja, mivel engem szeretne utódjául. A meglepettségemnél csak az az elismerés volt nagyobb, amit számomra a bizalma jelentett.

– Átadta neked a stafétabotot…

– Igen, de hivatalos stafétaátadó nem volt. Nem készítettünk közösen próbaszámot, egyből a mély vízbe dobott. Marika néni azt szerette volna, hogy én is úgy tanuljak bele a munkába, ahogyan annak idején ő. Én pedig, bár féltem, teljes mértékben egyetértettem ezzel. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségi ülésén, majdhogynem a teljes elnökség előtt kellett elmondanom a lappal kapcsolatos ötleteimet. Rettenetesen izgultam, de az elnökség egyhangúlag bizalmat szavazott nekem.

– Mit változtattál az Irka arculatán, belső tartalmán?

– Marika néni arra biztatott, hogy ne ragaszkodjak mindenhez, amit ő csinált, bátran használjam fel a saját ötleteimet. Az Irka arculata, megjelenése némiképp változott az eltelt húsz év alatt, de a lényeg nem, és mindig megvoltak az állandó rovatok is. Nem szerettem volna nagyon belenyúlni ebbe. Meg akartam maradni azon elvek és célok mellett, amelyeket a lap követ, ezért csak apróbb változtatások történtek. A Számítógépsuli például kikerült, mert a gyerekek nem küldtek megfejtéseket a feladatokhoz. Marika néni több kisebb rovatot szerkesztett, amelyek szintén megszűntek. Ezek helyére természetbúvár oldalak kerültek. Úgy hiszem, ez a rovat érdekes lehet a gyerekek számára, s mivel az Irka nemcsak nekik, hanem a pedagógusoknak is szól, ezeket ők is fel tudják használni egy-egy tanórán. Bekerült a Dalolda(l), mivel sok kis olvasónk jár zeneiskolába, s a saját példámból kiindulva, én is szerettem eljátszani hangszeren az újságokban, könyvekben talált kottákat. A Tündérujjak és a Döngicsélő előre került. Szeretném, ha minél több segédanyag lenne kézműveskedéshez, s a jövőben újabb vallással, hittannal kapcsolatos oldalt is tervezek a Bibliai ábécé mellett. A legnagyobb újítás az, hogy Marika néni szerkesztésében ünnepek köré összpontosultak a lapszámok, én pedig a négy évszak szerint állítom össze a tartalmakat.

Szeretnék majd új rovatokat indítani. Régóta vannak már új ötleteim, de egyelőre nem mindent tudok megvalósítani közülük a tartalom és a terjedelmi korlátok összessége miatt. Mindenképp szem előtt tartom ugyanis, hogy ne billenjen el túlságosan a mérleg sem az ismeretterjesztő, sem az irodalmi vagy kézműves oldalak irányába. Több játékkal is kibővíteném a lapot, emellett szeretném, ha formailag is megújulna. Ragaszkodom azokhoz a célokhoz, amelyeket az Irka mindig is szolgált, így sokszor igazi fejtörést okoz, mit hogyan csempésszek a folyóirat hasábjaira.

– Mi az, amit mindenképpen meg akartál tartani?

– Az Álmodni hívunk rovat korábban is szerepelt Olvastad már? címmel. Váltakozva jelennek majd meg magyar- és világirodalmi művek ebben a rovatban. Első alkalommal Erich Kästner fürtös és copfos lánykái, vagyis A két Lotti hívta álmodni az olvasókat, majd a nyári számban Fekete István klasszikusa, a Tüskevár elevenedett meg a lap oldalain. Az őszi számban pedig… De ez egyelőre maradjon titok, tessék elolvasni az őszi Irkát, ha valaki kíváncsi rá! Izgalmas mese lesz, azt garantálom.

Mindenképp szerettem volna tehát, hogy az Irka irodalmi része ne csorbuljon: a jövőben is ugyanúgy lesznek mesék, versek. Számomra fontos, hogy minél több kárpátaljai, helyi szerző szerepeljen, ezért minden ismerősömtől, akiről tudom, hogy írogat, kértem gyerekverseket, gyerekeknek (is) szóló írásokat. Így találtam rá Shrek Tímea Lali, a homokszínű macska kalandjai c. meséjére, amelyet folytatásokban közlök. Emellett Fodor-Nagy Gergely kutyatartásról, különböző kutyafajtákról írt sorozata is meg fog jelenni a lapszámokban. Ezekhez pedig általában verseket is társítok, hogy az ismeretterjesztő oldalakon is legyen egy kis irodalom. Ezt szem előtt tartva a Földön, vízen, levegőben – Természetbúvár oldalak című rovatban is szeretném, ha mindig lenne egy, valamelyik íráshoz kapcsolódó vers. Természetesen azt is fontosnak tartom, hogy külföldi alkotókkal, költőkkel is megismerkedjenek az olvasók. Őket meséik, történeteik révén csempészem a lapba. Emellett szeretnék közvetlenebbül is szólni az olvasókhoz, ezért saját írásaimat is „elküldöm” nekik.

Az Irka-dobogót is szerettem volna megtartani motivációnak, ami itteni, vagyis kárpátaljai tehetséges, és kitartásuk révén egyre ismertebb fiatalokat mutat be. Rengeteg fiatal tehetség él és dolgozik, alkot Kárpátalján. Szeretném, ha minden gyermek látná és tudná azt, hogy nem kell lemondania az álmairól csak azért, mert itt úgysem találja meg a megvalósításhoz szükséges lehetőségeket.

– Mik a gyermeklap céljai?

– Az Irka célja, hogy irodalmi és esztétikai élménnyel, széleskörű és hasznos információkkal gazdagítsa olvasóit, mindezt úgy, hogy egyszerre többféle korosztályt legyen képes megszólítani és megragadni, természetesen színvonalasan. Szeretnénk megismertetni az olvasókat a kortárs alkotókkal, költőkkel, írókkal, s ugyanígy a klasszikusokkal is. Ez az ösztönzés szempontjából, s az órák színesebbé tétele miatt is fontos lehet. Mostanában egyre inkább előtérbe kerül az audiovizuális eszközök használata az órákon. De ezek nem mindig érhetőek el az iskolákban. Az Irka viszont ott van minden gyereknél.

– Mik az eddigi visszajelzések?

– Eddig, hál’ Istennek, csak pozitív értékeléseket kaptam. Pedagógusismerőseimnek nagyon tetszik a munkám; dicsérték, hogy színesebb lett az Irka, és sokféle érdekesség van benne. Örülnek az újításoknak. A pedagógusok és édesanyák véleményét nagyon fontosnak tartom, de a legfontosabb persze a gyerekek véleménye. Nemrég, július utolsóelőtti hetében újabb „első” Irkás élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb: megszerveztem és levezettem az első anyanyelvi Irka-táboromat, amelyet szórványban élő gyermekek számára tart a pedagógusszövetség. Két éve újságíróként dolgozom ugyan, önállóan azért egyáltalán nem olyan a lapszerkesztés, mint a munka során. Táborszervezés kapcsán pedig még annyi tapasztalatom se volt. Újabb mély vízbe kerültem. De, hála a Jóistennek, minden jól sikerült. Fárasztó egy héten vagyunk túl, de hihetetlen energiát adott az, hogy láttam, hallottam, hogy a gyerekek foglalkozásról foglalkozásra egyre felszabadultabbak lettek, és még az is gyönyörűen beszélt a harmadik napon magyarul, aki addig ukránul se akart megszólalni. Az ötven gyerek közül nagyon sokan most táboroztak először az otthonuktól messze, így az új környezet, új emberek miatt dupla öröm számomra, hogy csapattá kovácsolódtunk. Ez az, ami igazán képes ösztönözni engem, megerősíteni a munkámban, és ez az, amiért minden nap hálát adok Istennek. Amikor magyarul szólítottak meg a gyerekek, hogy „Rita néni, tessék nézni, ezt én csináltam!”, az valami hihetetlen érzés volt. Amikor pedig egy számomra idegen gyerek kérdezi meg, hogy „Maga az Irka főszerkesztője?”, vagy egy kis Irka-táboros odafut hozzám az utcán, és nem szól semmit, csak megölel, az… Az a munkám legnagyobb elismerése.

Kárpátalja.ma