Együtt alkotni és nagy dolgokat véghezvinni…

Kaszai Lili és Fundák Kristóf párosa a 2014-es Fölszállott a páva című népzenei és néptánc tehetségkutató verseny szóló és páros táncosok kategóriájának győztese. Állandó munkáik mellett egy percig sem unatkoznak, fellépéseik mellett sokat tesznek a néptánc hagyományának életben tartásáért. Ők a Kárpátalján útjára indított népzenei és néptánc mesterkurzus tánctanárai. A legutóbbi képzés alkalmával kérdeztük őket eddigi útjukról, a tehetségkutatóban elért sikerükről, terveikről.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével, a tánccal, s egymással?

Lili: – Hatéves koromban kezdtem néptáncolni Jászfényszarun, az Iglice Gyermek Néptáncegyüttesben. Ifjúkoromban a Jászság Népi Együttes utánpótláscsoportjában táncoltam egy évig, majd 15 évesen az együttes táncosa lettem. Közben elkezdtem népzenét tanulni Vácon. A Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem a tanulmányaimat népi ének szakon. A tánc mindvégig megmaradt a zene mellett. Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola másodéves hallgatója vagyok, Kristóffal pedig a Jászság Népi Együttesben ismerkedtünk meg.

Kristóf: – Jómagam a zenével csak műkedvelőként vagyok kapcsolatban, amennyire a tánc ezt megköveteli, de próbálok egy picivel jobban érteni hozzá. Sajnos nem játszom semmilyen hangszeren. A táncban érzem otthon magam, ez a szakmám. Hétéves korom óta táncolok. Pesti gyerek vagyok, itt kezdtem el a pályám, s kisebb-nagyobb kitérőket követően jutottam el Jászberénybe a Jászsághoz, ahol kilenc-tíz évet töltöttem aktív táncosként.

Kristóf: – Ez nem úgy működik, mint a társastáncok esetében. Akár még egy ilyen kurzuson is látszik, mint amilyen Beregszászban van, hogy nincsenek fix párok. Párcserével tanulunk táncolni, s a koreográfiában is az utolsó pillanatban alakul ki, hogy ki kivel táncol majd. Persze az ember a párjával mindig többet táncol, jobban szeret vele táncolni, s egy adott helyzetben egyértelmű, hogy összerakják őket, mert már jobban összeszoktak.

Kristóf: – Igen, az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes. Én a művészeti vezetője vagyok a csoportnak, amely most próbál intézményrendszerré alakulni, Lilivel az utánpótláscsoportot vezetjük, illetve szervezzük.

Lili: – Ezen kívül Százhalombattán dolgozunk a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, ahol több csoportban is megfordulunk, s hatéves kortól a felnőttekig szinte minden korosztállyal foglalkozunk.

Lili: – Teljesen véletlenszerű volt. A két évvel korábbi szériában is indultunk a Czifra Táncegyüttes tagjaiként. Ez egy mai napig létező, ötpáros formáció. Úgy gondoltuk, hogy miért ne próbálhatnánk meg párosban is, de aztán elhessegettük az ötletet. Végül az utolsó jelentkezési napon, a beadási határidő lejárta előtt két órával Kristóf gondolt egyet és benevezett minket – szerencsénkre.

Kristóf: – Jobban mondva én mondtam Lilinek, hogy töltse ki a jelentkezési lapot, technikailag ő jelentkezett. Végül is jól döntöttünk.

Kristóf: – Alapvetően azért volt megterhelő, mert más tehetségkutatókkal ellentétben nem állt meg az élet, nem a Páva volt a fő foglalkozásunk. Rengeteg munkánk volt a tehetségkutató mellett, s persze sok időt, komoly felkészülést és háttérmunkát igényelt, hogy ilyen produkciókkal tudjunk felállni a színpadra. Minden időt, amelyet pihenéssel töltöttünk volna, a gyakorlásra fordítottuk, s a csúsztatható programokat elhalasztottuk.

Lili: – Többek között az esküvőnk szervezését!

Kristóf: – A szólisztikus részekben nem igazán vannak fix koreográfiák, egy adott helyzet sok mindent meghatároz. Voltak alapjaink, ezen kívül segítettek a mentorok, egy-két kollégával – akikkel nagyon jó barátok vagyunk – konzultáltunk, de alapvetően a mi munkánk volt, hogy összerakjuk az adott fellépést.

Lili: – Minden forduló előtt két-két hetünk volt felkészülni a következő etapra. A koreográfia elkészítése és a zeneválasztás mellett mindent nagyon aprólékosan kellett kiválasztanunk. A frizurától kezdve Kristóf kalapján át az utolsó gombig mindent elterveztünk.

Kristóf: – Én még most kezdem felfogni. Nagyon jóleső érzéssel töltenek el a kedves szavak és a tiszta, szívből jövő gratulációk. Kellenek ezek a sikerek, hatalmas löketet tudnak adni.

Lili: – Nagyon sok szakmabeli jön oda hozzánk gratulálni. Ezek a gratulációk valóban sokat jelentenek, előre visznek. Jó látni annak a 150 gyereknek az arcát, akiket itt-ott tanítunk, érezni a szeretetüket. Hatalmas töltetet és boldogságot adott nekik, hogy láthattak minket az adásokban, s a győzelmünket a sajátjukként élték meg. Ha „csak” annyit profitálhatunk a versenyből, hogy láthatjuk a gyerekek és a szülők örömét, már akkor megérte indulni a tehetségkutatón.

Kristóf: – Határozottan jóval előrébb tud vinni bennünket, s megpróbáljuk ezt úgy kihasználni, hogy a tánccsoportunknak is előnyt kovácsoljunk belőle. Minél több gyereket próbálunk bevonni a táncba, s szeretnénk egy utánpótlásbázist képezni a Vadrózsán belül ezalatt a felfutási idő (hírnév) alatt. Karrier szempontjából is egy nagy dobbantó, s reméljük, hogy meg tudjuk ugrani.

Lili: – Én személy szerint a kettőnk előmenetelét remélem a győzelemtől. Ha visszatekintünk az előttünk működő nemzedékekre, rájövünk, hogy ebben a szakmában csak akkor tudsz igazán működni s nagy dolgot véghezvinni az életben, ha találsz egy embert, akivel alkothatsz, akivel kiegészítitek egymást, aki ráadásul a párod, a szerelmed is.

Lili: – Igen, a Besh o droM zenekar énekesnője vagyok, ez lesz az ötödik nyarunk. Eddig is nagyon nehéz volt összeegyeztetni a tevékenységeimet, s ez a nyár még keményebb lesz ilyen tekintetben, de nagyon fontos nekem a zenekar, prioritást élvez. A nyolc tag közül én vagyok az egyetlen női énekes. Már Kárpátalján is felléptünk.

Kristóf: – Ez egy nagyon kedves feladat és egy kitűnő kezdeményezés. Nagyon örültünk, amikor megkaptuk Pál István Szalonnáéktól a felkérést. Foglalkoztunk már kárpátaljai néptánccal, viski anyaggal, készítettünk belőle koreográfiát is. Nagyon szeretjük ezt a területet, amely ugyanakkor még mindig elég ismeretlen számunkra. Mindenhol más típusú emberek élnek, s jó tapasztalat a kárpátaljai magyarokkal találkozni, megismerni, hogy ők mit gondolnak a világról, s hogy milyen külhonban élni. Ezáltal mi is többek leszünk.

Lili: – S jó látni azt, hogy folyamatosan fejlődnek az itteni táncosok, leszedik magukról a balettos kliséket.

Lili: – A legelső tervünk az, hogy összeházasodunk. Nyáron projektmunkák, táboroztatások várnak, s már az őszi munkák előkészületei is elkezdődtek. Nincs megállás, mindig előre kitűzzük a következő célt, de reméljük, hogy azért kikapcsolódásra is jut időnk.

Kristóf: – Több megvalósításra váró ötletünk van. Különböző helyszínekre várnak bennünket, meghívások érkeztek hozzánk, amelyekre fel kell készülnünk. Ősszel szeretnénk egy nagyszabású bemutatót tető alá hozni. Igazából a fix munkák mellett már jövő nyárig megvan a programunk.