Kádas Katalin festőművész kiállítása Beregszászban

Kádas Katalin képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás május 16-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RFKMF) Gross Arnold termében. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által rendezett megnyitó egyben átadó ünnepség is volt, hisz a beregszászi származású képzőművésznő húsz alkotást ajándékozott a szervezetnek. A Kádas Katalin életművének jelentős részét képező alkotások ezzel méltó helyre kerültek a művésznő szülővárosában, Beregszászban.

Az ünnepséget Orosz Ildikó, a II. RFKMF és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke nyitotta meg. Beszédében visszaemlékezett a művésznővel közös fiatalkori élményeikre, az akkor még nem vagy alig ismert kárpátaljai művészek kiállításaira. Ma pedig – fogalmazott az elnök asszony – megtiszteltetés számára a Kádas Katalin egész pályáját felvonultató kiállítást megnyitni. Orosz Ildikó köszönetet mondott az alkotásokért, melyek a főiskola művészeti galériáját gazdagítják majd. Az adományozó gesztus arról is szól, hogy azok a kárpátaljaiak, akik már nem e területen élnek, de szívük továbbra is ide húzza őket, hogyan tudnak az itt élőkön, egymáson segíteni.

Prófusz Marianna népművész, a Bereg Alkotóegyesület elnöke Kádas Katalin munkásságáról beszélt. Az egyesület megalapításának kezdeményezője is a festőművésznő volt, aki sokat tett az akkori beregszászi kulturális életért. Az egyesület az elmúlt években számos tárlatot, vándorkiállítást, alkotótábort, tombolaestet és művészbált szervezett.

Őry László, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke a művésznő kitelepülése utáni életéről, munkásságáról beszélt. Kádas Katalint Nyíregyházán és az egész szomszédos magyarországi megyében képei és művészi hozzáértése tette ismertté és elismertté. A festőművésznő „folyamatosan dolgozik, jelen van a művészek különleges, sajátos világában, a sikerek, az eredmények, az elismerések minden gátat feltörtek benne, és tulajdonképpen ezáltal bármi elérhető lett számára a művészetben, a szerelemben és a hétköznapokban egyaránt.”

Kádas Katalin áttelepülése óta igyekezett bekapcsolódni az ottani művészeti életbe, „túl van több sikeres egyéni és csoportos kiállításon, képeket zsűriz, mások tárlatát nyitja meg, és folytatja nemcsak festő- és képzőművészeti, hanem költői pályafutását is” – fogalmazott Őry László, aki a művésznőt idézve elmondta azt is, hogy Kádas Katalin soha nem akarta elhagyni szülőföldjét. Egy betegség miatt kényszerült mégis áttelepülni, melyen csak Magyarországon tudtak segíteni.

Punykó Mária Kádas Katalinhoz fűződő személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel.

A beszédek sorát a művésznő, Kádas Katalin zárta. Köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek a képek hazajuttatásában, valamint a főiskola vezetőinek, akik helyet biztosítottak az alkotásoknak, melyeknek számát a későbbiekben bővíteni szeretné. Köszönetet mondott a néhai Horváth Anna érdemes szobrászművésznőnek is, aki tanárként irányította, figyelemmel kísérte munkásságát élete végéig.

„Az alkotó feladata az, hogy mélységekre, néha egyesek által durvának és meghökkentőnek vett dolgokra is rávilágítson, és abban is megmutassa a szépet, az esztétikumot, a csodát, mely a valóságból, a relativitásból indul ki, és oda is tér vissza” – mondta Kádas Katalin.

A megnyitót Sütő Réka, Bodnár Viktória és Simon Dávid főiskolai hallgatók tették még színesebbé és hangulatosabbá, akik megzenésített verseket énekeltek. Gel Amanda, Gel László festőművész unokája zongorajátékával örvendeztette meg a jelenlévőket.

A megnyitó állófogadással ért véget, melyen Csernicskó István, a főiskola rektorhelyettese mondott pohárköszöntőt.

A program a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.