Beregszászba érkezett a Kárpátalja Expressz

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia keleti területein épült vasútvonalakat napjainkban több határ szeli át, s azok ma már más-más ország különálló vasúthálózatának részét képezik. 2010-ben hatvanhat év után járhatott ismét magyar személyszállító vonat, a Kárpátalja Expressz Kárpátalján. Idén harmadik alkalommal érkezett hozzánk a különjárat, mely négy országot érintve 12 helyen állt meg, így képezve hidat az anyaországi és az elszakadt területeken élő magyarok között.
Vasárnap reggel 9 óra tájban futott be a vonat a beregszászi vasútállomásra, ahol a vendégeket a Beregszászi Művészeti Iskola növendékeinek előadása fogadta.

A mintegy 280 utas a helyi református levéltár és múzeum felé vette az irányt, ahol emléktábla-avatásra került sor G. Szűcs László vasutas, a Kárpátalja Expressz megálmodójának tiszteletére, aki a kezdeményezéssel a nemzeti összetartozást kívánta erősíteni.
Az ünnepség kezdetén Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke tartott áhítatot, mely során elmondta, hogy bár G. Szűcs László nem volt református, de keresztyén ember és igaz magyar volt, aki igyekezett tenni azért, hogy az anyaországban élők ne feledkezzenek meg a határon túliakról. Hiszen mindig akadnak olyanok, akik el akarják venni anyanyelvünket, történelmünket, kultúránkat, ezért szükség van arra, hogy minden magyar féltve őrizze azt, amit atyáitól örökölt. Gyökerek nélkül ugyanis nincs jövő! – fejezte be gondolatait Zán Fábián Sándor.

Ezt követően Nagy Ignác, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja emlékezett beszédében G. Szűcs Lászlóra, aki fáradhatatlanul támogatta a határon túli magyarságot, s határozottan kitartott elképzelései mellett. Az ő érdeme, hogy annyi év után újra magyar vonat érkezhetett Kárpátaljára, amely most újra itt van, immár harmadszor, s az utasok bepillantást nyerhetnek a helyi kulturális eseményekbe, lehetőségük nyílik az ismerkedésre, kapcsolatot teremthetnek az itteni magyar közösség tagjaival. Az ő álmának a megvalósulását látjuk, aki egy hónappal élte túl ezt a beteljesedést, így kötelesek vagyunk ápolni emlékét – hangzottak Nagy Ignác szavai.
Az ünnepség további részében a Beregszászi Polgármesteri Hivatal képviseletében Imre József köszöntötte a jelenlévőket, s tolmácsolta Beregszász polgármesterének üdvözletét. Majd Molnár Béla, a Kárpátalja Expressz járatának főszervezője vette át a szót, kifejezve G. Szűcs László iránti tiszteletét, aki megtette, ami élete feladata volt: Beregszászt újra összekötötte az anyaországgal.
Ezután a Beregszászi Művészeti Iskola növendékeinek és tanárainak emelkedett hangulatú dalait hallhattuk, melyekhez az egybegyűltek is csatlakoztak.

A közös éneklést követően Zán Fábián Sándor és Molnár Béla leleplezték a G. Szűcs László emlékére állított táblát, elhelyezték rajta a kegyelet koszorúit, majd Michels Antal atya, helyi római katolikus plébános felszentelte azt.

Végezetül Pécsi L. Dániel átnyújtotta ajándékát, Kárpátalja általa tervezett címerét a kárpátaljai magyarságnak, melyet Zán Fábián Sándor püspök vett át. Majd az adományozó megosztotta hitvallását a jelenlévőkkel: „Bölcselet és tudás, kegyelet a múlt, az ősök iránt. A megtartás szelleme, egymás kölcsönös tisztelete nemesít embert és nemzeteket. Mit jelent magyarnak, ruszinnak vagy bármely más nemzetségbélinek lenni? Hinni, hinni, hinni, és bízni a jövendőben, s mindent őszintén, keresztyén emberként cselekedni.”

A Kárpátalja Expressz minden útja egyben technikai kuriózum is, hiszen az egykori Szovjetunió területén a vasúti sínek nyomtávolsága 85 milliméterrel nagyobb az Európa-szerte szokásosnál. A kárpátaljai hálózat alapját még a magyar Északkeleti Vasút magántársaság építette ki az 1870-es években normál nyomtávval. 1919-ben csehszlovák, míg ´38-39-ben újra magyar fennhatóság alá került a terület. 1944 és 1991 közötti gazdája úgy rakatta le a szovjet szabvány szerinti új vágányokat, hogy mellettük a régieket is meghagyta. A kárpátaljai pályákon ezért ma négy sínszál fut egymás mellett úgy, hogy az első és a harmadik között 1435, a második és a negyedik között 1520 milliméter a távolság.
Az állomásokon a fonódó vágányok sokszor kettéválnak. G. Szűcs László tudta ezt, de tudta azt is, hogy a vágányokon utazó magyarok nem válhatnak szét. Ők együvé tartoznak határon innen és túl.