Кárpát-medencei népviseletek – kiállítás az ungvári néprajzi múzeumban

Büszkének lenni rá, megőrizni az utókor számára, és népszerűsíteni azt. Akár ez is lehetett volna a mottója a pénteken, január 20-án délután Ungváron a Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeumban ünnepélyes keretek között megnyitott tablókiállításnak, melyen a Barna György gyűjteményéből származó Kárpát-medencei ünnepi népviseleteket mutatják be.

Elsőként Vaszilij Kocan, a múzeum nemrég kinevezett igazgatója szólt a vendégekhez. Örömének adott hangot abból az alkalomból, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeummal, az általa irányított intézménnyel és a megyei művelődési főosztállyal közösen Csernyivci után második állomásként Ungváron láthatóak a népviseletek.
Az Európában egyedülálló gyűjtemény Barna György magángyűjtő munkájának eredménye, aki közel harminc év alatt felkutatta és összegyűjtötte a Kárpát-medencében élő népcsoportok, tájegységek, falvak többnyire feledésbe merült, 100-150 évvel ezelőtti viseleteit a fejdísztől a csizmáig, bocskorig, a gyermekviselettől a menyecske, a legény, az időskori viseletig. Az egy hónapig megtekinthető kiállításon a többi közt kalotaszegi, széki, csíkszentkirályi, szász, lészpedi csángó, mezőkövesdi, szentistváni, tardi matyó, rimóci, martosi, hollókői, kalocsai viselet látható.
Olekszandr Petyik, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese érdekes és kiemelkedő eseménynek nevezve a kiállítást, elmondta, hogy példaértékű, ahogyan megőrizték az autentikus ruhadarabokat. S nem csupán megőrizték az utókor számára, de büszkén népszerűsítik is azokat. – Láthatjuk, hogy az Európába való törekvés nem jelenti azt, hogy bele kell olvadni a közegbe, hanem értékeinkkel gazdagítani kell a közös kincstárat. Büszkének lenni rá, felelősséggel megőrizni az utókor számára és továbbadni. Lenne mit tanulniuk az Ukrajna keleti részén élőknek arról, hogyan kell jószomszédságban élni – zárta gondolatait az elnökhelyettes.
– Ez a kiállítás szervesen kapcsolódik a Kárpátalján 28-dik alkalommal megünnepelt magyar kultúra napjához. Sokaknak erről az ünnepről nemzeti imánk s a költészet jut eszébe. Ám a kultúra zenéből és képzőművészetből is áll, a hagyományokról is szól, amelyek kapcsolódnak mindennapi életünkhöz – mondta Buhajla József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja. – Népművészetünk fontos része a nemzeti kultúrának. Ezt a kiállítás is bizonyítja. A szomszédos népek pedig gazdagítják egymást.

Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese három gondolatot osztott meg a jelenlévőkkel:
– A kultúra összeköt. Szimbolikus ez a nap a miskolci múzeum és az ungvári skanzen számára. Tudtunk egymás létezéséről, de ezzel a kiállítással magasabb szintre lépett a kapcsolatunk. Bízom abban, hogy ami most indul, folytatódni fog.
A kultúra sokszínű. Mindenki másképp gondolkodik a kultúráról – folytatta Tóth Arnold. – Mi, néprajzosok három részre osztjuk: az országban élő magyarok, a határontúli magyarok és a szomszédos népek kultúrájára. Az itt látható népviseletek szintén három csoportra tagolhatóak: a Miskolc környéki, a Kárpátalja–Miskolc párhuzamot bemutató, végül az erdélyi, a romániai s a felvidéki darabokra.
Érdemes támogatni a kultúrát! Csupán húsz fényképet hoztunk el a háromszázból, amelyeket Barna György gyűjtött össze élete során és ajándékozott múzeumunknak akkor, amikor megértette, hogy hozzátartozói számára nem jelentenek értéket. Még életében közösen elhatároztuk, hogy utazó kiállítás formájában mutatjuk be a különleges kincset – zárta gondolatait a miskolci intézmény igazgatóhelyettese.
Viszóczky Ilona, a miskolci Herman Ottó Múzeum etnográfusa hozzátette, hogy a kárpátaljai kollégák igyekeztek a fényképeken látható népviseletekhez hasonlóakat keresni a helyi viseletekben, ez látható néhány bábun.
A megnyitót a megyei filharmónia Magyar Melódiák kamaraegyüttesének műsora tette még hangulatosabbá.

Rehó Viktória
Kárpátalja.ma