Magyarország uniós bírálóiról is szól Vidnyánszky Johanna-előadása

A Johanna a máglyán című előadás Európa-elleneséggel vádoló kritikákról és a Nemzetközi Színházi Találkozóról is beszélt a Vasárnapi újságban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.

Egy hónap múlva kezdődik a Budapesti Tavaszi fesztivál, amelyet 1 milliárd 650 forinttal támogat a kormány, s ebből 200 millió forint jut a Nemzetközi Színházi Találkozóra, amelyet március 21. és április 7. között rendez majd meg a Nemzeti Színház.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a Vasárnapi újságban azt mondta, kifejezetten nem tipikus fesztiváli légkört és előadásokat szeretnének. A hosszú távú együttgondolkodás nem pedig a produkció fesztiválra valósága határozta meg, hogy kiket hívott meg a találkozóra. Közép-Európára, nemzeti színházakra koncentráltak elsősorban, a középpontba a hasonló sorsú népek, kultúrák kerültek, ahol hasonló a színházi élet és ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint a magyarok.

A találkozónak minden évben lesz díszvendége, idén ez Oroszország, ahonnan öt produkció érkezik fantasztikus nagy színészekkel, a legnevesebb színházakból. A következő, 2015-ös rendezvény kiszemelt díszvendége Franciaország.

A találkozó olyan hellyé szeretne válni, ahol a nagy kihívások előtt álló színházi szakma kérdéseit, problémáit próbálják végiggondolni. Mindenképpen szeretnének kuriozitásokat is, ezért került a rendezvényre török és iraki színház. A találkozót témák szempontjából is sokszínűvé kívánják tenni: kortárs, friss szövegek és klasszikus művek feldolgozásait is várják. Azt a szempontot is figyelembe vették, hogy létezik a tradicionális színházi nyelv és van szélsőségesen újító, amelyre példa az Újvidéki Nemzeti Színház hatórás Sirály-előadása. Hozzátette: nagyon különleges formanyelvet használ a szentpétervári Nagy Drámai Színház az Alice Csodaországban című mű előadása is. Ebben a főszerepet az az Alisza Frejndlih alakítja, aki Andrej Tarkovszkij Sztalker című filmjében a feleséget játssza.

Vidnyánszky Attila szerint tanulságos és bizonyos értelemben fájó, hogy Magyarország – amelyet a világ igazi színházi nagyhatalomként kezel – nem rendelkezett nemzetközi találkozókkal, fesztiválokkal, míg például a románok vagy a lengyelek tucatnyi ilyet mondhatnak magukénak. A mostani Nemzetközi Színházi Találkozó tehát hiánypótló esemény, ezért örömteli, hogy a kulturális kormányzat felismerte ennek fontosságát, és támogatja.

A fesztiválon részt vesz a Nemzeti Színház Johanna a máglyán című előadása is, amely Vidnyánszky Attila szerint szintén különleges produkció. A nagy zeneszerző, Arthur Honegger és a költő Paul Claudel szövetkezett, hogy Johanna történetének feldolgozása egyszerre legyen harmonikus és totális színházi jelenlét, nagyzenekarral, kórussal, operaénekesekkel, de többségében prózában beszélő főszereplőkkel. A látomásos műben az életből a halálba való átlépés pillanata van kifeszítve: Johanna már a máglyán van, és ott pereg le előtte az élete egészen a gyerekkoráig, amikor először hallotta azokat a hangokat, amelyek a hazájáért, hitéért, nemzetéért végbevitt tettekre buzdították.

Arra a felvetésre, hogy néhány kritikus szerint az előadásnak Európa-ellenes felhangjai vannak, a Nemzeti Színház igazgatója azt mondta, az, aki ilyet akar belelátni, rosszindulatúan torzít. Mint mondta, ő abszolút Európa-párti, úgy gondolja, hogy a Magyarországtól elszakított területekkel, bizonyos értelemben, való újraegyesülés egyetlen lehetősége az, ha olyan formában szűnnek meg a határok, mint az Európai Unióban. Hozzátette: hisz abban is, hogy ha a világ sorsa az európai népek, nemzetek együtt gondolkodásától, építkezésétől függ.

Ezzel együtt, a mostani európai uniós vezetéssel és tendenciákkal szemben fogalmazott meg kritikát. Johannáéba kicsit Magyarország sorsát is belelátja, a bírák személyébe pedig azokat az európai politikusokat, akik szerinte hamis értékrend mentén ítélkeznek Magyarország felett – mondta a rendező.

Tompos Kátya, a darab főszereplője számára, mint mondta, az előadás legfőképpen egy erős meggyőződésről, a hitről szól. Lehet az előadást a magyar nemzethez kötni, de lehet ugyanúgy a franciához vagy az oroszhoz is – minden nemzet szenvedéseihez, mert minden nemzet önmagában súllyal bír. „Számomra ez valahogy tágabb teret képvisel” – mondta a színésznő.

Vidnyánszky Attila arról is beszélt, szerinte nem jó az irány Európában, a piacról szól minden, azon alapelvek sokasága lett föladva, amelyek mentén az európai nemzetek párbeszédet folytathatnának. Ez nem vezet sehova, így semmi értelme nincs az egésznek – fogalmazott.

Mint mondta, már azt bűnnek tartja, hogy a zsidó-keresztény tradíciók föl lettek adva, hogy a nemzetek szuverenitása kapcsán az egyedi nemzeti kulturális kincsek sokaságának megőrzése nem áll mindennek a középpontjában. Egy pacni jön itt létre, amely ahelyett, hogy megőrizné egy-egy szín tiszta egyediségét, összemaszatol, és egy nagyon csúnya szürkés, barna, fekete valami jön létre. Látszólag minden a másság tolerálásának jegyében történik, közben pedig valami furcsa khaki színű valami kezd kialakulni Európából – fogalmazott a Vasárnapi újságban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.