Elhunyt Frank Horvat, az egyik leghíresebb magyar származású fotóművész

Elhunyt 92 évesen a magyar gyökerekkel is rendelkező, Franciaországban élő Frank Horvat fotóművész, aki divatfotóival, női portréival és utazásai alatt készített fotóriportjaival vált híressé.

Halálhírét szerdán közölte a párizsi Lelong galéria, ahol egy októberig tartó tárlat mutatta be munkáit. Horvat ebben a sorozatában híres festményeket rekonstruált mai modellek beállításával.

Frank Horvat 1928. április 28-án Abbáziában született, édesapja magyar, anyja osztrák volt. Kamaszkorától fényképezett, első, dél-olaszországi fotósorozatát 1951-ben közölte az Epoca magazin. Ekkortájt ismerte meg Robert Capát és Henri Cartier-Bressont. Utóbbi találkozás fontos inspiráció volt számára, hogy útra keljen. Két évet töltött Ázsiában szabadúszó fotóskén. Indiában készített képeit a Paris Match, a Picture Post és a Life is publikálta.

A divatfotózást szintén az ötvenes években kezdte, képeit a Vogue és az Elle közölte. A hatvanas évektől szinte kizárólag divatfotókat készített, a műfaj megújítójaként tekintettek rá.

1988-ban jelentős kortársaival, köztük Don McCullin, Robert Doisneau, Sarah Moon, Helmut Newton és Marc Riboud fotóművészekkel készített interjúkötetet. A kilencvenes évek elején az elsők között kezdte használni munkáihoz a Photoshopot. 1998-ban profi felszerelését egy kis kamerára cserélte, amelyet mindig a zsebében hordott, hogy bármit lekaphasson, és minden számára érdekes pillanatot megörökíthessen.

„Szerencsém van, hogy hetven éven át fotósként dolgozhattam egy olyan korszakban, amikor a világ többet változott, mint korábban bármikor. És szerencsés vagyok azért is, mert hat különböző országban élhettem és rengetegbe ellátogathattam, négy nyelven írok, beszélek és gondolkozom, mindenféle témában fényképezek, de a fotográfián kívül más is érdekel” – nyilatkozta Frank Horvat, akinek fotóiból 2018-ban nyílt kiállítás a Mai Manó Házban.

Svájcban, Olaszországban, Pakisztánban, Indiában és Angliában is élt, de 1955-től Franciaországban telepedett le. 2000-ben a párizsi Maillol múzeum rendezett kiállítást munkáiból, amelyek között az 1950-es évek Párizsa és a millennium utolsó éve, 1999 fotós naplója is megjelent.

„Nem a háborút, a nyomorúságot, a szenvedést vagy őrületet fotóztam: nem e szerencsétlenségek iránti közönyből, hanem azért, mert nem érzek sem erkölcsi alapot, sem fizikai bátorságot arra, hogy fotósként ilyen helyzetekkel nézzek szembe” – mondta visszatekintve pályájára. Hozzáfűzte, hogy ugyanakkor a hírességek sem tartoztak a világához.

Forrás: hirado.hu