Magyarságismereti mozgótáborosok összefogása Kárpátalján

Határon átnyúló összefogással újították fel a Ráti Általános Iskola kapuját a másodszor rendezett Kárpátaljai Rákóczi Találkozó keretein belül.

A Kárpát-medence minden tájáról érkező fiatalok a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor egykori résztvevői voltak.

„Önkéntesnek lenni öröm – avagy nyiss egy ablakot a gyermekek felé!” – ezzel a jelmondattal zajlott a II. Kárpátaljai Rákóczi Találkozó április 19–21. között Ráton. A rendezvényre Délvidékről, Erdélyből, Felvidékről, Horvátországból és Magyarországról is érkeztek fiatalok, akik a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány által szervezett Magyarságismereti Mozgótábor egykori résztvevői voltak.

Idén rendezik a Magyarságismereti Mozgótábor huszadik, jubileumi táborát. A kerek évfordulónak is köszönhetően szervezték Kárpátalján a találkozót. Ugyanis a tábor létrehozásának története szorosan kapcsolódik vidékünkhöz. Alapítói a Nagyszőlősről származó kanadai házaspár, Aykler Béla és felesége, Ayklerné Papp Zsuzsanna, akik a mai napig szívükön viselik a kárpátaljai fiatalok sorsát.

Mivel a táborban egy személy csak egyszer vehet részt, ezért annak érdekében, hogy az alapítvány és a fiatalok között ne szakadjon meg a kapcsolat, negyedévente Rákóczi Találkozót szerveznek, amely egy-egy aktuális téma köré épül. A fiatalok így hallhattak európai emberi jogi előadást közvetlenül Bauer Edit szlovákiai európai parlamenti képviselőtől Kassán; megismerkedhettek Budapesten az időmenedzsment, Nagyszőlősön a pályázatírás fortélyaival; legutóbb pedig Párkányban a tolerancia jegyében tartottak találkozót.

A kárpátaljai találkozót a szervezők az önkéntesség témája köré építették, hogy ezzel közvettet módon is köszönetet mondjanak azoknak, akik önkéntes munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány és a Magyarságismereti Mozgótábor húsz éven át aktívan tevékenykedjen.

„A 20., jubileumi tábor előtt különösen fontosnak tartottuk azt, hogy egy kicsit összegyűljünk visszaemlékezni arra, hogy eddig milyen utat tett meg az alapítvány, mi mit adtunk hozzá és mit adhatunk a jövőben. Mert bízunk abban, hogy a 20. tábor után nem ér véget az alapítvány útja, hanem éppen hogy csak elkezdődik.” (Szervezők)

Tükrözve az alapítvány eddigi odaadó munkáját, a hétvégén a fiatalok a legjobb tudásuk szerint, önzetlenül, teljes odaadással gyűjtöttek játékokat, taneszközöket, festettek és virágot ültettek a Ráti Általános Iskolában.

„A reggeli után indult el a csoport a Ráti Általános Iskolába, ahol az iskola szebbé tételében segédkeztek. Mindenki kivette a részét a munkában: volt, aki kerítést festett, volt, aki ásót ragadott, volt, aki kapált, volt, aki virágot ültetett. Rajtunk kívül ott volt az igazgatónő, a tanári kar és a gyerekek is, akik szintén sokat segítettek. A gyerekek a fáradt résztvevők jókedvét próbálták fenntartani. A munka focimeccsel zárult, amely közös megegyezésre döntetlen lett.” (Kácser Enikő, Kárpátalja)

A munka mellett előadásokra, táncházra és kisebb kirándulásra is jutott idő. Megyesi Lászlónak köszönhetően a résztvevők betekintést nyerhettek az igazi önkéntes létbe a Szent Márton Egyesület bemutatásával; s láthatták Ungvár nevezetességeit.

A viski, szatmári tánclépések elsajátítása sem maradhatott el. A találkozó első napján, pénteken fergeteges táncház estre került sor. A néptánc rejtelmeibe Váradi Enikő és Jakab István vezette be a csapatot, míg a ritmusért Galgóczy Martin (hegedű, prímás), Jurisinec Martin (tangóharmonika) és Ignácz Krisztián (nagybőgő) felelt.

A fiatalok a ráti Szent Mihály Gyermekotthon vendégszeretetét is megtapasztalhatták. A látogatás nagyon mély nyomot hagyott a résztvevőkben.

„Érdekes volt látni a kárpátaljai magyarok életét, szeretem összehasonlítani a határon túli magyar közösségeket. Saját észrevételem az, hogy a kárpátaljai magyarok alázatosabbak, mint a többi határon túli magyar. Az ungvári látogatás jól sikerült akció volt, megnéztük a hatalmas várat, a régi templomokat s a mini szobrokat a folyóparton. A legszebb élményem mégis a ráti gyermekotthon életébe való betekintés volt. Nagyon meghatott az a szeretet, amely körülveszi az ott élő családokat. Csodás érzés megtapasztalni, hogy Istenre s a szeretetre építkezve mi minden vihető végbe ebben a fejére fordult világban.” (Tóth Borbála, Magyarország)

A program nem valósulhatott volna meg együttes összefogás nélkül.

A szervezők ezúton is szeretnének köszönetet mondani a Bíró családnak, akik segítségével kiépült a kapcsolat az alapítvány és az iskola vezetése között. Balogh Attila Ung megyei református esperes úrnak, aki szívélyesen befogadta a csapatot a Ráti Sion Missziós Központban. A Fabo Imre Alapítvány támogatásának köszönhetőn pedig sikerült beszerezni a szükséges mennyiségű festékanyagot és eszközöket. Külön köszönet jár Bodnár József úrnak, aki élelmiszerrel támogatta a programot.

Példátlan összefogás alakult ki a különböző országok, régiók, nemzetek és nemzedékek között. Bízom abban, hogy a jövőben több hasonló önkéntes megmozdulásra kerül sor Kárpátalján, hiszen ilyen programoknak köszönhetően a fiataloknak alkalmuk nyílik arra, hogy önkéntesen, kötetlenül, szórakozva tanuljanak gondoskodni egymásról és környezetükről.