… kultúránk vajon nem maga a csoda? Megjelent az Együtt 2014/1.

A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja Együtt című irodalmi, művészeti és kulturális folyóiratának idei első száma január közepén jelent meg.

A kéthavonta kiadott kulturális lap már a tizenkettedik évfolyamába érkezett, nem számítva a hasonló nevű szamizdat kiadványt. A vidékünkön született világhírű festő előtt tisztelegve, a szerkesztők ezt a számot Munkácsy Mihály műveivel illusztrálták. A hagyományokat mellőzve a tavalyi két utolsó számban már több volt a próza: leginkább tanulmányok, esszék és recenziók alkották a lapot. Ennek ellenére ez a szám is lírával kezd, ezúttal nem kárpátaljai szerző, hanem a Mátészalkán élő Kürti László tanár és költő két versével. Ugyancsak két verset olvashatunk a folyóirat főszerkesztőjétől, Vári Fábián Lászlótól.

Az Át-néző rovatban Csordás László olvasószerkesztő a Szegeden élő Csontos Márta munkásságát mutatja be. A három vers a hittel, a vallással, az Úrhoz fohászkodó emberrel foglalkozik. Tudom, nem tudok mást, értelmezésem üres analógia. (Corpus intellectus) A kiadvány hátoldalán A magyar költészet gyöngyszemeiből című rovatban Kiss Judit Ágnes Kaddis című költeményét olvashatjuk.

A Szárnypróba rovatban a beregszászi Shrek Tímea mutatkozik be. Maugli című elbeszélése egy roma kislányról szól, akit nagymamája be szeretne íratni abba az iskolába, ahol az író is tanít. Nem tudom, hogy Tímea egy megtörtént esetet ír-e le, de mivel nekem is van némi rálátásom városunk etnikai kisebbségének életére, úgy látom, hogy reálisan ábrázolja a cigányság helyzetét. A műből kiérezni az író emberszeretetét. Nem menti fel az önpusztító családot, a cigányság többségére jellemző negatív életvitelt, ám a szörnyűségek közepette is meglátja, láttatja a szépet: „A kislány a kosz alatt rettenetesen szép volt”.

Tizennegyedik részéhez érkezett Cseh Sándor Akácfák alatt címet viselő regénye, amely a múlt század második fele Badalójának mindennapjait mutatja be. Bartha Gusztáv, aki a közelmúltban vehette át az Együtt nívó díját, új novellájában a falu, a vidéki élet szépségeiről és nehézségeiről ír. A történetben az új tanítót egy vénlányhoz szállásolja el a község vezetése. Bartha azt mutatja be, ahogy az öregedő Róza szívében egy rég eltemetett érzés kel életre. Ambrus Flóra Candy című kisregényének főhőse egy cukorbeteg lány, aki egyben a történet mesélője is. Megrázó, ahogy betekinthetünk egy gyógyíthatatlan beteg életébe, aki körül lassan beszűkül a világ, folyamatosan kell lemondania olyan dolgokról, amelyeket szeretett, s amelyek fontosak a számára.

Marcsák Gergely, aki szerteágazó kulturális tevékenységével és sajátságos világlátásával a kárpátaljai magyar irodalom fiatalabb korosztályának egyik legszínesebb egyénisége, négy rövid prózai stílusgyakorlat mellett egy verset közölt. A fiataloknál maradva, a nagyszőlősi Ámorth Angelika rövid prózái bizonyos tekintetben Örkény István egyperceseit idézik, tulajdonképpen kárpátaljai életképek, helyzetjelentések, jellemvázlatok. Ugyancsak életszagú történeteket ír a már két kötettel rendelkező Kurmai-Ráti Szilvia. Prózái stílus- illetve típustörténetek: a mindennapokból kiragadott mozzanatokból építi fel elbeszéléseit. Ezúttal a tanári pálya – természetesen kárpátaljai kórtünetekkel megtűzdelve – velejáróit festi le.

A napjainkban divatossá vált a blogirodalom – amelyet én a valóságshow-k irodalmi változatának is nevezek – képviselője Hájas Csilla. Írásai életrajzi ihletésűek, az olvasó megtudhatja mi történt, történik a szerzővel. Csilla az általa megtapasztaltakat leírva szövi bele a történeteibe a világról alkotott véleményét, érzéseit. A Názár háromszor című írásában a barátnője esküvője körüli eseményeket mutatja be. A Biológiai anyám című szösszenete akár egy jövőbeli önéletrajz része is lehetne.

Vári Fábián Lászlótól versei mellett olvashatunk egy esszét is Arany János cseresznyefabotja címmel. Elek Tibor A romlással szembenézve címet viselő tanulmánya pedig a József Attila-díjas költő pályáját mutatja be. A Bárka főszerkesztője írja: „Indulása a hatvanas évek végén egybeesik a kárpátaljai magyar irodalom kibontakozásának időszakával, ami pedig része, sőt inspirálója, annak a folyamatnak, melynek eredményeként a Trianon utáni legviszontagságosabb, legtragikusabb sorsot megélt kisebbségi magyar lakosság nemzeti öntudatára ébredt”.

Dupka György lágerkutató Munkácsy Mihály életéről írt tanulmányt. Ezen felül még két könyvismertetés is helyet kapott a lapban. Penckófer János Piknik és vendéglátás címmel egy kortárs ukrán kisprózai antológiát mutat be, e sorok írója Ferenczi Tihamér Tölgyből gerincet című kötetét elemzi. A folyóiratot most is a Kárpátaljai Kultúrkrónika zárja le.