Híd a kultúrák és a nemzetek között – kőszobrásztábor Beregszentmiklóson

A Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület harmadszor szervezte meg nemzetközi kőszobrásztáborát, ezúttal a beregszentmiklósi várkastély udvarán, közvetlenül a Latorca partján.

A tábor szervezője, Matl Péter munkácsi szobrászművész tudósítónknak elmondta, hogy az idei tábor elnevezése: Híd a kultúrák és a nemzetek között, különlegessége pedig az, hogy ez a szimbolikus híd átível Kárpátalja határain, hisz a készülő köztéri szobrok közül kettőt Galíciában, egyet pedig a jelenlegi Magyarországon állítanak majd fel, a kárpátaljai helyszínek mellett. Elmondta, hogy a művésztábort az interneten hirdették meg, és a világ különböző országaiból 20 pályamű érkezett be. Az anyagi lehetőségek miatt a jelentkezők közül – elismert művészettörténészek segítségével – öt művészt választottak ki, akiket meghívtak Beregszentmiklósra. A szobrászművészek között van az indiai Dzsammu és Kasmír államból érkezett Chander Parkash, a Lengyelországból érkezett Ryszard Litwiniuk, valamint két magyarországi művész, a budapesti Drienyovszki János és a szekszárdi Ruppert János, valamint Kárpátaljáról ifj. Hidi Endre. A minden esetben hidat szimbolizáló modern szobroknak május 20-ig kell elkészülniük, végül a galíciai Sztarij Szambor és Szkole, a kárpátaljai Alsóverecke és a tábornak helyet adó Beregszentmiklós, valamint a magyarországi Tarpa kap köztéri szobrot. A galíciai helyszíneknek is van magyar vonatkozásuk, mondta el Matl Péter, hisz Sztarij Szamborban volt a málenykij robotra hurcolt magyar férfiak egyik gyűjtőtábora, ahol legalább négyezer magyar és német deportált vesztette életét, ők ott vannak eltemetve jeltelen tömegsírokba. Szkoléban nemrég újítottak fel egy nagy magyar katonatemetőt, azóta találtak még egyet, ahol további ötven katona van eltemetve. Tarpát mint helyszínt pedig azért választották, mert a korábbi kárpátaljai kőszobrásztáborokban készült művekből a Beregszászi járás falvaiban kialakult szoborutat ki szerették volna terjeszteni a történelmi Bereg vármegye Magyarországhoz tartozó falvaira is. A galíciai helyszíneken és Alsóvereckén május 20-án lesz a szobrok ünnepélyes leleplezése, a nagy távolságok miatt a beregszentmiklósi várkastély udvarán és Tarpán erre csak május 21-én kerül majd sor.

A szobrásztábort Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma támogatja az idén, és nagyon hálásak a budapesti Indiai Kulturális Központ munkatársainak, akik segítettek az indiai szobrász utazásának megszervezésében.

Chander Parkash a Kárpátalja hetilap szerkesztőségének ottjártakor két elemből álló kompozícióján dolgozott, ennek részeként egy 2,5 méteres homokövet faragott. A szobor közepén lévő környílásba a Kárpátok hegyeit és kővirágokat farag, a közepét pedig fémrúdra függesztett kőharangok fogják díszíteni. Chander Parkash elmondta, hogy az észak-indiai Dzsammu és Kasmír államból érkezett, ahol művészeti tanulmányait a Dzsammui Művészeti Akadémián kezdte, majd mester fokozatot Baroda városában szerzett. Huszonöt éve foglalkozik szobrászattal. Elmondta, nagyon hálás a magyar és ukrán vendéglátóknak, hogy elhozhatta Ukrajnába is a művészetét. A lehetőséggel a Facebookon találkozott, beadta a pályázatát, és nagyon örült a meghívásnak. Körülbelül 15 éve jár rendszeresen külföldi szimpóziumokra, de ebben a térségben még nem volt korábban. A készülő műve kapcsán kiemelte: nemcsak fizikai, hanem mentális híd is létezik. Ezt jól bizonyítja, hogy különböző országokból érkezett művészek a beregszentmiklósi szobrásztáborban egymást inspirálva tudnak ugyanarról a témáról beszélni békésen.
A varsói Ryszard Litwiniuk egy hatalmas tölgyfából és kőből készülő befejezetlen hidat álmodott meg. A szervezőknek sikerült megvásárolniuk az egykor Beregszász központjában állt Lenin-szobor talapzatát alkotó márványlapokat, ezt az anyagot is felhasználja művéhez.
A szekszárdi Ruppert János elismert autodidakta szobrászművész, aki korábban a pécsi Pannónia Rajz- és Animációs Stúdió rajzolója volt, de még a ’80-as években a szobrászat felé fordult. Műve egy 1956-ot idéző lyukas zászlóra emlékeztet első látásra. A művész elmondta, hogy a kőtömb a bányában nem egészen úgy hasadt el, ahogyan szerette volna, emiatt most improvizálnia kell, hisz vékonyabb lett a kőlap. Ugyanakkor ezáltal jobban érvényesül a szabad formaalkotás, de asszociatív módon mégis benne lesz a híd az elkészülő műben.
Drienyovszki János egy tojás alakú formát alakított ki, a másik kőtömbből is hasonló lesz, érintkezési pontjukon pedig elhelyez egy Beregszászból hozott csiszolt márványlapot, amelyben tükröződni fog a két tojás. A mű kapcsán elmondta: „Ha kapcsolatot akarunk építeni, akkor fókuszálnunk kell egy pontra. Mindegy, hogy mekkora a különbség, ha egy pontban meg tudunk egyezni, az sikerre visz.”
A nagydobronyi ifj. Hidi Endre homokkőből két, egymást ölelő stilizált alakot formáz, amelyek egyben egy hidat is alkotnak.

A szobrok egyike sem didaktikus realisztikus mű, mindegyik alkotás ad lehetőséget az emberi fantáziának a továbbgondolásra. A művek a modern szobrászat formavilágát tükrözik, ugyanakkor a művészek gazdagítják azt a saját kultúrájukra jellemző formákkal is.

A művészteleppel egyidőben a várkastélyban megtekinthető Matl Péternek a kárpátaljai magyar lakosság 1944-es deportálását idéző „Po pjáty” kiállítása. A művészek minden érdeklődőt szívesen látnak a táborukban délelőtt kilenc óra és délután öt között, akik látni szeretnék, hogy hogyan készül egy kőszobor. A várkastélyba ellátogató turisták közül sokan érdeklődtek már eddig is a művésztelepen folyó munka iránt. Matl Péter elmondta még, hogy szombaton (május 13.) magyar idő szerint 17 órától a várkastély nagytermében tartanak egy előadást, ahol a tábor munkájában részt vevő művészek bemutatják az alkotásaikat, valamint beszélnek életükről, művészetükről.

Badó Zsolt