Kerekes Henrietta, beregszászi magyar konzul tiszacsomai honfoglalási emlékünnepségen elhangzó köszöntője

Fennállása óta minden évben megemlékezést tartanak Tiszacsomán a régészek által feltárt honfoglalás kori temető helyén kialakított emlékparkban. Az idei rendezvényt megtisztelte jelenlétével Balogh Dénes, ungvári és Kerekes Henrietta, beregszászi magyar konzul, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, parlamenti képviselőjelölt, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya, Kovács Szvetlana, Tiszacsoma polgármestere, valamint a történelmi egyházak képviseletében Tóth Jenő, görögkatolikus parochus és Dávid Árpád, református lelkipásztor. Az ünnepségen jelen voltak a környező települések küldöttségei, a KMKSZ aktivistái.
Az alábbiakban Kerekes Henrietta köszöntő beszédének részleteit közöljük.
„Sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket a Beregszászi Magyar Konzulátus nevében itt, Tiszacsomán, ahol a honfoglalásra emlékezve felidézzük törzsszövetségben élő elődeink dicső összefogását.
A népvándorlások korában több törzs kereste honát, de nem mindegyik történelme fejeződött be hon-és államalapítással. Elődeink a Kárpátok ölelte medencébe érkezve úgy döntöttek, itt lesz a hazánk, nagy igyekezettel és eltökéltséggel álltak elé az államépítésnek, a hazáénak, amely, a költő szavait kölcsönözve, „fényre derül”.
Az évszázadok során e nép megélt dicső és borús korszakot is, de az az erős kötelék, amely minket összetart, lehetővé tette, hogy ma is itt vagyunk, a magyar nép egységes legyőzve a mai országhatárokat is.
Gondolataimat Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének szavaival támasztom alá, aki múlt heti kárpátaljai látogatása során rámutatott:
»A XX. század megtanított minket, magyarokat hogy a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, de a történelmet valójában azok alakítják, akiket a győztesek mindörökre legyőzötteknek hisznek. Megtanultuk, hogy nem az számít, hányszor gáncsolnak el, hanem az a fontos, hogy fel tudunk-e állni újra. Megtanultuk, hogy nem tudják úgy tönkretenni Magyarországot és a magyarságot, hogy azt ne tudják újjáépíteni.«
Kedves Hölgyeim és Uraim!
A magyarság fennmaradásának záloga a történelem során oly sokszor tapasztalt összefogásé, a nemzet összefogásáé.
Magyarország mai kormánya kiemelt hangsúlyt helyez a határon túli magyarság életére, arra törekszik, hogy lehetőségük legyen arra, hogy szülőföldjükön emberi méltóságban, egzisztenciális biztonságban, magyar kultúráját ápolva boldoguljanak. Ehhez számtalan határ menti, határon átnyúló projektet, együttműködést valósít meg.
Kincses Zoltán verssoraival szeretném tiszteletemet kifejezni honfoglaló őseink és minden olyan ember előtt, akik a múltban vagy ma nemzetünk egységéért, a magyar hazáért dolgozik:
»Az õsz öreg felkelt, de csillogott szeme,
És markolta a földet, mit felemelt keze.
Ebben fog pihenni, és aludni nemsoká,
Innen õ nem megy már, nem megy már sehová.
Szétnézett merengve, nézte a nemzetet,
A vezért, a véneket s a sok játszó gyermeket,
E sok pajkos fiú és huncut szemû leány,
Erõs nemzetté lesz, s a sorsa sem talány. «
(Részlet Kincses Zoltán Honfoglalás című verséből)

Kárpátalja.ma