Ember az embertelenségben – megrendítő táncszínházi előadás Beregszászban

„És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.”
Ady Endre

A huszadik század történéseinek emberi vonulatait vitte színpadra az erdélyi Bekecs Néptáncegyüttes április 11-én Beregszászban.

A táncegyüttes a Nemzetpolitikai Államtitkárság meghívásos pályázatára, a trianoni emlékév tiszteletére vállalt egy száz előadást felölelő körutat a Kárpát-medencében. A turnésorozat első állomása a Rákóczi-főiskola volt. A csapat a Pro Cultura Subcarpathica vendégeként mutatta be az Ember az embertelenségben című táncszínházi produkcióját.

– Az elmúlt száz évről és a mindenkori emberről szól az előadás – nyilatkozta a Kárpátalja.mának Benő Barna Zsolt koreográfus, a Bekecs vezetője. – Magyarország 1918 előtti időszakával indítunk, amibe beleszól a háború, annak minden hozadékával, úgymint a félelem, gyötrelem, folyamatos hadakozás a világgal, az ellenféllel és önmagunkkal, a belső démonainkkal.

A darabban minden jelenet periodikusan visszatér az újrakezdéshez. Valami lerombolódik, és a veszteséget, fájdalmat, megalázottságot átélő lelkek a traumákon felülkerekedve próbálják összeszedni életük morzsáit. A produkcióban megelevenednek a második világháború és a kommunizmus borzalmai, és az elmúlt 20 év legjellemzőbb problematikája, a kivándorlás is.

– Otthon nehéz érvényesülni, nehezebbek a körülmények, de vannak olyan dolgok, amik nem mérhetők pénzben, anyagi javakban. Ilyen az otthon, a haza, a család és az identitás. Mi ezeket az értékeket igyekszünk erősíteni. Nem valahol máshol kell keresni az érvényesülést, a boldogságot, hanem vissza kell térnünk a gyökereinkhez, a népviseletünkhöz és meg kell próbálnunk embernek maradni az embertelenségben – zárta gondolatait Benő Barna.

A magyar költészet napjához igazodva több ikonikus magyar költő verseiből hallhattunk részleteket a produkció során. Ady Endre címadó verse mellett Kányádi Fától fáig című verssoraira lehettünk figyelmesek, de hallhattunk részletek Kós Károly Kiáltó szó című írásából, és Gróf Apponyi Albert trianoni védőbeszédéből is.

A megrázó erejű, katartikus előadást vetítéssel, fényekkel, kitűnően megválasztott népdalválogatással tették még személyesebbé.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma