„…az marad fent, amire szükség van” – idén lesz 20 éves a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem – Interjú Brenzovics Lászlóval

– Az úgy kezdődött, hogy Erdélyben, Bálványoson volt egy szabadegyetem, s ennek kapcsán 1992-ben a kárpátaljai származású Tóth István úrral, aki jelenleg Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, akkor még tanácsadóként működött a FIDESZ mellett, beszélgettünk erről a táborról. Akkor megfogant benne az a gondolat, hogy szervezünk egy hasonló tábort Kárpátalján is. Utána találkoztunk Németh Zsolt államtitkár úrral is, aki eljött Kárpátaljára, kiválasztottuk a helyszínt. És 20 évvel ezelőtt megrendeztük az első tábort Kárpátalján, a nagybereznai járási Malomréten. Akkor egy egész hetet tartott, és több mint 100 személy vett részt Kárpátaljáról és Magyarországról összesen. Azóta, az elmúlt 20 éven keresztül folyamatosan minden évben megrendezésre került a tábor. Egy év volt kivétel, amikor egy közös rendezvény volt Felvidéken, Madarászon.

– A táborok elsősorban a határon túli magyarság kérdéseivel foglalkoztak, illetve az országok közötti együttműködéssel. Mondhatjuk, hogy az 1945 utáni időszakban az anyaországi magyarok nagyon keveset tudtak a határon túli magyarságról, és mi is keveset tudtunk az anyaországiakról. Így felnőtt egy olyan nemzedék Magyarországon, aki ritkán látogathatott ide. Kárpátalja teljesen zárt terület volt, s emiatt gondoltuk úgy, hogy szükséges egy ilyen jellegű nyári szabadegyetem, ahová számos politikust, közéleti személyiséget is meghívunk, hiszen hasznos lehet az, hogy közösen gondolkozzunk a határon túli magyarság jövőjéről.

– Igen, de ez általában fele-fele arányban történt. Körülbelül 50 fő jött Kárpátaljáról, Magyarországról pedig 100-150 vendéget vártunk. Ilyen létszámmal működtek a táborok, emellett pedig ott voltak a szervezők és az előadók.

– A felsőszinevéri táboron kívül milyen rendezvényeket tudtak még megvalósítani?

– Csak erről tudok beszélni, mivel a Pro Minoritate Alapítványnak ez a rendezvénye meghatározó és építő. Emellett más rendezvényekben is közreműködtünk, de a figyelem középpontjában ez a tábor állt és áll, mely az idén már 20 éves.

– Általában megegyezünk egy programban, annak keretében hívunk előadókat, akik általában híres politikusok, közéleti személyiségek. Előadóink között volt már miniszter, államtitkár, rendőrfőnök, parlamenti képviselő, polgármester is. Mint minden rendezvényt általában, ezt is előtte meghirdetjük Kárpátalján és természetesen Magyarországon is. Legtöbbször főiskolásokból, egyetemistákból, közéleti személyiségekből, pedagógusokból tevődik össze a tábor. Vannak olyanok, akik mind a 20 táborban végig ott voltak, rendszeres résztvevői a rendezvényeknek.

– Elsősorban azért, mert azok a táborhelyek, ahol korábban voltunk, tönkrementek. Másodszor pedig, fontos dolog az, hogy egy olyan helyen legyünk, ami képes befogadni ennyi személyt. Ilyen helyből pedig nagyon kevés van. Magyarországon kevésbé hegyvidéki a táj, így ők megszerették ezt a helyet, és számukra külön élmény ilyen szempontból az itt eltöltött pár nap.

– Visszatekinteni nehéz dolog. Akkor még huszonévesek voltunk, most már közelebb vagyunk az ötvenhez. Azóta nagyon sok minden történt a határon túli magyarságot tekintve. Gondolok itt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola megalakulására, a határon túli egyetemek létrehozására, a határon túli magyarokról szóló törvényre, a kettős állampolgárság bevezetésére, és rengeteg más dologra. Hadd mondjam el azt, hogy mivel ezen a szabadegyetemen is, éppúgy, mint Bálványoson, azok vettek részt, akik a fenti kérdésekben érdeklődtek, s akik ezekben a kérdésekben döntési pozíciókban voltak és vannak, így ennek a tábornak is rendkívül nagy szerepe volt ezeknek az elképzeléseknek a kimunkálásában. Hiszen itt volt lehetőség arra, hogy kötetlenebb formában tudjon értekezni egymással a politikai vezetés, hiszen a résztvevőkből sok esetben később parlamenti képviselők, polgármesterek, miniszterek, a határon túli magyarságnak, a kárpátaljai magyarságnak a képviselői lettek, akik befolyásolták a fent említett döntéseket. Mindenképpen ezeknek a döntéseknek az előkészítésében a Felsőszinevéren megrendezett szabadegyetemnek is megvolt a jelentősége. Másrészt pedig, ami szerintem a legfontosabb, hogy a résztvevők megismerték egymást: magyarországiak a kárpátaljai magyarságnak az életét, mi pedig közvetlenül megismerhettük azokat a személyeket, akik jelentős szerepet játszottak és játszanak a magyar politikában.

– Mi az alapja ennek a hosszan tartó és jól működő kapcsolatnak?
– Nyilván elmondható, hogy az marad fent, amire szükség van, és ahol az ember jól érzi magát. Úgy gondolom, ez a két dolog a mi esetünkben megvan. Tehát, ha nem lenne rá szükség, és azok, akik ide eljönnek, nem éreznék jól magukat, akkor már régen abbamaradt volna. De ez nem így van. Remélem azt, hogy ez még sok évig fog tartani.
                                                                                                                                      Gál Adél
                                                                                                                                  Kárpátalja.ma