Csipkebogyó- és beregiszőttes-fesztivált tartottak Nagyberegen
Harmadik alkalommal rendezték meg a Nagyberegi Csipkebogyó- és Beregiszőttes-fesztivált Nagyberegen október 14-én. Az esemény főszervezője az Együtt Beregért civil szervezet, a társszervező a helyi polgármesteri hivatal és a református egyházközség volt.
Az alkalom ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban, majd a település központjában folytatódott.
A rendezvényt Bíró András, a fesztivál ötletgazdája és Püspöki Attila polgármester nyitotta meg. Mint mondták, a beregi szőttes messze földön híres; múltja, jelene és jövője van. A csipkebogyóval pedig bárhol találkozhatunk a település határában, innen ered a fesztivál neve.
A rendezvényre ellátogatott dr. Torzsa István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, Matyij Vitalij, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal első helyettese és Halász László, a közigazgatási hivatal Művelődési és Turisztikai Osztályának vezetője.
A köszöntők után egy már szintén hagyománnyá vált momentummal folytatódott a rendezvény: díszpolgárrá avattak olyan személyeket, akik sokat tettek vagy tesznek Nagyberegért. 2015-ben Füzesi Magda költőnő, 2016-ban Fulga Erzsébet gyermekorvos és Antónikné Polónyi Katalin népművész kapta meg a megtisztelő címet. Idén három személyt is díszpolgárrá avattak: Polczer Irént és Polczer Endrét, valamint Kiss-Pálóczi Idát.
Polczer Irén Nagybereg szülöttje, magyar nyelv és irodalom szakos tanárként tevékenykedett a helyi középiskolában pályafutása végéig. Férje, Polczer Endre Nagymuzsalyból települt át Nagyberegre, ahol a fizika tanításával bízták meg. Harmincnégy évet töltött tanítással. Kiss-Pálóczi Ida szintén Nagyberegen született, majd áttelepült Magyarországra, de az anyaországból is gondoskodott kis hazájáról. Baráti kapcsolatot alakított ki a Beregszászi járás és Komló kistérség között.
A nap további részében színes programok várták az érdeklődőket. Elsőként a Nagyberegi Középiskola első osztályos tanulói léptek színpadra, majd a nagyobbak felelevenítették régi hagyományainkat: egy fonójelenetet adtak elő.
A helyi kultúrház növendékei népi játékokkal és táncokkal színesítették a programot. Pirigyi Gergely, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatója a hungarikummá minősített hangszert, a tárogatót szólaltatta meg.
Bemutatkozott a fesztiválon a magyarországi Főnix Somogyi Nagyasszonyok egyesület, s nagyasszonnyá avatták Bakó Olga szőtteskészítőt, a népművészet mesterét. A Főnix Somogyi Nagyasszonyok elsődleges célja a nők munkához segítése és az önkéntes munkavégzők tevékenységének elismerése, elismertetése. Nagyasszonnyá szorgos munka, önzetlen segítségnyújtás és az ezáltali értékteremtés által válhat valaki Magyarországon vagy a határain túl. Tevékenységük révén napvilágra kerülnek, felelevenednek a kistelepüléseken rejlő értékek, kincsek, így a rég elfelejtett dalok, használati tárgyak, népszokások, de céljaik között megtalálható a természet és a környezet védelme.
A talpalávalót a Kokas Banda húzta, akik különböző tájegységek zenéivel és táncaival szórakoztatták a közönséget, majd táncház keretében hívták táncba a közönséget.
A fesztivál Sebestyén Márta népdalénekes és Andrejszki Judit csembalista koncertjével zárult a református templomban. Sebestyén Márta azon kevés előadóművészek közé tartozik, aki a tradicionális magyar kultúrát képviseli világszerte. Tehetsége, képzett orgánuma és varázslatos lénye eredeti jelenséggé avatta. Andrejszki Judit művészetét több rangos díjjal ismerték már el, a csembaló mellett orgonán játszik, barokkénekes, a Musica Profana és a Corvina Consort tagja.
A közönség vastapssal jutalmazta a művésznőket, akik felejthetetlen és lélekmelengető műsorral zárták a III. Nagyberegi Csipkebogyó- és Beregiszőttes-fesztivált.
A koncert közben a téren hagyományos mesterségeket bemutató, illetve kézműves sátrak kínálatát tekinthették meg, illetve a vidék ízvilágába kóstolhattak bele az érdeklődők, így láthatták, miként készül üstben a hecsepecselekvár.
A fesztivállal hagyományt teremtettek Nagyberegen. Akik kilátogattak, megtapasztalhatták, hogy vannak tradícióink, szokásaink, melyeket nagyszüleinktől tanultunk, melyeket nem vehetnek el tőlünk, és amelyek érdemesek arra, hogy továbbadjuk gyermekeinknek. A rendezvény megmutatta azt is, hogyan építhetünk jövőt a régi dolgokhoz visszanyúlva.
Bursza Krisztina
Kárpátalja.ma