Csodák pedig vannak!

Talán azzal kell kezdenem ezt az írást, hogy eddigi életemben már többször is feltettem a kérdést, hogy „Miért éppen én?” vagy „Miért éppen mi?”. Nagyon sokat törtem rajta a fejem, és a konkrét válaszokat is sokáig kerestem. Születtek ugyan válaszok, amelyek egy ideig megnyugtattak, de egy idő után a „hatás” elmúlt, és rá kellett jönnöm, hogy nem érdemeim miatt kapok bármit is, hanem kegyelemből. 1998 nyarán, mikor gyökeresen megfordult velem a világ, megbizonyosodtam arról, hogy amit teszek, vagy kapok (mint a hangszereket is, amelyekért az alábbiakban köszönetet mondok), nem azért kapom, mert vagyok valaki, hanem mert van Valaki – az Isten –, aki gondot visel rólam, rólunk.

Nem véletlen az sem, hogy nekünk, a BorzsaVári népi zenekarnak kellett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szervezett táncház talpalávalóját húzni, hogy 2012 novemberében felléphettünk a Magyarság Házában Budapesten, és hogy ezután telefonon kerestek meg bennünket, miszerint valaki vagy valakik szeretnének nekünk segíteni. Konkrétan Nagy Bercel, a Polgári Kultúráért Alapítvány és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Hangszereket kaptunk a munkánkhoz…
A szorgos munkának mindig megvan az eredménye! A választ, hogy miért hozzánk kerültek ezek a hangszerek, leginkább az ajándékozó tudja. Mi csak örülni tudunk ennek, és végezni ezt a szolgálatot tovább. Köszönet ezért mindnyájuknak!

A hangszerek, amelyeket február 13-án vehettem át, az erdélyi, szászrégeni hangszergyár munkái. Egy Hora 3/4-es és 4/4-es hegedű, egy 16″-os, szintén Hora brácsa és egy 4/4-es Hora nagybőgő, melyet kézhez vehettünk tokkal-vonóval. Mivel a hangszerek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán keresztül érkeztek hozzánk, ezért a főiskola elnök asszonya, dr. Orosz Ildikó adta át nekünk meghatározatlan időre. Így nyugodt szívvel mondhatom, hogy a hangszereket tekintve minden feltétel adott ahhoz, hogy az a népzenei kincs, melyet elődeink hagytak ránk, minőségében megszólaljanak. Ezekután már a mi felelősségünk, hogy mit teszünk azért, hogy ez az érték tovább éljen bennünk és fiainkban, leányainkban. Tőlünk is függ az, hogy gyermekeink milyen identitástudattal fognak felnőni, és képviselni nemzetünket helyettünk.

Néhány szó a már említett BorzsaVári zenekarról
2009 augusztusában a kisgejőci népzenei táborban alakult a népi együttesünk, mely a BorzsaVári nevet viseli. Bereg megyében ez az első autentikus népi zenekar. A név onnan adódik, hogy szorosan kötődünk – hisz itt élünk – Mezővárihoz, melyet kettészel a Borzsa folyó. Egy álmom valósult meg a zenekar megalapításával. Még nagyobb öröm volt számomra az, hogy gyerekek körében történhetett meg, mert ők az a generáció, akik továbbvihetik ezt az örökséget, amely nagy és kiaknázhatatlan kincsünk nekünk, magyaroknak.

Ha valaki egyszer belekóstol a népzene világába (jelen esetben a bonyhádi Bartina zenekar, valamint Pál István „Szalonna” és bandája révén), az élmény és a hatás nem tűnik el nyomtalanul. Ezért elsősorban Istené a dicsőség.

Azóta próbáljuk gondozni és fejleszteni ezt a lehetőséget itthon és külföldön is. Rendszeresen visszajárunk a kisgejőci és a tiszapéterfalvi népzene- és néptánctáborba, ahol mindig van tanulnivaló, mert a zenészek mindig tudnak valami újat mutatni nemcsak népzenéből, hanem emberszeretetből is. Kérdésemre, hogy „Hogyan tudjátok ezt így csinálni?”, a válasz csak egy kézmozdulat, amely az Ég felé mutat, s szóban hozzá annyi érkezik, hogy „Az erőt és a vágyat Tőle kapjuk. Másképp ez sem menne.”
Táncházakat szervezünk, ahová az élőzene még több fiatalt, közép- és időskorú embert vonz. Kis csapatunk tizenöt táncházban zenélt 2010-2011 folyamán, ahol lelkesen, fáradhatatlanul húztuk a talpalávalót Lőrincz Sándor táncpedagógus közreműködésével. 2012. október 4-től a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott táncházak alkalmával szolgáltatjuk az élőzenét Huszti Beáta táncpedagógus munkájához. Ezenkívül számos egyházi rendezvényen veszünk részt ötvözve a nép- és az egyházi zenét.

2010-ben 29 fellépésünk volt, 2011-ben körülbelül 35, míg 2012-ben 32 a keddi táncházakon kívül.

Hegedűn a 12 éves Kovács Dániel és a 13 éves Barta Anna játszik.
Énekel Kovács Abigél (7 éves).
Nagybőgőn Szeles Zoltán-István (17 éves), művésznevén Öcsi muzsikál.
Brácsán jómagam, Kovács Sándor játszom, de reményeim szerint csak ideiglenesen, mert 5 éves fiam, Kovács Tamás már tanulja a szakmát, és bízom benne, hogy nemsokára rám már nem lesz szükség!