Felavatták a Nemzeti Összetartozás emlékművét

A Szürtei Református Egyházközség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nemzeti Összetartozás emlékművet állított Szürtében, a június 4-i Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Az emlékművet 2014. június 1-jén ünnepélyes istentisztelettel egybekötve avatták fel a református templom kertjében. Az istentiszteleten a helyi lelkész, Kótyuk Zsolt hirdette az igét János evangéliuma 10,1–16 verseiből. Prédikációjában a magyarság összetartásának fontosságáról, s a magyar nemzet Isten alakította sorsáról beszélt.
A szoboravató ünnepség ezután a templomkertben folytatódott. Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke felkérte a szobor leleplezésére Gubicza Gábort, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Katkó Lászlót, a szürtei református gyülekezet gondnokát, Palkó Tibort, a szürtei római katolikus egyháztanács elnökét, Mester Andrást, a KMKSZ politikai-kommunikációs titkárát, Mezőgecse polgármesterét. A szobrot Pohareczky Róbert atya, szürtei római katolikus plébános szentelte meg.
Braun László a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történésze mutatta be a szobrot. „Az emlékmű Jankovics Zsolt alkotása, melyet Kótyuk Zsolt Ima a nemzetért névvel látott el. Az emlékmű tervezésekor, annak minden formájában az egyszerűségre törekedtünk. Amikor magunkban kevéssé bíztunk, akkor az Istenbe vetett hit vitte előre a mű elkészülését. A talapzatul szolgáló »szikla« Istenünket jelképezi, s a belőle kinövő imára kulcsolódó kéz ezeréves otthonunkat formálja, amelynek egykor mi is tagjai voltunk. Az ujjak gyengéden fonódnak egymásba, ugyanakkor az erek kitüremkedése erőt sugároz. A hármas halomból kinövő három búzakalász pedig Szürte jelképe” – mondta.

A jelenlévők Haritonova Barbara tolmácsolásában Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét hallhatták, majd a szót dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke vette át: „Úgy érzem a trianon óta elmúlt 100 évben a magyar nemzetünk három fázist élt meg, melyek közül az első az önsajnálat, a remény fázisa volt. Ekkor csak a csodát vártuk, de nem mertünk érte semmit sem tenni. Ezt követően négy évig az újjáépítésé volt a szerep, amit ismét egy lemondó fázis követett, senki sem gondolta, hogy a nemzet valaha lehet még egy. Ám 2010-ben a magyar állam nemzeti kormánya ezt a gyásznapot, ezt a gondolatot megfordította a jövőbe vetett hit irányába. S bár a határok nem változtak, fogjuk fel ezt a napot úgy, mint egy lehetőség, melynek gyümölcseit már mi is kezdjük érezni”.

Mester András felszólalásában kihangsúlyozta, hogy szeretné, ha egyre több kárpátaljai település érezné azt, hogy összetartozunk Kárpátalján és a Kárpát-medencén belül is.

Az ünnepség résztvevőit Puskár Árpád, Szürte polgármestere is köszöntötte.
Huszárné Illár Mónika, Wass Albert Üzenet haza című versével, a szürtei református gyülekezet kórusa (karnagy: Fülöpné Kiss Ibolya) pedig a Tebenned bíztunk eleitől fogva című zsoltárral tette ünnepélyesebbé a szoboravató ünnepséget, melyet Kótyuk Zsolt imádsága zárt.