Bagolyvár bábcsoport: a kulisszák mögött. Interjú Kurmai-Ráti Szilviával, a bábcsoport meseírójával

– Bemutatkoznál az olvasóknak?
– Nagydobronyban születtem, itt végeztem el az általános és a középiskolát.
A sikeres érettségi vizsgák után felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-történelem párosítású szakirányára, s öt év kemény tanulmányi idő után kézhez kaptam specialist minősítésű diplomámat. Pár hónappal később a Beregszászi 8. sz. Középiskola angol nyelvtanára lettem. Időközben meghoztam addigi életem legjobb döntetését: férjhez mentem, majd megszületett Kornél fiunk, aki mára már ötéves, később Kincső lányunk, aki két éves. Jelenleg az anyaság szeretetteljes kötelességének és a háztartás véget nem érő feladatainak a teljesítése határozza meg az életemet.
– Hogy kezdődött nálad a meseírás?
– Vonzódásom a meseírás, s általában a gondolatok papírra vetése felé még gyermekkoromban kezdődött. Ha írásról volt szó, nem éreztem határokat és kötöttségeket. Rájöttem, hogy megalkothatok karaktereket, életeket, történéseket úgy, hogy közben szórakozom és ábrándozom. Második éve tanultam a főiskolán, amikor a Felhő és a lány című mesémmel részt vettem egy ott meghirdetett irodalmi pályázaton. Nagy meglepetésemre nem csupán első díjat kaptam érte, hanem sok gratulációt és biztatást is a folytatásra nézve. Egyre tudatosabban fordultam az írás felé, irodalmi pályázatokon vettem részt, beküldött munkáimat különböző kárpátaljai sajtóorgánumok tették közzé. Az egyik mesém bekerült a Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok című magyarországi mesepályázat gyűjteményes kötetébe, gyerekverseim helyet kaptak az Irka hasábjain. 2011-ben önálló kötettel, a Törékeny szentek megjelenésével „kértem bebocsátást” a kárpátaljai magyar szerzők soraiba. Ez a kötet meséket és tárcanovellákat tartalmaz.
– Hogy alakult meg a Bagolyvár?
– Híres Kornélia ötlete volt a bábszínház megalakítása, ő keresett meg, és kért fel, hogy írjam meg az első mesedarabot. Közben egy varrónő önkéntesen elkészítette a bábokat, s közös összefogással elkészült a paraván is. Önkéntes fiatalokból álló kör alakult, akik azóta is szívesen szólaltatják meg a bábokat egy-egy fellépés alkalmával. A gyereksereg először a beregszászi református gyülekezet nagytermében ismerkedhetett meg a Bagolyvárral.
– Mesélnél a bábcsoportban betöltött szerepedről?
– A bábcsoportban betöltött szerepem szerteágazó. A meseíráson kívül bábjátékosként erősítem a Bagolyvár lelkes társulatát, illetve lehetőség szerint segítek a kellékek előteremtésében.
– Mi alapján írod a bábmeséket?
– Isten kegyelméből édesanyaként sokat tanultam a gyermekeimtől. Látom, hallom és érzem, melyek azok a témák, amelyek szórakoztatják, önfeledtté teszik őket, mi számít náluk viccesnek, tanulságosnak. Elénekelem nekik a dalocskákat, megpróbálom megtanítani a mondókákat, amelyek részei a mesének. Természetesen az előző előadások alapján nyert tapasztalatok is hasznosak az új bábmese születésénél.
– Milyen céllal írod őket?
– Itt csupán többes számban beszélhetek, hiszen a Bagolyvár összes tagja ugyanazokat a célokat képviseli. Elsődleges célunk, hogy mosolyt csaljunk kedves kis közönségünk arcára. Másodsorban szeretnénk, ha a gyerekek játszva tanulnák meg a bábmesébe szőtt, lassan feledésbe merülő magyar népi mondókákat, népdalokat, és neves költőink örökérvényű, ropogós ritmusú gyermekverseit. Az erkölcsi tanítás, az empátia és az udvariasság fontosságának hangsúlyozása, illetve az olvasás szeretetére való nevelés is céljaink között szerepel. Minden szülőnek szembe kell néznie a ténnyel: a gyerekek lelkileg képlékeny személyiségek, szükségük van a helyes vezetésre. Korunkban a rajzfilmek, mesesorozatok, videojátékok nagy része báránybőrbe bújtatott farkas, amely természetesnek állítja be az agressziót, a káromkodást, a becstelenséget, az önzőséget, a tudatlanságot és az egyéb, romboló hatású viselkedési mintákat. A Bagolyvár csapata a mai, feje tetejére állított értékrendű világ ellen száll síkra, amikor megjelenik a színen.
– Ezeket a meséket díjazás nélkül írod?
– Igen.
– Eddig hány mesét írtál?
– Eddig négy darabot láthattak a gyerekek a Bagolyvár előadásában. A Bömbi meséjét és a Megosztott öröm alaptörténetét Olasz Tímeának köszönhetjük, az utóbbi mese bábjátékra alkalmazását együtt valósítottuk meg. Az Egérkarácsony és a Varázsdallam az én munkám.
– Milyen visszajelzéseket kaptál a már bemutatott meséiddel kapcsolatban?
– A Bagolyvár megalakulása előtt eszembe sem jutott, hogy bábmeséket is írhatok. Az első előadás alkalmával úgy éreztem, a mesém bábosainknak köszönhetően felemelkedik a papírról, életre kel és betölti küldetését. A visszajelzések is ezt tanúsítják, és Istennek hála, bizonyítják a mai napig. Mivel a kicsiknek érzékelniük kell a feléjük áradó szeretetet és elfogadást, türelmet, vidámságot, játékosságot (ezáltal leszünk hitelesek és érdekesek számukra), ebben a szellemben munkálkodunk az előadás alatt. A gyerekek élvezik, hogy a játékos tanulás folytatódik a mese után is. Megkérjük őket, álljanak föl, és énekeljük, szavaljuk, mutogassuk el együtt az előadás alatt hallott népdalokat, ritmusos versikéket, mondókákat. A szülők gyakran örömmel mesélik, hogy a gyermekük otthon is bátran előadja, amit tőlünk tanult.
– Jelenleg is dolgozol új mesén? Ha igen, egy pár mondatban mesélnél róla?
– A legújabb bábmesém nemrég készült el. A gyerekek rajonganak a szülinapokért, tortákért, lufikért és ajándékokért, ezért ez a témakör adott ihletet a Róka Réka szülinapja című mesedarab megírásához. A címszereplő tévedésből azt gondolja, hogy aznap van a szülinapja, azonban hiába várja, hogy a barátai felköszöntsék. Megsértődik, mogorván és bántóan kezd viselkedni a társaival. Végül természetesen belátja a hibáit és bocsánatot kér tőlük, de hogy milyen út vezet a megbánáshoz, az csak a meséből fog kiderülni.
– Mikor lesz a bemutatása?
– Remélhetőleg október 18-án eleget tudunk majd tenni a Beregszászból, Husztról, Técsőről, Nagyberegről és más helyekről érkező felkéréseknek.
– Befolyásolja-e az életedet vagy téged az, hogy meséket írsz?
– Isten minden embernek ad tehetséget. Az, hogy én éppen a tollforgatáshoz kaptam érzéket, alázattal és kötelességtudattal tölt el.
– Jövőbeli terveid?
– Szeretnék olyan írásokat kiadni a kezemből, amelyek képesek még inkább megérinteni az embereket. Továbbá régi vágyam, hogy írjak egy kalandos kisregényt, amely tizenéveseknek szól.